Rost Andrea (TISZA)

ROST ANDREA (TISZA): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Szolnok az ország egyik legfontosabb vasúti csomópontja, a Budapest felől érkező forgalom innen ágazik tovább Debrecen, Záhony, Békéscsaba, Szeged, Hatvan és a környező települések felé.

Ehhez képest a szolnoki vasútállomás állapota ma méltatlan ehhez a szerephez. Az állomásépületet 1975-ben adták át, azóta több mint ötven év telt el, de az állomás egészét érintő, az utasok számára is érezhető korszerűsítés nem történt meg. Az épület, az aluljáró, a peronok megközelítése, a váróterek állapota és az akadálymentesítés hiánya mindennapi problémát jelent az utasoknak. Az állomáson sokaknak már a vonat megközelítése is komoly akadály. A mozgáskorlátozott utasoknak a segélynyújtási igényt legalább 36 órával előre kell jelezniük. Egy ilyen jelentőségű állomáson annak kellene természetesnek lennie, hogy minden utas biztonságosan eljusson a vonatáig. Nemrégiben egy édesanyával és babakocsiban ülő kislányával együtt mentem végig az állomáson a peronig. Ha nincs előre bejelentett segítség, marad a lépcső. 31 lépcsőfok lefelé, majd harminc lépcsőfok felfelé. A másik lehetőség a vágányok közötti síneken keresztüli megközelítés, ami balesetveszélyes, bizonyos helyzetekben életveszélyes.

A legutóbbi nagy esőzéskor az aluljáróban tócsákat kellett kerülgetni, a mosdóknál és a nagy várócsarnokban beázott a mennyezet (Az elnök jelzi az időkeret leteltét.), a vizet vödrökkel és ládákkal fogták fel. Áldatlan állapotok uralkodnak az utasforgalmi terekben. Kérdezem államtitkár urat: mikor indulhat el végre a szolnoki vasútállomás érdemi felújítása, és érinteni fogja-e az utasok által használt részeket is, az épületet, aluljárót, peronokat, várótereket és az akadálymentes közlekedést.