A/295

ROST ANDREA (TISZA): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Szolnok az ország egyik legfontosabb vasúti csomópontja, a Budapest felől érkező forgalom innen ágazik tovább Debrecen, Záhony, Békéscsaba, Szeged, Hatvan és a környező települések felé.

Ehhez képest a szolnoki vasútállomás állapota ma méltatlan ehhez a szerephez. Az állomásépületet 1975-ben adták át, azóta több mint ötven év telt el, de az állomás egészét érintő, az utasok számára is érezhető korszerűsítés nem történt meg. Az épület, az aluljáró, a peronok megközelítése, a váróterek állapota és az akadálymentesítés hiánya mindennapi problémát jelent az utasoknak. Az állomáson sokaknak már a vonat megközelítése is komoly akadály. A mozgáskorlátozott utasoknak a segélynyújtási igényt legalább 36 órával előre kell jelezniük. Egy ilyen jelentőségű állomáson annak kellene természetesnek lennie, hogy minden utas biztonságosan eljusson a vonatáig. Nemrégiben egy édesanyával és babakocsiban ülő kislányával együtt mentem végig az állomáson a peronig. Ha nincs előre bejelentett segítség, marad a lépcső. 31 lépcsőfok lefelé, majd harminc lépcsőfok felfelé. A másik lehetőség a vágányok közötti síneken keresztüli megközelítés, ami balesetveszélyes, bizonyos helyzetekben életveszélyes.

A legutóbbi nagy esőzéskor az aluljáróban tócsákat kellett kerülgetni, a mosdóknál és a nagy várócsarnokban beázott a mennyezet (Az elnök jelzi az időkeret leteltét.), a vizet vödrökkel és ládákkal fogták fel. Áldatlan állapotok uralkodnak az utasforgalmi terekben. Kérdezem államtitkár urat: mikor indulhat el végre a szolnoki vasútállomás érdemi felújítása, és érinteni fogja-e az utasok által használt részeket is, az épületet, aluljárót, peronokat, várótereket és az akadálymentes közlekedést.

TÁRKÁNYI ZSOLT közlekedési és beruházási minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Mintha csak a debreceni állomásról beszélt volna! Mivel évtizedek óta ingázok Budapest és Debrecen között, néhány csatlakozásra várakozás miatt a szolnokit is volt szerencsém behatóan megismerni ‑ valóban, itt évtizedek óta nem történt semmi. Ez is egy olyan terület, amelyet a Fidesz-kormány az elmúlt 16 évben magára hagyott, és nem tett semmit azért, hogy komfortosabb legyen.

Jelenleg az állomás területén 10-20 kilométer/órával közlekedhetnek a vonatok még az átmenő vágányokon is, tehát nincs olyan vonat, amely ennél nagyobb sebességgel bármelyik vágányt tudná használni. Ez a legsürgetőbb feladatunk, emellett pedig az akadálymentesítés. Ez lesz az a két terület, ahol az elkövetkező években az utasok javuló körülményeket tapasztalhatnak majd.

Az Európai Beruházási Bank részfinanszírozásával jövőre kezdhetjük meg a fővágányokon ezt a munkát. Ennek az lesz a hozadéka, hogy bizonyos fővágányokon már nagyobb sebességgel mehetnek át a vonatok, és ez az átszállási időket, a csatlakozásokat fogja érdemben javítani. A tervek szerint nagyjából öt perccel csökkenhet a menetidő, ami egy ilyen vasútállomásnál igencsak jelentős menetidő-csökkentést jelent.

Ezután kezdődhet meg a részleges akadálymentesítés és a peronemelés, várhatóan 2029-ben. Célunk az akadálymentességi követelmények teljesítése és két fő peron kialakítása. Nincs már sok időm, így a műszaki feltételeket nem ismertetném részletesen, de ennek az a lényege, hogy az átmenő és megálló személyszállító vonatoknak nemcsak gyorsabban lehet majd áthaladni, de akadálymentes is lesz két fő peron. A jelenlegi állapothoz képest ‑ a Beruházási Bank részfinanszírozott projektje ‑ a két peron az utasforgalom több mint 80 százalékát kiszolgálja majd akadálymentesen és az eddigieknél gyorsabban. (Taps a TISZA soraiban.)

ROST ANDREA (TISZA): Nagyon szépen köszönöm államtitkár úrnak a választ. Bár tényleg nagyon sok mindent elmondott ebben, egy kicsit azért szomorú vagyok, mert itt életveszély van, ahogy ez az egész épület kinéz. Én ott voltam, a mennyezetből folyik a víz, tényleg elektromos dolgokon megy keresztül, ami borzasztó. El van felejtve ez a hatalmas épület. Amikor 1975-ben átadták ezt a vasútállomást, Közép-Kelet-Európa legmodernebb állomása volt. Megérdemelné mint épület is azt, hogy foglalkozzanak vele, és az emberek is, hogy ne kelljen… Azt, hogy peron, én értem, és nagyon remélem, hogy valami olyan EU-s forrást is talál a minisztérium, amivel ezt az épületet esetleg meg lehet gyógyítani. Köszönöm szépen. (Taps a TISZA soraiban.)

TÁRKÁNYI ZSOLT közlekedési és beruházási minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Nehéz olyankor megszólalni, amikor az előző miniszterelnök azt mondta, hogy nincs az államnak pénze ezeket a hatalmas pályaudvarokat felújítani, ezért inkább eladnák őket, például Budapesten. Higgye el, az én szívem is vérzik, amikor nemcsak a szolnoki állomásra tekintek, de a Keleti pályaudvarra vagy a debrecenire. Ezeknek a hatalmas pályaudvaroknak a felújítása igenis szükséges, igenis a magyar állam részvételével szükséges, és meg is fogjuk tenni.

Amint megnyílnak a következő ciklus uniós forrásai, elkezdődhet ezeknek a vasúti csomópontoknak a komplex átépítése, tervezése, az addig hátralévő időben pedig peronemelés, akadálymentesítés, illetve olyan minimális kényelmi szolgáltatások biztosítása az egyetlen, amire lehetőségünk van, ami azért az utasok napi forgalmi igényeit kényelmesebbé teszi és ki tudja elégíteni. Itt volt 16 év, nem tettek semmit. Reméljük, hogy nekünk is lesz ennyi időnk, és mi meg fogjuk csinálni. (Taps a TISZA soraiban.)