Dr. Dávid Ferenc (DK)

DR. DÁVID FERENC (DK): Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. Tisztelt Ház! A hozzászólásomban a takarékszövetkezeti rendszerről beszélnék, a volt takarékszövetkezeti rendszerről, illetve az önök pénzjegykiadó-automata programjáról. Tizenkét évvel ezelőtt az állam kíméletlen erőszakkal lenyúlta a szövetkezeti pénzintézeti rendszert, majd a vagyont és a tevékenységet átjátszotta kormányközeli üzleti körök kezére, és ezzel gyakorlatilag felszámolta Magyarországon a takarékszövetkezeti szisztémát.

Ha megengedik, számokkal terhelem önöket. 2013-ban összesen 3100 bankfiók üzemelt Magyarországon. Ez a szám 2023 végére megfeleződött, és 1445-re csökkent. A 130 takarékszövetkezetnek közel 1800 fiókja volt, több mint 800 bankautomatát üzemeltetett és 1,1 millió ügyfele volt. Az összes forintbetét 10 százalékát, a lakossági forintbetétek 20 százalékát kezelték.

Százasával zárták be a falusi szövetkezeti fiókokat, nem törődve azzal, hogy Magyarország kistelepülési lakossága pénzügyi tekintetben ellátatlan maradt. A takarékszövetkezeti fiókok tömeges bezárását a bankautomaták leszerelése követte. Kimondhatjuk bátran: a vidék megint vesztett, mert a falu képéhez nemcsak a kocsma, nemcsak a vegyesbolt, hanem a takarékszövetkezeti fiók is hozzátartozott. Nos, ezt a jól bejáratott és fogyasztóbarát szisztémát verte szét a miniszterelnök által is jóváhagyott úgynevezett takarékszövetkezeti integrációs reform, és ezzel pénzügyi szolgáltatás nélkül hagyták az egyébként is rossz helyzetben lévő apró településeket.

S hogy miért hozom elő ezt a drámai történetet? Csak azért, mert olvastam a kormány 1073/2025. számú határozatát, amely szerint valamennyi településen biztosítani kell legalább egy automata bankjegykiadó gép üzemeltetését. Önök először bezárták a takarékszövetkezeti fiókokat, majd tömegével leszerelték a pénzkiadó automatákat. Nem törődtek azzal, hogy ezzel a végiggondolatlan és kegyetlen intézkedéssorozattal falvak százait nullázták le, és most önök jófiút játszva visszatelepítik az automatákat, amit egyébként nem ellenzek.

Az sem régi hír, hogy megnyitja a turisztikai programját a kormány a kiskocsmák felé. Egymilliárd forintos keretből az italboltok egyenként 3 millió forintot kapnak az ezer fő alatti településeken. Nagy Márton miniszter úr szerint a helyi italbolt turisztikai, vendéglátói, kulturális találkozói pont, ahogy ő mondta – idézem -: „A kiskocsma mindig is a falu lelke”.

A takarékszövetkezeti fiók is az volt, mégis bezárásra került. Az ügyfelek ott is beszélgethettek, tájékozódhattak, és az alkalmazottaktól még tanácsokat is kértek és kaptak is. A falra szerelt automatával nekem semmi bajom nincs, csak az nem helyettesíti a közösségi térként is funkcionáló takarékszövetkezeti fiókot. Ahogy a kiskocsma sem helyettesíthető sörautomatával, úgy a takarékszövetkezeti fiók sem pótolható ATM-mel. A lepusztult falusi kocsmák némi állami segítséggel életben maradhatnak, megmentésük nyilvánvalóan választási célokat is szolgál.

A jól szervezett takarékszövetkezeti csoport más minőséget képviselt. Megtetszett önöknek az akkor csaknem 1500 milliárd forintos betétállomány, a 770 milliárdos hitelállomány, plusz az ingatlanérték. Ez együtt 3 ezer milliárdos értéket tett ki, akkorát, mint a szintén akkoriban einstandolt magánnyugdíjpénztár. Vitték is azonnal a nagyon értékes cuccot, a feleslegesnek mutatkozó kistelepülési fiókokat pedig tömegével zárták be. Tiltakoztak a polgármesterek, de ez senkit nem hatott meg. Senkit nem érdekelt a vidék bankjának megszűnése, a falu lelkének elvesztése.

Miután van egy kis időm, még két megjegyzést, ha megengednek. Az egyik egy picit szakmai jellegű lesz, de aki választ fog adni, bizonyára tudni fogja, hogy a takarékszövetkezeteknek volt pénzügyi szempontból a legjobb szubjektív profiljuk, hiszen mindenkit ismertek, aki kölcsönhöz fordult hozzájuk, és mindenkit ismertek, aki betette a pénzét. Ezáltal például a Széchenyi-kártya vonatkozásában a legkevesebb bebukás volt a takszövöknél.

A másik, amit felvetnék, hogy az 50 fő alatti falvaknál érdekes lesz majd ATM-eket telepíteni, mivel a falusi közösség 100 százaléka, mondjuk, készpénzben kapja a nyugdíjat.

Talán még egy dolgot, ha megengednek: önök annak idején, illetve önök most a gazdasági programjukat Demján Sándor-programnak nevezték. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nekem Demján Sándor 12 évig a közvetlen főnököm és munkatársam volt. Ő a takarékszövetkezeti integrációt úgy minősítette ‑ utánanézhetnek, és megkereshetik ‑, hogy a takarékszövetkezetek integrációja gyakorlatilag, nehéz visszafognom magam (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.), törvényesített lopás volt. Nem én mondtam, Demján Sándor mondta.