Dr. Fónagy János (Fidesz)

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Jómagam 38 évig éltem Északkelet-Magyarországon, és ebből 15 évet a magyarországi Gömör kis falvaiban éltem.

(9.50)

Tehát magam a gyakorlatban is tapasztaltam, hogy az egyébként nagy történelmi hagyományokkal is rendelkező takarékszövetkezetek milyen tevékenységet töltöttek be az ország és elsősorban a kistelepülések életében. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezek a szívünkhöz nőtt pénzügyi kis intézmények a XXI. század bankügyleti, banktechnikai, bankgazdasági, banküzemgazdasági feltételeinek nem feleltek meg.

A kétségtelenül meglévő koncentrációs törekvéseket egyébként indokolta az is, hogy néhány takarékszövetkezet ‑ és ezzel a nagy többség becsületes jó munkáját egy szóval nem akarom bántani ‑, visszaélt a számára biztosított kedvezőbb vagy lazább feltételekkel, és olyan tevékenységekbe fogott, amelyek számukra részben nem voltak megengedettek, részben számukra is, illetve a pénzügyi partnereik számára is anyagilag kudarcosak voltak.

Ezért az a szükségszerű folyamat, amely ezen kisebb, gyengébb hitelbiztosítású pénzintézetek koncentrációját indokolta, megfelelő érvet adott arra, hogy miért kell ezeket koncentrálni. Az, hogy magát a folyamatot, hogy először ezeket a takarékszövetkezeteket ‑ nem érintve ezek szövetkezeti jellegét ‑ összeösszevontuk, és utána egy nagyobb bankintegráció részévé tettük, ez mindenképpen a bank üzleti feltételeit, a bankgazdasági, banküzemgazdasági feltételeit és nem utolsósorban a pénzügyi partnerek, az ezekbe az intézményekbe befektető betétesek biztosítását igen jelentős mértékben javította és biztosította. Kétségtelen, hogy ez annak rovására ment, hogy az egyes településeken a megszokott takarékszövetkezeti fiókok megszűntek. Ezzel együtt az első pillanattól azon volt a kormány, hogy a vidék, a kistelepülések ilyetén megszokott ellátását továbbra is fenntartsa.

Az öt perc nekem nem ad arra lehetőséget, hogy kifejtsem, hogy ebből mi az állam feladata és mi a banküzletek feladata, mert hiszen nyilvánvaló, hogy az ATM-ek telepítése, fenntartása döntően banki feladat, és ennek megfelelően a finanszírozása is a bankok feladatát kell képezze. Meg kell mondjam, a magyar bankhálózat ennek azért eleget tett. A kezemben lévő adatok szerint az ATM-ek száma 2024-ben 279 darabbal emelkedett, és így ’24. december 31-én 5140 darab volt az országban. Ebből mintegy 920 üzemelt megyeszékhelyeken, a többi zömmel kistelepüléseken.

Az MNB által nyilvánosságra hozott, 2010-től rendelkezésre álló adatsorok szerint a korábbi maximum 2017 decemberében volt, az akkor 5107 darab működő ATM-mel. Ha viszont a bankfiókok és a postai POS-terminálok számát veszem, akkor ’24. december 31-én 11 449 darab volt az országban. Tehát, ha azt veszem, hogy 3200 településsel számolunk általában, ez a 11 449 darab jelentős szám. Egy szóval nem mondom, hogy elegendő, és egy szóval nem mondom, hogy nincs további feladatunk ezzel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

A kormány eredménnyel tárgyal a bankokkal, hogy valamennyi magyar település kapjon ATM-et és juthasson hozzá éjjel-nappal, 0-24 órában készpénzhez. Elnézést a túllépésért, elnök úr. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)