Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Mindennap, azt hiszem, megköszönhetjük azoknak a munkáját, akik az egészségügyben dolgoznak orvosként, ápolóként, egészségügyben dolgozóként, hiszen amikor a betegség elhatalmasodik rajtunk, akkor érezzük igazán, hogy mennyire fontos az ő tevékenységük.

Ön itt, tisztelt képviselő úr, a gyermekek ellátásáról beszélt. Az elmúlt nemzedékek során az az intézmény, amely az egyik csúcsintézménye volt pontosan a krízishelyzetben lévő újszülötteknek, kismamáknak, a Schöpf-Merei Kórház volt, és most már csak múlt időben tudunk erről beszélni azért, mert bár nagyon sok kórházból oda szállították át a kritikus helyzetben levő édesanyát és csecsemőt, de önök ezt az intézményt bezárták. Évtizedeken keresztül segítette azt, hogy minél problémamentesebb legyen egy kritikus helyzetben levő szülés is, de önök, amikor elkezdték a kórházbezárásaikat, akkor az első kórházak között pont azt zárták be, amelyik a szüléskor segít az édesanyának, a gyereknek és az egész családnak. Micsoda szívtelenség kell ahhoz, hogy gyermekkórházat zárjanak be! Márpedig önök voltak azok, akik bezárták a svábhegyi gyermekkórházat. De bezárták az OPNI-t, a Szabolcs utcai kórházat is.

(9.40)

A mi kormányunk kórházakat újított föl, kórházakat bővített, kórházakat korszerűsített. Az önök kormánya kórházakat zárt be, először azt a kórházat, amelyik a családoknak nyújtotta az egyik legnagyobb támogatást.

De nemcsak azok jártak rosszul, azok a kórházak, amelyeket bezártak önök ‑ ott már nem gyógyítottak meg egyetlenegy beteget sem ‑, hanem azok a betegek is, akik arra a 16 ezer ágyra kerültek volna, amely ágyakat önök felszámoltak.

De rosszul járt az a hatezer egészségügyi dolgozó, akit önök elbocsátottak, és rosszul járt minden más még ott maradt dolgozó, akiktől önök egyhavi bért elvettek akkor, amikor a közalkalmazottaknál megszüntették a 13. havi bért; egyhavi bérrel, 8 százalékkal csökkent az éves jövedelmük.

De mindemellett a betegek is rosszul jártak, hiszen nemcsak kevesebb helyre tudtak menni, hanem ha elmentek valahova, akkor ott az orvosnál a rendelőben vizitdíjat, a kórházban az ágyért napidíjat kellett fizetniük. Ez volt az, amit önök tettek, tisztelt képviselő úr. Önök 1198 milliárd forintot fordítottak az egészségügyre.

Mi idén 3700 milliárd forintot fordítunk az egészségügyre. Csak tavalyról idénre 475 milliárd forinttal emeljük az egészségügyi forrásokat a magyar költségvetésben. Ha az elmúlt évek mérlegét kell megvonni, az egyik legfontosabb dolog, ami történt, túl azon, hogy tucatnyi mentőállomás, rendelőintézet létrejött, nagyon sok mindent felújítottunk, persze az egészségügyben mindig van feladat, és mindig vannak még további rendelők és kórházak, amelyeket modernizálni, felújítani kell, de azért mégis az a radikális orvosbéremelés, amely a rendszerváltás óta nem történt meg, mert cipeljük magunkkal ezt a terhet 70 éve ‑ 70 éve ‑, hogy az orvosoknak jóval alacsonyabb a fizetése, mint a valós társadalmi presztízse és azon munkával járó felelősség, amit végeznek, de az ötvenes évektől a legutóbbi évekig senki nem tudta, akarta, merte megemelni olyan mértékben az orvosok bérét, mint ahogy azt a Fidesz-KDNP-kormány megtette, hogy a pályakezdőknél az önök által biztosított 129 ezer forint helyett 687 ezer forint, egy pályáján már előrébb haladott, 40 éve dolgozó orvos esetében, akinek önök bruttó 262 ezer forintos alapfizetést adtak, most már 2 millió 380 ezer forint a bruttó alapfizetése.

Ezzel sikerült az egyik legnagyobb terhét az egészségügynek kiiktatni, a hálapénzt. Az elmúlt évtizedekben sokat beszéltek róla, sokféle elképzelés volt. Az önök kormányai legitimálni, legalizálni akarták a hálapénzt, megadóztatni. Mi pedig azt mondtuk, nem, fizessünk annyit az orvosoknak bérként, ami mellett nem kell a hálapénz rendszerét fenntartaniuk, hanem meg tudnak ebből a fizetésből élni.

A másik dolog, mivel fogytán van az időm, tisztelt képviselő úr, az, hogy ön álhíreket kelt, és valótlanságokat állít az egészségügyről, az egyik legnagyobb támadás az egészségügy ellen, mert tudja, a gyógyítás a bizalomra épül, az orvos és a beteg közötti bizalomra. Amikor ön azt mondja, hogy nem orvosok döntenek arról, hogy ki milyen ortopédiai műtétre jogosult, hanem erről valaki mások döntenek, az egy nagyon nagy, valótlan hazugság.

Ezt tudhatja, hiszen ezt a múlt héten közleményben cáfoltuk, hogy mindig is orvosok döntöttek, és most is orvosok döntenek arról, hogy ortopédiai műtétnél, protézisműtétnél kinek milyen esélyei vannak, és milyen kockázatokat, rizikófaktorokat kell a műtét előtt kiiktatni ahhoz, hogy a beteg szövődményeit, mondjuk, negyedére vagy ötödére csökkentsék. Amikor orvosok ezt jó szándékkal megteszik, ön ezt politikai támadásra használja fel. Van az életnek azért olyan része, tisztelt képviselő úr, amit jobb, ha a gyógyításban az orvosokra hagyunk. Hogy kit és hogyan műtenek meg, ez az orvosok kérdése. Ne a parlamentben politikusok vitázzanak erről, és ne ezzel támadja ön a kormányt, ilyen álhírekkel ne támadja a kormányt, ne rombolja az orvosok és a betegek közötti bizalmat! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)