Tessely Zoltán (Fidesz)

TESSELY ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő jelentés és határozati javaslat a 2016. március 8-án közzétett, a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló irányelvtervezettel kapcsolatosan a Fidesz vezérszónokaként a következő észrevételeket kívánom három szempont szerint csoportosítva megfogalmazni.

Elsőként a hatáskörelvonási szempontot szeretném vizsgálni. Az Európai Unió alapító szerződései pontosan meghatározzák, hogy foglalkoztatáspolitika és szociális politika tekintetében meddig terjed az Európai Unió és meddig a tagállamok hatásköre. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 5. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Unión belül a tagállamok foglalkoztatáspolitikájának az összehangolására van csupán lehetőség. Ugyanezen szerződés 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a szociálpolitikák bizonyos vonatkozásai az Európai Unió és a tagállamok megosztott hatáskörébe tartoznak.

Összességében tehát egyértelműen kitapintható a lopakodó hatáskörelvonásra tett újabb kísérlet, hiszen a tagállamoknak a munkabérek szabályozására irányuló politikája nem tartozik uniós hatáskörbe, azonban az irányelvtervezet közvetve munkabér-megállapítási kötelezettséget ír elő a tagállamok számára, ezáltal a javaslat elfogadása esetén az tagállami hatáskört vonna el. Ez számunkra természetesen elfogadhatatlan.

A második, általam vizsgált szempont az arányosság kérdése. Az Európai Unió alapító szerződései az arányosság elvét akként fejtik ki, hogy az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjeszkedhet túl azon, ami a szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges.

(21.50)

E tekintetben fontos hangsúlyozni, hogy az irányelvtervezet nem összeurópai problémát kíván kezelni, a hatástanulmányból is kiderül, hogy a kiküldött munkavállalók az uniós munkaerőpiacnak mindössze 0,7 százalékát teszik ki. Az irányelvtervezet legfeljebb négy-öt magas bérszintű tagállam néhány szektorában, főleg az építőiparban jelentkező, a kiküldetés okozta bérfeszültséget kívánja kezelni, tehát néhány tagállam és egy-két szektor védelmében korlátozná az alapszerződésben rögzített egyik alapszabadságot, nevezetesen a szolgáltatásnyújtás szabadságát. Ez a korlátozás megítélésünk szerint aránytalan, aláássa a gazdasági szereplők és az egész Unió versenyképességét, továbbá mesterséges beavatkozást jelent a közgazdasági szabályok szerint kialakult piaci viszonyokban.

A harmadik, általam is vizsgálni kívánt szempont a közép‑európai közös kezdeményezés figyelmen kívül hagyására irányul. Az irányelvtervezet az úgynevezett munkavállalói mobilitási csomag egyik elemeként már az Európai Bizottság 2015. évi munka­programjában is szerepelt a lehetséges prioritások között, a tavalyi esztendőben egyes régebbi európai uniós tagállamok az irányelvtervezet mielőbbi előterjesz­tését és elfogadását sürgették. 2015 augusztusában ugyanakkor kilenc tagállam, Bulgária, a Cseh Köz­társaság, Észtország, Magyarország, Litvánia, Lett­ország, Lengyelország, Szlovákia és Románia közös levélben amellett érvelt, hogy a kiküldött mun­ka­vállalókra vonatkozó hatályos irányelv felülvizsgálatát el kell halasztani, hangsúlyozva, hogy „az ugyan­olyan helyen végzett ugyanazon munkáért egyenlő díjazás” elve összeegyeztethetetlen lenne az egy­séges piaccal, mivel a bérszint különbségei a szolgál­tatók versenyelőnyének egyik jogos elemét képezik.

Mindazonáltal az Európai ügyek bizottságában több ülésen vitattuk meg az irányelvtervezet és a szubszidiaritás elvének összefüggéseit. A bizottsági ülésen a képviselőtársaim egyhangúlag támogatták a szubszidiaritásvizsgálat lefolytatását és az elv sérelmének megállapítását. A jelentésben részletesen ismertetett további indokok alapján is azt javaslom, hogy a határozati javaslattal egyező módon a tisztelt Ház is úgy foglaljon állást, hogy az irányelvtervezet sérti a szubszidiaritás elvét. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)