Dr. Józsa István (MSZP)

DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök, hogy az államtitkár úr szájából hallottam először azt, hogy „egyenlő munkáért egyenlő bért megfelelő földrajzi körülmények között”. Ez egy nagyon-nagyon régi munkavállalói célkitűzés, mondhatnám azt is, hogy baloldali munkásmozgalmi mottó. Kicsit csodálkoztunk is rajta, hogy az Európai Bizottság is ezt tűzi a célkitűzései közé, amikor a kiküldött munkavállalókra vonatkozó 1996-os irányelvet kívánja módosítani.

Természetesen a Magyar Szocialista Párt is mint autentikus baloldali párt ezt nem is ilyen nemzeti alapon, hanem autentikusan… (Közbeszólások a Jobbik soraiból. ‑ Nevetve:) A nemzeti meg a szocialista együtt a Jobbik terepe, ebben én most nem akarnék véleményt nyilvánítani; hogy mennyire wei­ma­rizálódik az ország, azt majd a történelem eldönti. Itt egy sárga lapos eljárás megvitatásáról van szó, amit az Európai ügyek bizottságának elnöke alaposan körbejárt európai eljárásjogi szempontból. Én inkább versenypiaci oldalról szeretném megközelíteni.

Tehát a Bizottság javaslata értelmében a munka­bér és a munkafeltételek terén a kiküldetésben lévő munkavállalókra általánosan ugyanazok a szabályok vonatkoznának, mint az adott ország helyi munkavállalóira. Ez az elveket tekintve teljesen helyes.

Amiben probléma látszik: a helyi viszonyokat természetes módon versenyviszonyoknak tekinti, tehát a helyi foglalkoztatók a helyi munkavállalók munkabérét a versenypiaci feltételek szerint téríthetik el az adott országban érvényes minimálbértől egészen addig, amennyit a munkavállalók ki tudnak harcolni, ugyanakkor más európai országból kiküldött munkavállalókra az adott országban nehezen megfogalmazható átlagjavadalmazásnak a keretét akarja előírni. Egyrészt nehezen megfogható, hogy mit jelent az átlagjavadalmazás, tehát az elnök úr nagyon helyesen mondta, hogy a munkaerő költségébe nemcsak a munkabér tartozik bele a kiküldetés esetén, hanem az ott lakás költsége is, a közlekedés költsége is. Igazából régen még olyan is volt, hogy mondjuk, családtól való távolléti pótlék, mert ez, hogy mondjam, erkölcsi áldozatvállalás; ha nem is kárnak mondanám, de áldozatvállalás. Tehát sok szempontból tevődik össze egy‑egy ilyen költség.

Ugyanakkor, ha ez az előírás minden észrevétel nélkül végigmenne, akkor versenyjogi oldalról is aggályos. Tehát a helyi munkavállaló versenyezhet a minimálbértől ameddig lehet, amíg elnyeri a munkát, ha pedig egy magyar vállalkozó visz oda munkavállalót, akkor neki a verseny az átlagbértől indul meg felfelé. Tehát ez azért nehezen egyeztethető össze az Unió versenypiaci alapelveivel, úgyhogy azzal együtt, hogy az MSZP mint baloldali párt az „egyenlő munkáért egyenlő bért” mottót magáévá teszi és ezért harcol, ugyanakkor azért is harcolnunk kell, hogy annak a munkavállalónak legyen munkahelye. Tehát ha a magyar versenypiacon mozgó vállalkozók nem tudnak ott nyerni, nem tudnak részt venni a szabad versenyben ilyen nehezítő vagy korlátozó tényezők miatt, akkor nehezen tudják a megközelítően egyenlő vagy egyáltalán a bért biztosítani.

Tehát az a megközelítés, hogy jelzések szerint bizonyos tagállamokban, bizonyos ágazatokban a ki­kül­dött munkavállalók akár 50 százalékkal is kevesebbet kereshetnek, mint a helyi munkavállalók, egy­részt biztos, hogy súlyos probléma az igazságosság oldaláról, másrészt egy versenypiaci tényező, mert ha nem a helyi foglalkoztatáspolitika oldaláról nézzük ezt a kérdést, ezt az uniós előterjesztést, hanem mondjuk, amit az államtitkár úr említett, mondjuk, egy franciaországi szőlőtermesztő oldaláról, akkor ő természetesen azt szeretné, hogy a szüret idején akár Romániából, akár Magyarországról tudjon foglalkoztatni olyan kiküldött munkavállalókat, akiket számára gazdaságilag kedvezőbb feltételek mellett tud foglalkoztatni, mert különben akkor keresne ott a francia vidéken magának átlagbérezésért, mert átlagbérért azért valószínűleg helybélit is találna.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát ezzel a gondolatmenettel oda szeretnék jutni, hogy noha az igazságosság oldaláról védhető álláspontot akar megfogalmazni ez az indítvány, hogy „egyenlő munkáért egyenlő bért”, valójában diszkriminatív, mert korlátozza a feltörekvő országokból, jelen esetben a Magyarországról érkező munkavállalók esélyeit.

(22.00)

Úgyhogy ilyen értelemben az MSZP álláspontja az, hogy el kell fogadni az Unió szociális vívmányait, el kell fogadni azt, hogy az igazságosságra törekszik, ugyanakkor figyelemmel kell lenni azokra a versenypiaci alapelvekre is, ami az Unió működésének alapja. Köszönöm, elnök úr.