I/309

RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Itt voltunk mindnyájan a plakáttörvény módosításakor, amely szerint az új jogszabály most már nem engedi meg a társasházaknak, hogy nagyobb méretű hálókat vagy különböző óriásplakátokat kitegyenek a saját felületeikre.

Ezeket elsősorban azért tették ki a társasházak, hogy ezzel csökkentsék a társasházi lakók által befizetendő közös költséget, hogy a felújítási alapba ebből pénz kerülhessen, hiszen ha pár évig egy frekventáltabb helyen lévő, nagyobb társasházra kitettek több óriásplakátot vagy egy nagy hálót, akkor annak a bevételéből a társasház ki tudta fizetni a felújítást, így megújult a homlokzata a társasháznak. Nyilvánvalóan pár évig ott mindenkinek el kellett viselni egy ilyen reklámfelületet, ami nyilván az ott lakókat is valamelyest zavarta, zavarta az arra járókat is, de utána pedig 20-30 évig egy felújított, megújított homlokzata volt a társasháznak. Éltek ezzel a lehetőséggel, hiszen nem mindegy egy nagyobb társasházban lakó számára, hogy 5 vagy 10 ezer forinttal többet vagy kevesebbet kell befizetni a közös költségbe, ez a társasházi felújítási alapba egy piaci cégtől jövő bevételként megy oda, vagy pedig a társasházi lakóknak kell kifizetni. Nyilvánvalóan, aki nem volt annyira frekventált helyen, annak kevésbé volt erre lehetősége, de akik frekventáltabb helyen voltak, tehát ahol többször látott homlokzatokkal rendelkező házak voltak, azok számára ez a bevételi lehetőség rendelkezésre állt. Ez a törvényjavaslat megfosztja ettől a lehetőségtől a társasházak nagy részét.

Itt a vitában mi figyeltünk, hogy mekkora összegek repkedtek itt. Az egyik TISZA-s hozzászóló egy körülbelül 20 milliárd forintos összegről beszélt, ami ezen a területen megvalósul. Van, aki kevesebbet mondott, van, aki csak pár milliárd forintot mondott, tehát különböző összegek voltak, de egyik sem mindegy, különösen azoknak nem mindegy, akik ezekben a társasházakban laknak. Eddig ez a bevételük megvolt, eddig ezzel a havi, évi összeggel számolhattak, eddig tervezhették úgy, hogy kint van egy ilyen plakát, mondjuk, öt év alatt megtérül a költség, ami a homlokzat felújítását jelenti, és mondjuk, a második évben járnak, akkor a következő három évben nem lesz meg a TISZA törvénymódosítása miatt ez a bevételi forrásuk. Vagy megemelik a közös költséget és az ott lakóknak többet kell befizetni, vagy lemondanak a felújításról, akkor nem lesz a társasház homlokzata felújítva, és akkor egy csúnyább épülethomlokzatot nézhetünk.

Egyértelműen ezzel a törvénymódosítással kerül ki a társasházak zsebéből ez az összeg a jövőben is, a következő években is, és a hosszú távú szerződések esetében akár a helyreállítási munkák vagy más, szintén többletköltségként is felmerül. Ezért indokolt, hogy ha a TISZA Párt elvette a társasházaktól ezt a pénzt, és nem tudják azt felújításra fordítani, akkor hozzon létre egy kártérítési alapot az Országgyűlés. Mi, KDNP-s képviselők, benyújtottunk egy olyan javaslatot, hogy amennyit elvett a TISZA Párt a társasházaktól, azt a költségvetésből akkor adja vissza a társasházaknak, mert az szerintünk nem fair, ha csak elvesznek ezektől a házaktól, és ezáltal vagy megemelkedik a közös költség, vagy nem lesz a társasház felújítva. Ezért kérjük arra a kormányt, hogy igenis hozzon létre egy ilyen kártérítési alapot. Nyilvánvalóan a nagy társasházban élők, nagycsaládosok, nyugdíjasok, idősek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) lehet, hogy nem a legjobb anyagi körülmények között vannak, nem mindegy nekik ez az 5-10 ezer forint. Kérjük a kormányt, hogy az ezzel a jogalkotással okozott kárt térítse meg és ezt az alapot hozza létre. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

VITÉZY DÁVID LÁSZLÓ közlekedési és beruházási miniszter: Frakcióvezető úr, köszönöm az interpellációját. Kezdjük onnan, hogy a számok, amiket mond, köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.

Ön azt mondta, hogy 20 milliárd forint jött ezekből az épülethálókból. A teljes magyar külterületi reklámpiac, az egész ország összes óriásplakátja, összes táblája együtt az országos szövetség szerint 37 milliárd forint. Mennyire valószínű, hogy az a néhány, nagyrészt budapesti belvárosi épületháló ennek több mint a felét tenné ki? Semennyire. Szintén az országos reklámszövetségi adatok szerint összességében, az összes bevételnek évektől függően 0,7-1,9 százaléka jött ebből, tehát nem a fele, mint ahogy ön mondta. Elég nagy különbség. (Taps a TISZA soraiban.) Ebből belátható, hogy azért egy lényegesen kisebb, kevesebb mint egytizede összegről beszélünk, mint amit ön említett.

Egyébként az alapján, ha körülnézünk Budapesten járva, akár a Széna téren, a Blaha Lujza téren, vannak olyan reklámhálók, amelyek több mint tíz éve ott vannak, és semmilyen felújítás nem történt ezeken a házakon, ezzel ellentétben viszont Budapest történeti városképét és egyébként más városközpontjainknak is a történeti városképét elképesztően elcsúfítják ezek. Nem véletlen az, hogy ha elmegyünk akár Prágába, akár Bécsbe, az, hogy a történeti városszövetben a gyönyörű történeti épületeket ilyen épülethálókkal lehessen beborítani, egész egyszerűen elképzelhetetlen. Ez a szabályozás ezt hozta be, és egyébként a Fővárosi Közgyűlés is kezdeményezte ezt, ott még önök támogatták, de úgy látszik, hogy közben megváltozott a véleményük.

Hogy egy másik ilyet felhozzak, még hadd emlékeztessem arra, hogy ön itt a kártalanítás kérdését hozza föl. Azt mondja a magyar építészetről szóló törvény 103. § (2) bekezdése, hogy az államot a reklámokkal összefüggésben kártalanítási kötelezettség nem terheli. Tudja, ki szavazta meg ezt a törvényt? Ön, frakcióvezető úr. (Derültség a TISZA soraiban.) Ugyanis az előző ciklusban, 2023-ban alkották meg ezt a törvényt, és az rendelkezett így. Mi ezt kiterjesztettük az önkormányzatokra is, ennyi történt.

Még egy dolgot hadd kérdezzek öntől, ha ennyire aggódik a kártalanítás miatt: ki kártalanította eddig azokat a lakókat, akiknek az erkélye elé vagy a kilátása elé felhúzták ezeket a reklámhálókat úgy, hogy esetleg ők kisebbségben voltak, nem szavazták meg, de a társasházi közösség vagy egy közös képviselő mégis ezt engedélyezte? Tehát eddig is azért felvethető volt az a kérdés, hogy mennyiben arányos az, hogy pont egyes homlokzatokon évekre, évtizedekre lekorlátozták a kilátását egyes lakóknak azért, hogy egy ilyen, a városképet elcsúfító reklámháló borítsa be.

(15.10)

De összességében azt tudom önnek mondani, hogy egyrészt beszédes, hogy az interpellációs lehetőségeiket arra használják, hogy ezt a sokszor gyűlöletpropagandára használt reklámfelületet megvédjék, és néhány, ebből élő reklámcég érdekeit képviseljék itt az Országgyűlésben, mert valójában az ő költségük lesz ezeknek az elbontása.

Ha pedig a társasházakért aggódik, frakcióvezető úr, hadd emlékeztessem arra, hogy az Európai Unió országspecifikus ajánlásaiban több mint egy évtizede visszatérő elem az, hogy Magyarországon a panelházak és társasházak energetikai korszerűsítését támogatni kellene. A leköszönt kormány következetesen úgy döntött, hogy ezt nem hajlandó elfogadni, és az erre szolgáló uniós forrásokat az ilyen típusú lakóházak energetikai korszerűsítésére nem engedi felhasználni. Tehát ha önöket zavarja az, hogy a társasházak ‑ és nemcsak a legjobb anyagi helyzetben lévő vagy a legértékesebb belvárosi társasházak, hanem összességében a magyar társasházak ‑ a kisvárosokban is milyen állapotban vannak, akkor ezen a politikán kellett volna változtatni.

Mi fogunk ezen, és a hazahozott uniós forrásokból úgy fogjuk módosítani az erre vonatkozó operatív programot, hogy ne csak a családi házak, hanem a társasházak esetén is lehessen uniós forrásokat energetikai korszerűsítésre felhasználni. (Taps a TISZA soraiból.)

RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Szerintem közös célunk lehetne, hogy az épületek homlokzata minél ápoltabb, minél szebb legyen, és az is, hogy az embereknek minél kisebb társasházi közös költséget kelljen fizetniük. Ha van olyan szerencsés társasház, amelyik olyan helyen van, hogy a homlokzat felújításához tud piaci bevételt is szerezni 3-5 évig akár óriásplakát-felületekkel ‑ hiszen azokkal is számolhat, miniszter úr, akár ilyen épülethálókkal ‑, akkor utána jobb, hogyha ezek a felületek megújulnak.

Én benne vagyok abban, hogy csináljunk egy értelemszerű módosítást: ha valaki kiad egy ilyen felületet, akkor azt csak a felújítási alapba lehet befizetni. Legyen egy ilyen módosítás, és akkor ez biztosan eltűnik egy idő után. Akkor nem a napi-havi közös költséghez, tehát nem a működési költséghez járul hozzá ez az óriásplakát vagy ez az épületháló, hanem a felújításhoz. Legyen egy történelmi városrész, ahol az ilyesfajta plakátokból, ami az egész épületet eltakarja, csak felújítást lehet finanszírozni.

Ezek szerintem értelmes megoldások lehetnének, de az, hogy van egy politikai bosszú a TISZA-kormány részéről, és ezért a végén az egésznek a levét pedig a társasházak isszák meg, mert nem tudnak bevételt szerezni abból, amiből éveken keresztül tudtak… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) És nemcsak politikai reklámok voltak ott, de sampont, mosószert, sok mindent reklámoztak ott, tisztelt miniszter úr!

Én azt mondom, ha kivették a társasházak zsebéből, az emberek zsebéből ezt a pénzt, akkor igenis tegyék oda vissza, mert annál szebb lesz a város, annál szebb lesz az épített környezet, és annál kevesebbet kell az embereknek fizetni érte. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból. ‑ Balla György: Úgy van!)