I/184

DR. MÁTHÉ ZSUZSA (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Remélem, hogy azért szabad kérdezni!

Onnan indulnék, hogy szélsőliberális szervezetek követelik elég régóta és elég hangosan az abortusztabletta, azaz a magzatelhajtás úgynevezett gyógyszeres elérhetőségét. És miután a szívhangrendelet kapcsán azt láttuk, hogy az önök kormánya meghajolni látszik az efféle nyomásgyakorlásnak, muszáj feltenni azt a kérdést, hogy tervezik‑e az abortusztabletta liberalizálását. Tudni kell, hogy ezek a brutális szerek nem gyógyszerek, hanem az élet kioltására létrehozott pirulák.

A jogvédőnek nevezett szervezetek arra hivatkoznak, hogy e szerrel az abortusz biztonságos, és hogy ez máshol is hozzáférhető, ezért a használatát Magyarországon is engedélyeztetni kellene. Ugyanakkor a modern genetika és az embriológia álláspontja teljesen világos: tudjuk azt, hogy a fogantatás pillanatától egyedi, önálló DNS-sel rendelkező emberi élet jön létre. A magzat ember volta és élethez való joga mindannyiunkra érvényes igazság, és nem többségi vélemény kérdése.

Az említett szerek ráadásul nemcsak a magzat életét oltják ki, de súlyos egészségügyi veszélynek és brutális lelki tehernek teszik ki az anyukákat; a társadalom felé pedig azt a hamis üzenetet közvetítik, hogy egy rosszkor kopogtató élet egy tabletta lenyelésével törölhető.

(16.00)

Ez hazugság, ahogy az is, hogy annak használata biztonságos. A kétkomponensű szer egyike, a mifepristone blokkolja a várandósság fenntartásához szükséges progeszteron hormont, a másik, a mizoprosztol pedig méhösszehúzódásokat vált ki, nagy fájdalom mellett kiüríti a megfogant baba szöveteit és vele ‑ a magzata maradványait látva ‑ az édesanya lelkét. Ha valaki szerint a szívdobbanás fájdalmas nyomot hagy egy nőben, akkor vajon milyen emlék maradna a tabletta használata után?

Az abortusztabletta lényege a láthatatlanság. A nő sok országban egyedül, négy fal között, orvosi kontroll nélkül hajtja végre a beavatkozást, maga marad a felelősséggel, a beavatkozás testi és lelki következményeivel. Egy érintett így beszél róla: „A tablettás megoldást választottam. Nem, az ellenségemnek sem kívánom.”

Krízisvárandósságokat gondozó civil szervezetek elmondják, hogy az abortuszra készülő nők elsöprő többsége nem a gyermekét utasítja el, hanem a kilátástalanságot és a szorongást. A tabletta azt nem oldja meg, csak tetézi és szőnyeg alá söpri a problémát; engedélyezése a magzatok mellett a krízisben lévő nőket terheli tovább; a kérdés súlyától elforduló társadalom pedig mossa kezeit.

Az állam alkotmányos kötelessége világos: az élet védelme. Továbbra is indítványozom, hogy a képviselői fizetésünk csökkentésével felszabaduló forrásokat fordítsuk krízisvárandósok támogatására.

Kérdezem a miniszter urat: bízhatunk‑e abban, hogy a TISZA-kormány, ahogy az eddigi kormányzatok is tették, ellenáll a szélsőliberális nyomásnak, az abortusztabletta bevezetésének. Köszönöm megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. HEGEDŰS ZSOLT CSABA egészségügyi miniszter: Tisztelt Képviselő Asszony! Köszönöm az interpellációját. A kérdés címe szerint az abortusztablettáról szól, de az ön érvelése továbbmegy ennél. Ön nem pusztán egy orvosi módszer kockázatairól beszélt, hanem a terhességmegszakítást következetesen élet kioltásának és magzati korú gyermekek életének kioltásának nevezte. (Közbeszólások a Mi Hazánk soraiból.)

A képviselő asszony által felhozott érvek jelentős része nem a gyógyszeres módszer szakmai kockázatairól vagy előnyeiről szól ‑ arról nem is szólt ‑, hanem magának a terhességmegszakításnak az erkölcsi elutasításáról. Ezt természetesen lehet képviselni, de akkor nevezzük nevén: ez nem abortusztabletta-vita, hanem abortuszvita.

Legitim és fontos kérdés, honnan számítjuk az emberi életet, és ennek kapcsán milyen közösen kialakított szabályozást fogadunk el az abortuszról. A mi társadalmunkban és országunkban is meg kell találni a kényes egyensúlyt a magzati élet és érdekek védelme és a nők önrendelkezése között. Erről lehet és kell is vitákat folytatni itt a parlamentben és azon kívül is.

Ha önök szerint Magyarországon nemcsak az abortusztablettát nem szabad hozzáférhetővé tenni, hanem a terhességmegszakítás jelenleg törvényes lehetőségét is szűkíteni vagy megszüntetni kellene, akkor ezt mondják ki nyíltan, és kérjenek hozzá társadalmi felhatalmazást. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.)

A jelenlegi magyar joghelyzet egyértelmű: a ’92. évi LXXIX. törvény 5. §-a szerint a terhesség csak veszélyeztetettség, illetőleg az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén, az e törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg. Vagyis Magyarországon a terhességmegszakítás nem korlátlanul, nem feltételek nélkül, de bizonyos esetekben jogszerűen elérhető beavatkozás. Ebből következik, hogy ha egy beavatkozás a törvény szerint elvégezhető, akkor annak módszere alapvetően orvosszakmai, betegbiztonsági és ellátásszervezési kérdés. Megválaszolása a hatályos jog, a betegbiztonság figyelembevételével lehetséges, nem értékviták mentén.

A gyógyszeres terhességmegszakítás nem kísérleti vagy ismeretlen eljárás, a WHO és a NICE szakmai irányelvei és bizonyítékalapú abortuszellátás részeként kezeli; számos európai uniós országban ‑ például Franciaország, Németország, Olaszország ‑, EU-tagállamokban, Svédországban, Dániában, Finnországban is szigorúan szabályozott keretek között alkalmazható. Vannak kockázatai, fájdalmasabb lehet, erősebb vérzéssel járhat, és nagyon szoros orvosi kontrollt igényel. Nem láthatatlanul megy a dolog. De vannak szakmai előnyei is ‑ ezt véletlenül nem sikerült felemlítenie. Nem jár műtéti beavatkozással, altatással és a méhszáj mechanikus tágításával, ezért kisebb lehet a későbbi terhességekben jelentkező méhnyak-elégtelenséghez, illetve a koraszülésekhez kapcsolódó kockázat. Ez különösen fontos szempont lehet fiatalabb nők, illetve olyan érintettek esetében, akik később még gyermeket szeretnének vállalni. Fontos hozzátenni: azokban az országokban, ahol a gyógyszeres módszer elérhető, nem igazolódott, hogy önmagában emiatt növekedne az abortuszok száma. Ezzel szemben Magyarországon az elmúlt években az élve születettek számához képest nőtt az abortuszok száma, pedig nem volt abortusztabletta, és még szívhangrendeletünk is volt.

Mindezzel együtt a kormány számára az egészségügy átalakítása során az abortusztabletta bevezetése nem szerepelt a prioritási listán, viszont a kérdés megtárgyalása mindenképpen szakmai és társadalmi egyeztetést igényel, amitől mi nem félünk úgy, ahogy önök gyáván elmulasztották azt a szívhangrendelet kapcsán. Ma az egészségügyben a hozzáférés javítása, a várólisták csökkentése, az alapellátás megerősítése, a kórházi működések rendbetétele a legsürgősebb feladat.

Abban egyetérthetünk, hogy az abortuszok számának csökkentése fontos társadalmi cél. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ha több várt, biztonságban megszületett gyermeket szeretnénk…

DR. MÁTHÉ ZSUZSA (KDNP): Szomorúan hallom azt, hogy tulajdonképpen ez egy burkolt pozitív hozzáállás, és itt újra ‑ ahogy a szívhangrendelet esetében is ‑ a szakmai érvekre hivatkozik, ami egy életpárti felfogásnak teljesen ellene megy. Az édesanya ezekben a helyzetekben igenis egyedül marad.

Az Egyesült Államokban egyébként jelenleg ‑ ajánlom miniszter úr figyelmébe ‑ perek zajlanak, ugyanis arra használják egyébként ezeket a szereket férfiak, hogy a nőket kényszerítsék az abortusz elvégzésére, tehát érdemes esetleg oda is kitekinteni.

Egy elég cinikus válasznak tartom ezt. Egy olyan szerről van szó, ami nincs még bevezetve, és van egy nagyon komoly társadalmi üzenete, ami azt mondja, hogy egy egyszerűsített eljárással, ami egyébként valójában nem egyszerű, tehát ahogy elmondta a miniszter úr, maga a beavatkozás sem könnyebb, és a lelki teher sem könnyebb…