Dr. Hegedűs Zsolt Csaba (TISZA)

DR. HEGEDŰS ZSOLT CSABA egészségügyi miniszter: Tisztelt Képviselő Asszony! Köszönöm az interpellációját. A kérdés címe szerint az abortusztablettáról szól, de az ön érvelése továbbmegy ennél. Ön nem pusztán egy orvosi módszer kockázatairól beszélt, hanem a terhességmegszakítást következetesen élet kioltásának és magzati korú gyermekek életének kioltásának nevezte. (Közbeszólások a Mi Hazánk soraiból.)

A képviselő asszony által felhozott érvek jelentős része nem a gyógyszeres módszer szakmai kockázatairól vagy előnyeiről szól ‑ arról nem is szólt ‑, hanem magának a terhességmegszakításnak az erkölcsi elutasításáról. Ezt természetesen lehet képviselni, de akkor nevezzük nevén: ez nem abortusztabletta-vita, hanem abortuszvita.

Legitim és fontos kérdés, honnan számítjuk az emberi életet, és ennek kapcsán milyen közösen kialakított szabályozást fogadunk el az abortuszról. A mi társadalmunkban és országunkban is meg kell találni a kényes egyensúlyt a magzati élet és érdekek védelme és a nők önrendelkezése között. Erről lehet és kell is vitákat folytatni itt a parlamentben és azon kívül is.

Ha önök szerint Magyarországon nemcsak az abortusztablettát nem szabad hozzáférhetővé tenni, hanem a terhességmegszakítás jelenleg törvényes lehetőségét is szűkíteni vagy megszüntetni kellene, akkor ezt mondják ki nyíltan, és kérjenek hozzá társadalmi felhatalmazást. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.)

A jelenlegi magyar joghelyzet egyértelmű: a ’92. évi LXXIX. törvény 5. §-a szerint a terhesség csak veszélyeztetettség, illetőleg az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén, az e törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg. Vagyis Magyarországon a terhességmegszakítás nem korlátlanul, nem feltételek nélkül, de bizonyos esetekben jogszerűen elérhető beavatkozás. Ebből következik, hogy ha egy beavatkozás a törvény szerint elvégezhető, akkor annak módszere alapvetően orvosszakmai, betegbiztonsági és ellátásszervezési kérdés. Megválaszolása a hatályos jog, a betegbiztonság figyelembevételével lehetséges, nem értékviták mentén.

A gyógyszeres terhességmegszakítás nem kísérleti vagy ismeretlen eljárás, a WHO és a NICE szakmai irányelvei és bizonyítékalapú abortuszellátás részeként kezeli; számos európai uniós országban ‑ például Franciaország, Németország, Olaszország ‑, EU-tagállamokban, Svédországban, Dániában, Finnországban is szigorúan szabályozott keretek között alkalmazható. Vannak kockázatai, fájdalmasabb lehet, erősebb vérzéssel járhat, és nagyon szoros orvosi kontrollt igényel. Nem láthatatlanul megy a dolog. De vannak szakmai előnyei is ‑ ezt véletlenül nem sikerült felemlítenie. Nem jár műtéti beavatkozással, altatással és a méhszáj mechanikus tágításával, ezért kisebb lehet a későbbi terhességekben jelentkező méhnyak-elégtelenséghez, illetve a koraszülésekhez kapcsolódó kockázat. Ez különösen fontos szempont lehet fiatalabb nők, illetve olyan érintettek esetében, akik később még gyermeket szeretnének vállalni. Fontos hozzátenni: azokban az országokban, ahol a gyógyszeres módszer elérhető, nem igazolódott, hogy önmagában emiatt növekedne az abortuszok száma. Ezzel szemben Magyarországon az elmúlt években az élve születettek számához képest nőtt az abortuszok száma, pedig nem volt abortusztabletta, és még szívhangrendeletünk is volt.

Mindezzel együtt a kormány számára az egészségügy átalakítása során az abortusztabletta bevezetése nem szerepelt a prioritási listán, viszont a kérdés megtárgyalása mindenképpen szakmai és társadalmi egyeztetést igényel, amitől mi nem félünk úgy, ahogy önök gyáván elmulasztották azt a szívhangrendelet kapcsán. Ma az egészségügyben a hozzáférés javítása, a várólisták csökkentése, az alapellátás megerősítése, a kórházi működések rendbetétele a legsürgősebb feladat.

Abban egyetérthetünk, hogy az abortuszok számának csökkentése fontos társadalmi cél. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ha több várt, biztonságban megszületett gyermeket szeretnénk…