I/126

SZABADI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az egészségügy egyre láthatóbb módon kettészakad, az állami egészségügy szegényellátássá alakul, a tehetősebbek pedig a megerősödő magánegészségügyet veszik igénybe.

A GKI elemzése szerint Magyarországon a teljes egészségügyi kiadások 30 százalékát a lakosság állja, míg az állami ráfordítások a legalacsonyabbak között vannak az EU-ban.

A magánegészségügyi piacot elsősorban az állami ellátás hiányosságai növelik. A legakutabb probléma az utánpótlás, az orvosok és ápolók személyi állománya elöregedett, minden negyedik szakdolgozó hiányzik a rendszerből, létszámhiány miatt bezárnak kórházi osztályok, szakrendelések, műtétek csúsznak vagy maradnak el.

A várólisták drámai mértékben emelkedtek, tisztelt képviselőtársak, az idén tavasszal 33 ezer volt a várakozó betegek száma. A járvány előtt a kórházi osztályokat, szakrendeléseket úgy tartották fenn, hogy az orvosok és ápolók két, három, illetve négy helyen is dolgoztak egyszerre közalkalmazotti jogviszony, személyes közreműködői jogviszony vagy vállalkozói jogviszony keretében, mely rendszer jól motiválta a dolgozókat pluszmunkára és teljesítményre. Ennek azonban a katatörvény drasztikusan véget vetett, és az egészségügyi szolgálati jogviszony bevezetése végképp rátette a pecsétet.

A Mi Hazánk Mozgalom szerint nincs két egymással párhuzamosan működő egészségügyi rendszerre elegendő személyzet ma Magyarországon, ezért a biztonságos betegellátás érdekében lehetővé kell tenni az állami és a magánszektor között a szabad, de szabályozott átjárás lehetőségét, ami segítené a dolgozók megtartását. Erre annál is inkább szükség lenne, mert az orvosbárók a tiltás ellenére is átjárnak az állami és magánszektor között, a hatalmukat nem sikerült megtörni, csak a paraszolvencia helyett a magánrendelésen kell majd odaadni a több százezres vizsgálati díjat.

Ezenfelül az állami rendszer már évtizedek óta a magánellátás elő- és utókezelőjeként, valamint felelősségbiztosítójaként is működik, ezért cserébe a magánszférát be kellene vonni az állami várólisták csökkentésébe.

Kérem tisztelt miniszter úr válaszát azzal kapcsolatban: hogyan tervezik szabályozni az állami és magánegészségügyi ellátás együttélését, korlátozzák‑e az orvosbárók hatalmi befolyását az egészségügy felett? A katasztrofális demográfiai adatokra tekintettel visszaállítják‑e a Fidesz által eltörölt szabad szülészorvos-választást? Felülvizsgálják‑e az állami vezetők VIP-ellátását az állami kórházakban? Várom szíves válaszát. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)

DR. HEGEDŰS ZSOLT CSABA egészségügyi miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Köszönjük a kérdését, a felvezető helyzetelemzéssel szinte teljesen egyetértettünk, mintha a Hugonnai Vilma egészségügyi programból idéztek volna. Nagyon érdekes, hogy Takács Péter volt egészségügyi államtitkár ‑ miközben ezeket a gyönyörű adatokat, illetve helyzetelemzést mondta ‑ felállt és kiment. Nem is csodálom.

Abban vitatkoznék önnel, hogy a járvány előtti, sokszor három-négy helyen végzett munka valóban jól motiválta‑e az egészségügyi dolgozókat, vagy sokkal inkább a végsőkig kihasználta és kizsigerelte őket.

Ami a magán- és a közellátás viszonyának rendezését illeti, a TISZA-kormány egyértelműen egy robusztus, mindenkit egyenlően magas színvonalon ellátni képes, elérhető, fenntartható és versenyképes állami egészségügy megteremtésére törekszik. Mivel ez a korábbi kormányok alatt elmaradt, a magánegészségügy az utóbbi években nagyon megerősödött. A magánegészségügy szerepe nem az állami ellátás pótlása, hanem annak kiegészítése kell hogy legyen.

Ehhez valóban újra kell szabályozni a két rendszer közötti átjárást, be kell zárni a kiskapukat és meg kell szüntetni a szürkezónás megoldásokat mindenütt.

(16.10)

Ugyanakkor keresni fogjuk a legjobb megoldásokat arra is, hogy egyenlő feltételek és szabályok mellett a magyar betegek a lehető leggyorsabban a lehető legjobb ellátáshoz jussanak anélkül, hogy ez a családok költségvetését katasztrofálisan megterhelné, ahogy az most történik. A betegnek végső soron mindegy, hogy kinek a tulajdonában van az épület, az eszköz, ahol és amellyel ellátják, az a fontos, hogy az ellátás ne rójon rá pluszterheket, és mindenekelőtt megfelelő, biztonságos és magas színvonalú legyen.

Az orvosbárók néven elhíresült, hatalmukat átmentő és azzal visszaélő egészségügyi oligarchák ellen pedig szigorúan fel fogunk lépni. Tiszta és ellenőrizhető szabályokra, érdemi ellenőrzésekre, valamint valódi visszajelzési lehetőségre van szükség mind a beteg, mind a hozzátartozó, mind a dolgozók részéről. Célunk az, hogy a valóban nagy tudású orvoselit körül ne birodalmak, hanem iskolák épüljenek; olyan szakmai műhelyek, ahol a tudás átadódik, ahol a fiatal orvosok lehetőséghez és megfelelő képzéshez jutnak, és a külföldről hazahozott tudás és szemlélet is befogadásra talál.

A szabad szülészorvos-választás kérdésében szakmai és női érdekvédelmi csoportokkal fogunk egyeztetni, ahogy megígértük. A felmérések szerint ezt az igényt a magyar kismamák részéről egyfelől nagyrészt a biztonságérzet keresése és az egészségügyi rendszerbe vetett bizalom hiánya motiválja, és ezt komolyan kell vennünk. Ugyanakkor a fiatal, paraszolvenciát már nem ismerő szülészorvos-nemzedék egyáltalán nem támogatná a régi rendszer egyszerű visszaállítását. Ők a pihenőidejük és a magánéletük védelme mellett éppen abban látnák a betegbiztonsági kockázatot, ha a szüléseket hosszú ügyelet után első álmukból felkeltett, vagy az ünnepi asztal mellől felálló, magukat túlvállaló szülészek vezetnék le. Ez ráadásul visszahozná a mesterségesen megindított szülések, valamint az ügyelet végén hirtelen indokolttá váló császármetszések gyakorlatát is. Ebben Európában vezetünk. Megoldásként ezért elsősorban nem a régi rendszer automatikus visszaállítását, hanem az egészségügyi intézmények és az ott dolgozó csapatok iránti bizalom megerősítését látják. Ebben a transzparencia a legfontosabb.

Végül, ami az állami vezetők VIP-ellátását illeti, ez egy jelenleg törvény adta jog, ezt felülvizsgáljuk. Ugyanakkor fontos különbséget tenni az indokolatlan kiváltságok és azon esetek között, amikor egy állami vezető gyors és diszkrét ellátása nem csupán személyes érdek, hanem az állam működőképessége, a döntéshozatal folyamatossága érdekében, nemzetstratégiai szempontból is indokolható.

Használjuk fel ezeket a tapasztalatokat közösen, egy jobb, minden betegnek egyenlő esélyt adó egészségügy megteremtéséhez. Köszönöm a figyelmet. (Taps a TISZA soraiban.)

SZABADI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Nagyon jó gondolatok azok, amelyek elhangoztak most az ön részéről. Bízom abban, hogy ezek majd valamilyen szinten valóban meg is valósulnak, de az állami és a magánegészségügy közötti átjárhatóság, illetve annak a megvalósítása érdekében azért nem sok mindent hallottunk. Bízom abban, hogy ennek érdekében azért majd történik valami.

Szeretném hozzátenni még azt, hogy azért sem tudom elfogadni most a választ, annak ellenére, hogy sok előremutató van az ön mondanivalójában, hiszen önnek személyes tapasztalata van azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet a magánegészségügyben és az állami egészségügyben dolgozni. Ezért bízom abban, hogy ez valóban megoldásra kerül majd a jövőben, és megnézzük, hogy mi lesz a jövő. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)