Dr. Hegedűs Zsolt Csaba (TISZA)

DR. HEGEDŰS ZSOLT CSABA egészségügyi miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Köszönjük a kérdését, a felvezető helyzetelemzéssel szinte teljesen egyetértettünk, mintha a Hugonnai Vilma egészségügyi programból idéztek volna. Nagyon érdekes, hogy Takács Péter volt egészségügyi államtitkár ‑ miközben ezeket a gyönyörű adatokat, illetve helyzetelemzést mondta ‑ felállt és kiment. Nem is csodálom.

Abban vitatkoznék önnel, hogy a járvány előtti, sokszor három-négy helyen végzett munka valóban jól motiválta‑e az egészségügyi dolgozókat, vagy sokkal inkább a végsőkig kihasználta és kizsigerelte őket.

Ami a magán- és a közellátás viszonyának rendezését illeti, a TISZA-kormány egyértelműen egy robusztus, mindenkit egyenlően magas színvonalon ellátni képes, elérhető, fenntartható és versenyképes állami egészségügy megteremtésére törekszik. Mivel ez a korábbi kormányok alatt elmaradt, a magánegészségügy az utóbbi években nagyon megerősödött. A magánegészségügy szerepe nem az állami ellátás pótlása, hanem annak kiegészítése kell hogy legyen.

Ehhez valóban újra kell szabályozni a két rendszer közötti átjárást, be kell zárni a kiskapukat és meg kell szüntetni a szürkezónás megoldásokat mindenütt.

(16.10)

Ugyanakkor keresni fogjuk a legjobb megoldásokat arra is, hogy egyenlő feltételek és szabályok mellett a magyar betegek a lehető leggyorsabban a lehető legjobb ellátáshoz jussanak anélkül, hogy ez a családok költségvetését katasztrofálisan megterhelné, ahogy az most történik. A betegnek végső soron mindegy, hogy kinek a tulajdonában van az épület, az eszköz, ahol és amellyel ellátják, az a fontos, hogy az ellátás ne rójon rá pluszterheket, és mindenekelőtt megfelelő, biztonságos és magas színvonalú legyen.

Az orvosbárók néven elhíresült, hatalmukat átmentő és azzal visszaélő egészségügyi oligarchák ellen pedig szigorúan fel fogunk lépni. Tiszta és ellenőrizhető szabályokra, érdemi ellenőrzésekre, valamint valódi visszajelzési lehetőségre van szükség mind a beteg, mind a hozzátartozó, mind a dolgozók részéről. Célunk az, hogy a valóban nagy tudású orvoselit körül ne birodalmak, hanem iskolák épüljenek; olyan szakmai műhelyek, ahol a tudás átadódik, ahol a fiatal orvosok lehetőséghez és megfelelő képzéshez jutnak, és a külföldről hazahozott tudás és szemlélet is befogadásra talál.

A szabad szülészorvos-választás kérdésében szakmai és női érdekvédelmi csoportokkal fogunk egyeztetni, ahogy megígértük. A felmérések szerint ezt az igényt a magyar kismamák részéről egyfelől nagyrészt a biztonságérzet keresése és az egészségügyi rendszerbe vetett bizalom hiánya motiválja, és ezt komolyan kell vennünk. Ugyanakkor a fiatal, paraszolvenciát már nem ismerő szülészorvos-nemzedék egyáltalán nem támogatná a régi rendszer egyszerű visszaállítását. Ők a pihenőidejük és a magánéletük védelme mellett éppen abban látnák a betegbiztonsági kockázatot, ha a szüléseket hosszú ügyelet után első álmukból felkeltett, vagy az ünnepi asztal mellől felálló, magukat túlvállaló szülészek vezetnék le. Ez ráadásul visszahozná a mesterségesen megindított szülések, valamint az ügyelet végén hirtelen indokolttá váló császármetszések gyakorlatát is. Ebben Európában vezetünk. Megoldásként ezért elsősorban nem a régi rendszer automatikus visszaállítását, hanem az egészségügyi intézmények és az ott dolgozó csapatok iránti bizalom megerősítését látják. Ebben a transzparencia a legfontosabb.

Végül, ami az állami vezetők VIP-ellátását illeti, ez egy jelenleg törvény adta jog, ezt felülvizsgáljuk. Ugyanakkor fontos különbséget tenni az indokolatlan kiváltságok és azon esetek között, amikor egy állami vezető gyors és diszkrét ellátása nem csupán személyes érdek, hanem az állam működőképessége, a döntéshozatal folyamatossága érdekében, nemzetstratégiai szempontból is indokolható.

Használjuk fel ezeket a tapasztalatokat közösen, egy jobb, minden betegnek egyenlő esélyt adó egészségügy megteremtéséhez. Köszönöm a figyelmet. (Taps a TISZA soraiban.)