Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyobbrészt a politikai, kisebbrészt a szakmai részéről szeretnék beszélni ennek a törvényjavaslatnak, mert ha csak a szakmairól vitáznánk, akkor annak az elsöprő többségét támogatni tudja, támogatni fogja a Mi Hazánk Mozgalom, ebben kevés vita alakulna ki köztünk, ámde a javaslat (3) bekezdésében rögtön el van ásva legalább az egyik kutya.

Itt arról van szó, hogy mindaz, amiről itt most mi beszélgetünk vagy vitázunk, a magyar kormány és az Európai Bizottság, illetőleg a magyar miniszterelnök és az Európai Bizottság elnöke közötti megállapodás, amely kétségkívül egy politikai megállapodás, ennek a részét képezi. Tehát itt a rész és egész viszonyára hívnám fel a figyelmet. Aztán a (4) bekezdésben alátámasztják, hogy itt szó sincs, tehát nem áll összefüggésben, ez a javaslat nem tartalmazza a migrációs kérdéseket, Ukrajna európai uniós csatlakozási szándékát és adott esetben a genderlobbi követeléseit. Mert próbáljunk azért igazságosak lenni, és óva inteném főleg a jelenlegi kormánypárti képviselőket attól, hogy ilyen fátyolos tekintettel, elszoruló torokkal és gyomorral, már-már térdre rogyva gondoljanak Brüsszelre. Ne gondolják azt, hogy ez a brüsszelita vezetés nekünk olyan nagyon jót akar, tisztelt képviselőtársaim ‑ erre egy héttel ezelőtt is felhívtam az önök szíves figyelmét. Sehonnan sem fognak felmentő seregek érkezni, senki nem akar nekünk igazából jót, mi csak és kizárólag saját magunkra, jobb esetben egymásra számíthatunk. De jó lenne itt az „egymásra” kifejezésre helyezni ennek a mondatnak a hangsúlyát!

Nézzük csak szépen sorban, hogy miről is szól ez a történet! Menjünk vissza a kályhához, sőt még a kályhacsempék legyártásához, mielőtt még valaki itt ilyen réveteg tekintettel tekintene az egyébként velejéig romlott Brüsszelre és brüsszelitákra. Mit adtunk mi az európai uniós csatlakozásért, mit adott ez az ország azért, hogy az Európai Unió teljes jogú tagjai lehessünk? A teljesség igénye nélkül hadd mondjak önöknek néhányat, főleg a fiatalabb TISZA-s képviselőknek, akik esetleg még meg sem születtek akkor, amikor ezek az előcsatlakozási tárgyalások folytak, vagy még éppen csattogós lepkével a hátukon szaladgáltak és játszadoztak valahol. Nem sértésként mondom ezt, ez csak egy életkori sajátosság. Bár én lennék huszonéves! Nagyon örülnék annak, ha én lennék az ilyen szavak címzettje. (Derültség.)

Feladtuk a piacainkat, tisztelt képviselőtársaim. A feldolgozóiparunkra, főleg a magyar gazdák által megtermelt javakra alapozott feldolgozóiparra az utolsó kegyelemdöfést jelentette az európai uniós tagság ‑ a privatizáció fedőnevű rablóhadjárat betetőzéseként. Lemondtunk a vámbevételeinkről, a főleg Ausztriával és különösen Németországgal szemben jelentős vámbevételeinkről. Ezektől a bevételektől elestünk. Aztán, ha én jól tudom ‑ fejből idézek vissza bizonyos emlékképeket ‑, legalább évi 800 milliárd forintot, tehát 800 000 millió forintot fizetünk be kvázi tagdíjként, még ha nem is így hívják; ez egy befizetési kötelezettség. Tehát ebben az összefüggésrendszerben szíveskedjenek vizsgálni azt, hogy amiről itt beszélünk, annak a jogcíme nem adomány, főleg nem könyöradomány, és még csak nem is ajándékozás a jogcím ‑ ez nekünk jár. Ez a mi jogos járandóságunk, arról nem is beszélve, hogy főleg a 2004 és 2010 közötti időszakban az Európai Unióból érkező támogatások nagyon jelentős része, 50-70 százalék közötti mértéke különböző csatornákon visszacsorgott nyugat-európai, döntően osztrák és főleg német cégekhez. Tehát lényegében az ő javukra szóló közvetett támogatássá vált mindaz, ami közvetlen támogatási jogcímenként érkezett Magyarországra. Ezeket is tessék beletenni a képzeletbeli mérleg képzeletbeli serpenyőjébe, így jóval árnyaltabb a kép.

Nem kevesen vannak ebben az országban ‑ bár tudom, hogy az uniós tagság támogatottsága mindig elsöprő ‑, akik ha csak gazdasági mérleget vonnak, akkor Magyarországot nettó ráfizetőként emlegetik szélesebb összefüggésrendszerben, és valószínűleg nem is állnak olyan túl távol a valóság mezejétől. Ebben az összefüggésben tessék vizsgálni, hogy ez a 6000 vagy 8000 milliárd forint jár vagy nem jár; egyértelműen jár nekünk. Nem adomány, nem ajándék, hanem a jogos járandósága a magyar embereknek.

Brüsszelnek és a brüsszelitáknak egy dologban volt igazuk, de még ezt is hiteltelenül, hiteltelen szereplőkkel mondatták ki vagy adták elő: a korrupció kérdésében. Hozzáteszem mindjárt, mielőtt még bárki felhördül, hogy egyik korrupció nem menti a másikat. Tehát a brüsszeliták se magyarázzák a saját lopásaikat azzal, hogy Magyarországon is jóval európai uniós átlag fölötti volt a korrupció mértéke, és ez visszafelé is igaz: a magyarországi korrupció elkövetői sem magyarázkodhatnak vagy bújhatnak amögé, hogy lám, hát Brüsszelben is meg Nyugaton is óriási a korrupció mértéke. Mert azért ne az az Ursula „Pfizer” von der Leyen oktasson már ki minket vagy bárkit, bármelyik európai nemzetet korrupcióból, aki 35 milliárd euróért, 400 forintos árfolyamon számolva 14 000 milliárd forintért rendelt meg vakcinákat attól a gyártótól, amelyiknek a vezetőségében ott ült a kedves férje, Heiko von der Leyen. Tehát azért óvatosabban! Akkor legalább állítsanak olyanokat, akik tényleg hófehérek, és soha nem loptak életükben. És az az Európai Ügyészség, amelyet önök rá akarnak szabadítani Magyarországra, ezt valahogy nem vizsgálja vagy nem vizsgálhatja.

Úgy látszik, hogy az objektivitás meg a korrupció üldözése csak akkor fontos, ha bizonyos szinteket és érdekeket nem sért. Így kerek és teljes a mondat, hogy tudjuk azt, milyen Brüsszelről és miféle brüsszeliták követeléséről beszélünk mi itt. De kétségkívül a magyarországi korrupció szélsőséges méreteket öltött ‑ akinek nem inge, ne vegye magára, ezt szeretném mindjárt hangsúlyozni. Ezt fel kell számolni, vissza kell szorítani, lehetőleg meg kellene szüntetni, de ha jelentősen visszaszorítjuk, akkor már nagyot léptünk előre. Ez az egyetlen részben jogos kritikája volt Brüsszelnek, az összes többi a magyar nemzet rövid és hosszú távú megmaradásának érdekeivel szöges ellentétben áll.

A végsőkig ellen kell állnunk az LMBTQ-őrületnek; a végsőkig ellen kell állnunk a migráció valamennyi formájának. És hadd mondjam el, hogy sok egyéb más mellett azért is nagyon jó a Mi Hazánk frakciójában ülni és a Mi Hazánk Mozgalomban politizálni, mert hál’ istennek, nekünk nem kell vakarni a fejünket, hogy mit mondtunk, mit hazudtunk egy héttel, egy hónappal, egy évvel vagy akár tíz évvel korábban. 2016-ban én is azon javaslat beterjesztői között szerepeltem, akik ‑ akkor még egy másik pártban ‑ azt követelték, hogy a migráció vagy a bevándorlás valamennyi formáját zárjuk ki, és a magyar Országgyűlés fogadjon el egy olyan kétharmados törvényt, leginkább egy alaptörvény-módosítást, amely körülbelül majdnem szövegszerű javaslatként úgy szólna, hogy elutasítjuk a jogcím megnevezésétől függetlenül minden olyan jogcím alkalmazását vagy jogintézmény bevezetését, amely tartalmi lényegét tekintve bevándorlók átmeneti vagy végleges Magyarországon való letelepítésére irányulna. Mert főleg mi, jogászok vagyunk arra érzékenyek, ha azt érezzük, hogy egy másik jogászkolléga trükközni próbál. Nagyon sajnálom, hogy nincs itt a miniszterelnök úr, mert szívesen a szemébe mondanám, hogy ügyes, kétségkívül nagyon ügyes versenyző, hiszen a jelenlegi formájában ő nem támogatja, nem tudja támogatni ‑ és a kormány sem ‑ a migrációval kapcsolatos intézkedéseket vagy a migrációs paktumot.

(11.40)

Akkor az a kérdés, hogy milyen formában tudja támogatni. Jelzem, hogy a Mi Hazánk Mozgalom semmilyen formában nem tudja támogatni, tehát nem tudnak kitalálni olyan jogcímet a végtelenül kreatív brüsszeli jogászok, amit mi támogatni tudnánk. Ne játsszuk el azt, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy akiket majd esetleg ide akarnak hozni a nyakunkra új honfoglalóként a bevándoroltatás, a nemzetközi népvándoroltatás keretében, ami egy külön vitanapot igényelne, hogy kik és hogyan idézték elő ezeket a folyamatokat, hogy robbantottak fel bizonyos képzeletbeli gátakat, és irányították az embertömegeket Afrikából és Ázsiából az európai kontinens felé, és ez már egy száz évvel ezelőtt elkészült terv végrehajtását jelenti, ne menjünk ebbe bele, mert kifeszítené, túlfeszítené ennek a vitának a kereteit; semmilyen formában nem támogatjuk a harmadik és negyedik világból érkezettek ide történő letelepítését.

Úgy is mondhatnám önöknek, hogy teljesen hitelesek és következetesek vagyunk a tekintetben, hogy a Mi Hazánk az egyetlen párt, amelyik lelkesen támogatja az otthon szülést, a bangladesiek Bangladesben, a pakisztániak Pakisztánban, a szíriaiak Szíriában, az afgánok Afganisztánban, a magyarok pedig Magyarországon szüljenek minél több gyermeket. (Taps a Mi Hazánk soraiból.) Azt hiszem, hogy ezzel össze is foglaltuk a migrációs politikánk részét.

A másik, ami nincs benne ebben a javaslatban, Ukrajna európai uniós tagsága. E tekintetben kizárólag a Mi Hazánknak van politikai indoka és erkölcsi alapja véleményeket megfogalmazni. Ugyanis kétségtelen tény, hogy 2022 nyarán és 2022. év végén Orbán Viktor miniszterelnök úr és ‑ emlékezetem szerint, egy videóbejátszás jut eszembe ‑ Szijjártó Péter volt külügyminiszter úr arról beszélt, hogy Magyarország, az akkori magyar kormány valóban nem támogatja Ukrajna NATO-tagságát, ám Ukrajna soron kívüli vagy gyorsítósávon történő ‑ talán ez volt az egyik kulcskifejezés ‑ EU-s tagfelvételét viszont támogatják. A Mi Hazánk Mozgalom egyiket sem tudja támogatni. Ameddig a szem ellát, az idő képzeletbeli síkját tekintve nem tudjuk elképzelni, hogy Ukrajna akár csak egy vagy két feltételnek meg tud majd felelni, akár a háború lezárása után. Úgyhogy ezekre a kérdésekre is érdemes lenne ‑ kétségkívül politikai kérdésekre ‑ politikai válaszokat adni.

És még valami, ami nem szerepel ebben a javaslatban, az nyilván majd egy másik törvénycsomagban fog szerepelni, az Európai Ügyészséghez való csatlakozás. Hát, ha megint önök azt gondolják, hogy csak azért, mert valami úgy kezdődik, hogy európai meg uniós meg Európai Ügyészség, akkor attól majd az jobb lesz. Egyébként megjegyzem, hogy ez a magyar ügyészi karral szembeni bizalmatlanság és tiszteletlenség legbiztosabb jele is. Arról már nem is beszélve, hogy 2021-ig visszamenőleg vizsgálódhat csak az Európai Ügyészség. A korrupciós bűncselekmények döntő többsége jóval hosszabb időre nyúlik vissza, mint 2021, tehát öt évnél nagyon sok évvel jobban vissza kellene menni az időben ahhoz, hogy ezeket széleskörűen fel tudjuk tárni.

Ráadásul a Mi Hazánk felfogása szerint az Európai Ügyészség a sok lábon járó nemzetbiztonsági kockázatot is jelenti. Aki nem hiszi, járjon utána, keleti szomszédunknál, Romániában milyen állapotok kialakulásához és milyen eljárások kreálásához vezetett az Európai Ügyészséghez való csatlakozás.

Ehelyett a Mi Hazánk Mozgalom egy korrupcióellenes, százszázalékosan magyar ügyészekből álló, kizárólagosan magyar hatáskörben lévő ügyészi elitalakulat felállítását javasolja, amely akár az Európai Ügyészségnél jóval nagyobb hatáskörrel és hatékonysággal vizsgálhatná a korrupciós ügyeket. Nem kell Brüsszelbe szaladgálni, minden szellemi kapacitás, szürkeállomány és tudás megvan a magyar ügyészi karban is. Egy dolgot kell tenni, nevezetesen azt, hogy a politikai béklyókat le kell oldani az ügyészeinkről, és profi módon el fogják tudni látni a feladataikat.

Ami pedig egyébként a javaslatot illeti, a vagyonnyilatkozati rendszer, a már egyébként vagyonosodási vizsgálatba átnyúló vagyonnyilatkozati felülvizsgálati rendszer szabályaival egyébként egyet tudunk érteni, a jogorvoslatot hiányoljuk, és az egyértelmű kimunkálás, azért az hiányzik ‑ és most igazságügyi miniszter asszonyra tekintek ‑, az „egyebek” megfogalmazás vagy az ehhez hasonló gumifogalmak a létező legveszélyesebbek. Mondják meg nekem, hogy jelen szöveg szerint hol van az a határ, amit akár, mondjuk, két évig terjedő szabadságvesztéssel rendelnek büntetni, és hol van az elírás vagy hiba kijavításának határa! Vagy majd politikai érdekek fogják azt eldönteni, hogy mikor, mi, minek minősül? Kapitány miniszter úr a balatoni luxusvilláját kihagyta. Ha ezt, mondjuk, egy évvel később hagyná ki, akkor számíthatna arra, hogy két év fizetés nélküli szabadságot kap ajándékba valamelyik kollégiumban, valamelyik büntetés-végrehajtási intézetben, vagy az csak egy kisebb hiba vagy elírás, és lehet javítani? Már csak azért, mert a mindenkori parlamenti többség kénye-kedve szerint tud visszaélni akkor, ha az ilyen helyzetekre nincsenek ilyen jogi garanciák.

A közbeszerzési törvény kapcsán most szeretném jelezni, valószínűleg Kapitány miniszter úr vagy a pénzügyminiszter úr hatáskörébe fog tartozni, de valószínűleg több minisztérium koprodukciójában fog megvalósulni. Már jelezném a szándékomat, hogy szeretnék részt venni az új közbeszerzési törvény megalkotásával kapcsolatos egyeztetéseken, mert számos jó ötlet gyűlt össze a Mi Hazánk Mozgalom és személy szerint az én fejemben is, főleg a kisvállalkozók segítése és a korrupció visszaszorítása érdekében.

A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokat természetesen megszüntethetik, de valóban, itt azért elhangzottak jogállami, valódi jogállamisági aggályok. A több évtizede létező, magántulajdonú vagy részben magántulajdonú alapítványok jogi sorsa mi lesz? Jogutóddal vagy jogutódlás nélkül szűnnek meg? Milyen garancia van, főleg a vagyonuk megmentése, magántulajdonban való megtartása érdekében?

Még egy dolgot hadd hozzak itt föl önöknek! Ha már oly nagy hévvel akarjuk jó pásztorkutya módjára védeni a nyájat és az állami vagyont, akkor én nagyon hiányolom miniszterelnök úr két vagy három héttel ezelőtti napirend előtti felszólalásomra adott válaszából a Mi Hazánk által kitalált négyötödös szabály beiktatását akár az Alaptörvénybe is. Miniszterelnök úr e tekintetben pontos választ adott, pontosnak tűnőt, hogy nem kívánnak stratégiai vagy nemzetbiztonsági szintű állami vagyont, főleg az energiaszektorban lévő vagyont értékesíteni. Nem beszélek mellé szokásomhoz híven most sem, azért élek a gyanúval, hogy esetleg Kapitány István gazdasági miniszter úrnak elképzelései lehetnek, mondjuk, a MOL bizonyos tulajdoni hányadával, ha már egyszer, ugye, ő a magyar Jockey Ewing, és abból a világból jött, amelynek a szabályait ő rendkívül jól ismeri.

Egy garancia van, amire viszont nem adott választ a miniszterelnök úr három héttel ezelőtt, elegánsan kikerülte vagy megkerülte a válaszadást, ez pedig az, hogy a parlament előzetes négyötödös hozzájárulásához kötik‑e, ha akár csak egy forint értékű, vagy egy négyzetméternyi, vagy egy részvényértékű stratégiai vagy nemzetbiztonsági szintű állami vagyont valaha is értékesíteni akarnak, mert szerintem ez, bár Brüsszel elvárásai között nem szerepel, de a magyar nemzet jól felfogott érdeke. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)