Dr. Gerzsenyi Gabriella

DR. GERZSENYI GABRIELLA (TISZA) európai parlamenti képviselő: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Öröm és megtiszteltetés, hogy a TISZA európai parlamenti delegációjából elsőként szólalhatok fel ebben a csodálatos teremben. (Taps a kormánypárti padsorokban.) A rendszerváltás után az első szabadon választott Országgyűlés és kormány 1990 májusában ült össze. Öröm volt ez számunkra, magyar emberek számára, annak a jele, hogy a demokrácia útján akarunk elindulni, Európához akarunk tartozni.

Tizennégy évvel később, 2004 májusában Magyarország hivatalosan is csatlakozott az Európai Unióhoz. Újfent öröm volt ez a magyar emberek számára, megerősítés, hogy egy demokratikus közösséghez kívánunk tartozni, amely minden tagállamára tekintettel van, és senkit nem hagy hátra. Erre találták ki a kohéziós politikát, a gazdasági, a szociális és a területi felzárkóztatásra. Ez a célkitűzés 1986 óta jelen van az európai uniós szerződésekben. Az Európai Unió Magyarországot sem akarta hátrahagyni. 2004-es csatlakozásunk óta összesen 67,8 milliárd euró uniós pénz érkezett hazánkba. Éves átlagban ez a magyar GDP 2,8 százaléka, de volt olyan év, 2014, amikor az 5,3 százalékát tette ki.

Tíz évvel a csatlakozásunk után, 2014-től már kezdett világossá válni, hogy a magyar kormány nem feltétlenül oda és nem feltétlenül úgy juttatja az uniós forrásokat, ahogyan azt a jogszabályok és az emberek érdeke megkívánja.

(11.50)

Európai bizottsági köztisztviselőként foglalkoztam támogatáspolitikával. És igen, ha a brüsszelita szó a Mi Hazánk tisztelt képviselőjének értelmezésében azt takarja, hogy valaki tisztviselőként az Európai Bizottságnál dolgozik, akkor itt áll önök előtt egy egykori brüsszelita, aki évekig azért dolgozott, hogy az uniós forrásokat megfelelően, a magyar emberek érdekében használják fel. (Taps a TISZA soraiból.) A velejéig romlottságot pedig nem kívánom kommentálni, erről a választók világos véleményt mondtak.

Láttam a nehézségeket, amikor a jogszabályoknak való meg nem felelést a kormány a jogszabályok megváltoztatásával igyekezett orvosolni, a magyar embereket pedig ígéretekkel, látszatintézkedésekkel hitegette. 2020 májusában aztán az Európai Bizottság bejelentette a helyreállítási alap tervét. Ebben az alapban 10,4 milliárd eurót különítettek el Magyarország számára. Újfent lehetett reménykedni, hogy hasznos beruházások születnek például az egészségügy, az energetika vagy a közlekedés területén, de már a terv kidolgozása is több sebből vérzett magyar részről. Volt, hogy telefonon hívtak fel akkori minisztériumi szakértők, mert leírni nem merték, és telefonon jelezték, hogy a vezetők olyan intézkedéseket is a tervbe akarnak foglalni, amelyeknek nincs szakmai indoka.

Az elmúlt években nem egy olyan intézkedést, túlárazott beruházást, értelmetlen látványprojektet láttunk, amelyeknek semmilyen szakmai indoka nincs. Ezek helyett lehetett volna csatornahálózatot, vasútvonalat is építeni. És mennyi mindent lehetett volna építeni és fejleszteni a befagyasztott összegből, ami több mint 20 milliárd euró, azaz közel 8000 milliárd forint. Ebből 2 milliárd euró már véglegesen elveszett 2024 és 2025 végén a pénzügyi kifizetési szabályok miatt. Az elvesző forrásokkal pedig elveszni látszik az emberek öröme, hogy egy európai közösségbe tartoznak, és az emberek reménye, hogy Magyarország nem marad hátra.

Az Európai Unió sohasem akarta Magyarországot hátrahagyni. A helyreállítási terv végső elfogadásáig több mint két és fél éven keresztül folyamatosan egyeztettek a kormánnyal. A kormány ezalatt folyamatosan hitegette a magyar embereket. A miniszterek kéthetente tettek olyan nyilatkozatot, hogy már közel a megállapodás, és amikor a hitegetés kezdett kifulladni, akkor gőzerővel rákapcsoltak a szokásos brüsszelezésre, mindenért az Európai Uniót hibáztatva. Ezt hosszú hónapokon keresztül, hosszú hónapok óta hallgatjuk az Európai Parlamentben is a volt kormánypártok és a Mi Hazánk képviselői részéről. Mindenért az Uniót és a TISZA-t hibáztatják, és rendkívül szomorúan hallom, hogy ugyanez a mantra most itt is folytatódik. Sajnálom, hogy április 12. óta még nem sikerült szembenézniük a valósággal és a tanulságokat levonni.

Sőt, úgy tűnik, hogy a Fidesz azon sem tud felülkerekedni, hogy a Néppárt, az Európai Néppárt kizárta a soraiból (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Kiléptünk!), ezáltal az Európai Parlament jobbszélére, a szélsőjobb irányába sodródott, és nem maradt más eszköze, mint bomlasztani, kritizálni, elfoglalni Brüsszelt. Azzal együtt, hogy egyébként a Brüsszel által biztosított anyagi lehetőségeket maximálisan igénybe veszik, például ‑ és a Mi Hazánk képviselője is ‑ business classon utaznak a repülőn. Helyesbítek: a nyelvtanfolyamra szóló összegeket nem mindenki veszi igénybe. (Taps a TISZA soraiból.)

Pedig a tény az, hogy a helyreállítási alap forrásainak háromnegyedét már kifizették. A többi tagállam teljesítette a feltételeket, és gyorsabban vagy lassabban, de halad a végrehajtás útján. Egyedül Magyarország nem nyújtott még be egyetlen kifizetési kérelmet sem. Egyedül Magyarországnak kell erőltetett menetben megvalósítania mindazt, amire a többi tagállamnak négy éve volt. Magyarországot nem hátrahagyták, Magyarország hátramaradt a saját korábbi kormányának a hibájából.

Április 12-én a magyar emberek kifejezték a szándékukat: visszakapni azt az örömöt, hogy Európa közösségébe tartozunk, és visszakapni azt a reményt, hogy nem maradunk hátra. És lám, május a jelek szerint egy szerencsés hónap Magyarország elmúlt évtizedes történelmében, hiszen idén májusban megalakult az új Országgyűlés, az új kormány, amely az említett szándékot valóra váltja: visszaadjuk az örömöt és visszaadjuk a reményt, mert az emberek megszolgálták és megérdemlik.

Kérem a tisztelt képviselőket, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a TISZA soraiból.)