Dr. Bóka János (Fidesz)

DR. BÓKA JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Két vádbeszédet hallhattunk az előbb. Eszembe is jutottak Szókratész védőbeszédének az első mondatai: „Hogyan hatott rátok, athéni férfiak, vádlóim beszéde, nem tudom; én bizony magam is kis híján beléjük feledkeztem, olyan meggyőzően beszéltek. Ámbár igazat úgyszólván semmit nem mondtak.” Én is védőbeszédet fogok mondani, nem elsősorban az előző kormány Európa-politikája melletti védőbeszédet, hanem Magyarország szuverenitása melletti védőbeszédet, mert egyrészt ezt az előzőnél magasabb rendű kérdésnek tekintem, másrészt pedig az előző ciklusok megítélésében, úgy tűnik, nem lesz közöttünk konszenzus, ezért is ülünk a parlamenti patkó különböző részein. De talán a magyar szuverenitás védelmében lehet és kellene is, hogy legyen konszenzus közöttünk.

A Magyarországnak járó források Magyarországot és a magyar embereket megilletik. Közös érdekünk, hogy a jogosultak ehhez teljeskörűen és minél hamarabb hozzájussanak. Ezért mi támogatunk minden intézkedést, ami Magyarország és a magyar emberek érdekét szolgálja, tudomásul veszünk minden olyan intézkedést, ami felesleges, értelmetlen, de nem káros és a Bizottság megítélése szerint szükséges, ugyanakkor ellenzünk mindent, ami káros Magyarország és a magyar emberek számára, vagy szuverenitásunk egyes elemeinek feladását jelenti.

Valóban, ülnek ebben a teremben olyanok, akik tényleges uniós forrásokat hoztak el Magyarország számára. Ők valamennyien a Fidesz-KDNP-frakcióban ülnek. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Azért beszélhetünk ma jelentős uniós forrásokról, mert az előző kormányok az Unió hétéves költségvetésével kapcsolatban jól tárgyaltak, és régiós összehasonlításban is kiemelkedően magas összegeket hoztak el. Ezek a források jelentős részben Magyarország számára hozzáférhetőek, Magyarország korlátozás nélkül fér hozzá a közös mezőgazdasági politika forrásaihoz, és óriási politikai ellenszélben, a magyar szuverenitás feladása nélkül már elhoztuk eddig is a kohéziós források több mint felét, a körülbelül 16 milliárd eurós, védelmi beszerzéseket szolgáló SAFE-hitelkeretet pedig a Bizottsággal technikailag készre tárgyaltuk.

(11.10)

Mi a fennmaradó uniós források tekintetében is konstruktívan és a megegyezés szándékával tárgyaltunk az uniós intézményekkel. Vajon az a kormány, amelyik kész volt átfogó igazságszolgáltatási, igazgatási reformot végrehajtani, az a kormány, amelyik kész volt a büntetőeljárási törvényt úgy módosítani, hogy a Bizottság elvárásainak megfelelően a magyar jogban teljesen új vádintézmények jelenjenek meg, amely kész volt a Bizottság nyomására egy új intézményt, az Integritás Hatóságot létrehozni az uniós források védelme érdekében, az a kormány, amelyik a 27 szupermérföldkőből még a Bizottság értékelése szerint is 22-t teljes mértékben, 5-öt pedig részlegesen teljesített, vajon ez a kormány nem konstruktívan és a megegyezés szándékával tárgyalt végig a Bizottsággal?

Bízom benne, hogy a TISZA-kormány és annak képviselői is csatlakoznak azokhoz, akik ténylegesen uniós forrásokat hoznak el. Mi ebben támogatni fogjuk önöket, annak ellenére, hogy önök ebben a törekvésünkben sohasem támogattak bennünket. Emlékeztetném önöket arra, hogy az Európai Parlament a TISZA Pártot is magában foglaló Európai Néppárt támogatásával pert indított a Bizottság ellen azért, hogy még azokat az uniós forrásokat is vonják meg tőlünk, amelyekhez jelenleg hozzáférünk. (Közbeszólások a Fidesz-frakció soraiból: Így van!) Emlékeztetném önöket arra, hogy az önök európai parlamenti képviselője, Kollár Kinga mondta azt, hogy az uniós források visszatartása hatékony, mert az emberek életminőségének romlása erősítette az ellenzéket. És elmondanám azt, hogy természetesen ezzel a Bizottság elnöke is egyetértett, aki elismerte, hogy van összefüggés az uniós források visszatartása és az áprilisi választási eredmény között. És a TISZA Párt képviselői voltak azok, akik azt kérték a Bizottságtól, hogy a SAFE-hitelkeret elbírálásának folyamatát függessze fel azért, hogy nehogy megszülessen ez a döntés a magyar választások előtt.

Az uniós források befagyasztásának politikai okai és politikai céljai voltak. Ez a célrendszer folyamatosan változott, de amióta a TISZA Párt megjelent az Európai Parlamentben, azóta egyértelműen az volt a cél, hogy az előző kormányt megbuktassák, és a TISZA Pártot segítsék hatalomra. Ezt az uniós eszközök jogszerű alkalmazásával természetesen nem lehetett volna elérni, ezért volt szükség a kettős mérce és a durva diszkrimináció alkalmazására Magyarországgal szemben végig az eljárásban.

Hogy csak az Erasmus- és a Horizont-program kérdését hozzam elő, az Erasmus- és a Horizont-program felfüggesztése magyar hallgatókat és kutatókat érintett hátrányosan. Ennek elvileg két oka lehetett volna: az egyik az, hogy Magyarországon sérül az akadémiai szabadság, a másik oka pedig az, hogy valakik ellopják az Erasmus- és a Horizont-pénzeket. Tájékoztatom a képviselő hölgyeket és urakat, hogy a Horizont-program központi, bizottsági kezelésű forrás. A Horizont-pályázatok elbírálásáról nem a magyar kormány, hanem a Bizottság dönt. Fel sem merül a magyar kormány bármilyen érintettsége ezzel az eljárással kapcsolatban, mégis, a Horizont-programból kizárták a magyar kutatókat. Ugyanez a helyzet az Erasmus-pénzekkel kapcsolatban. Arról senki sem beszélt, hogy ezeket a pénzeket a magyar hallgatók ellopták volna. Én nem tudok olyanról, hogy Erasmus-forrásokat magyar hallgatók elloptak volna, és ezért kellene ezt a programot felfüggeszteni.

Ami pedig az akadémiai szabadságot illeti, gondolom, azt tudják a tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy az Erasmus-programból történő kizárás felemásan történik, vagyis a magyar hallgatók a KEKVA-k által fenntartott felsőoktatási intézményekből nem utazhatnak külföldre, de az ezekkel az intézményekkel szerződésben álló külföldi hallgatók utazhatnak Magyarországra. Vagyis az történik, hogy azokba az intézményekbe, ahol egyesek szerint lábbal tiporták az akadémiai szabadságot, jöhetnek külföldi hallgatók, nyilván azért, hogy őket is lábbal tiporhassák az akadémiai szabadság nevében, míg azok a magyar hallgatók, akik olyan intézményekbe akarnak látogatni, ahol elvileg teljesen érvényesül az akadémiai szabadság, ezt nem tehették meg. Hát ezt mivel lehet magyarázni, hacsak nem durva diszkrimináció és nyers politikai nyomásgyakorlás történt?

Az önök törekvése sikerrel járt, de ennek szerintem a TISZA és a jelenlegi kormány sem örülhet, mert ha elfogadjuk, hogy az uniós forrásokhoz való hozzáférést politikai és ideológiai elvárásoktól lehet függővé tenni, akkor ez mindig ott fog lebegni a mindenkori magyar kormány feje fölött, ideértve a TISZA-kormányt is. Mi úgy tárgyaltunk a Bizottsággal, hogy egyszerre küzdöttünk az uniós forrásokért és a tagállami hatáskörökbe való beavatkozás ellen. Önök nem ezt az utat választották. Az önök által választott út könnyebb, gyorsabb, és rövid távon bizonyára látványos eredményeket fog hozni; hosszabb távon azonban a politikai autonómia feladását jelenti számos területen, és megnyitja a lehetőséget a további nyomásgyakorlás előtt.

A törvény tárgyalása most általános vitában zajlik, olyan megjegyzéseket szeretnék tenni, amelyek a részletes vitát nem zárják ki és nem előlegezik meg, ezek elsősorban előkérdések és koncepcionális kérdések. Először talán érdemes lenne tisztázni a vita természetét. A kérdésem az az előterjesztőhöz, hogy a Bizottság által jóváhagyott, teljesen letárgyalt, végleges szövegről van‑e szó, vagyis eljátsszuk‑e a vitát ebben a Házban, vagy van az Országgyűlésnek érdemi módosítási lehetősége. Ez nem lényegtelen körülmény.

A második kérdésem: minden olyan intézkedést tartalmaz‑e ez a törvénycsomag, amely az uniós forrásokhoz való teljes hozzáféréshez szükséges, vagyis megtudjuk‑e, hogy mi ennek a megállapodásnak a valódi politikai ára? A kérdés annyiban költői, hogy tudjuk, hogy természetesen nem, nem tartalmaz minden intézkedést, amely az uniós forrásokhoz való teljes körű hozzáférés érdekében szükséges, és ezt nem egy összeesküvés-elmélet mondatja velem, ezt önöktől tudom, az előterjesztés ugyanis azt mondja, hogy ez a kondicionalitási rendelet tanácsi végrehajtási határozatában meghatározott feltételek, a szupermérföldkövek és az Alapjogi Chartához kapcsolódó horizontális feljogosító feltételek közül a tudományos élet szabadsága kérdést rendezi. Mindannyian tudjuk, hogy az Alapjogi Chartához ezen kívül még két másik horizontális feljogosító feltétel kapcsolódik: az egyik a menekültügyi eljárásokhoz, a másik pedig a gyermekvédelmi törvényhez. Kérem az előterjesztőt, hogy nyilatkozzon, hogy ezekkel a horizontális feljogosító feltételekkel kapcsolatban a kormány folytat‑e további tárgyalásokat, vagy az ehhez kapcsolódó uniós forrásokról lemond.

Onnan is tudjuk, hogy ez a törvény nem tartalmazza az összes elemet, hogy önök benyújtottak egy házszabály-módosítást, amely fél évre előre a sürgős és kivételes eljárások számának növelését célozza. Ebben a javaslatban az indokolásban az szerepel ‑ idézem -: tekintettel arra, hogy 2026. augusztus 31-éig összesen mintegy 8000 milliárd forint összegű forrás sorsa dől el véglegesen. Ebből számomra az következik, hogy önök még további sürgős és kivételes eljárásban tárgyalandó törvényeket akarnak beterjeszteni az uniós források megszerzése érdekében. Kérem az előterjesztőt, hogy tájékoztasson arról, hogy ezek milyen törvények, milyen tartalommal és mikor fogja a Ház ezeket tárgyalni.

Ugyancsak szeretnék érdeklődni, hogy az Európai Ügyészséghez való csatlakozás része volt‑e a csomagnak. Ennek a tárgyalására is sor kerül az elkövetkező időkben. A kérdésemet némi iróniával úgy fogalmazhatnám meg: a szuverenitásnak a közvádra vonatkozó részéről pénzért mondtunk le, vagy ez ingyen sikerült? (Derültség a Fidesz- és a KDNP-frakció soraiban.)

Azt is szeretném megkérdezni, hogy az egyébként sarkalatos törvényekben meghatározott kötelező véleményezési körök megtörténtek‑e, illetve az előterjesztő tud‑e bennünket tájékoztatni az Országos Bírói Tanács véleményéről. Ugye, ennek az elmaradása az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében közjogi érvénytelenséget eredményez.

A törvény általános irányaival, a közbeszerzési szabályok módosításával és a vagyonnyilatkozati rendszer szigorításával alapvetően egyetértünk, bár arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a vagyonnyilatkozat egyes elemei jogbizonytalansági kockázatot hordoznak, különös tekintettel az egyéb érdekekre, illetve az ahhoz kapcsolódó definícióra, amely alapján élő ember nincsen, aki meg tudná állapítani, hogy ebben a körben neki miről kellene nyilatkoznia.

A politikai korrupció felszámolását természetesen támogatjuk, de jeleznem kell azt, hogy a bevezetett rendszer a vagyonnyilatkozat téves tartalma esetén a megbízatás megszűnését, más esetben a megszüntetés kötelezettségét írja elő, de abban az esetben, ha a megszüntetésre kötelezett nem intézkedik, itt csak indokolási kötelezettséget tartalmaz a javaslat; ez politikai vezetőkre és például az Országgyűlés tagjaira vonatkozik, vagyis pont azok esetében, ahol a politikai korrupció felszámolása egyáltalán szóba jön.

(11.20)

Az ellenőrzési rendszer valójában politikai vezetők és testületek diszkrecionális döntésétől függ a politikai vezetők esetében.

Az Integritás Hatósággal kapcsolatban. Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében jött létre ez az intézmény, a jelenlegi szabályozás szerint már azt is vizsgálhatja, uniós források egyáltalán nem érintettek, és általános vagyonnyilatkozati ellenőrzési jogosítványt kap. Ráadásul pontosan előre meg nem határozott adatbázisokhoz férhet hozzá, ami felveti ezen adatbázisok összekapcsolásának a lehetőségét. Ha jól értem, ez az Integritás Hatóságnak szándéka is, ami a rendszerváltás óta követett alkotmánybírósági gyakorlattal alapvetően ellentétes.

A KEKVA-król csak egy mondatot, arról talán a részletes vitában vagy az általános vita hátralevő részében lehet beszélni. Mi sosem tárgyaltunk a KEKVA-k megszüntetéséről, a Bizottság ilyen követelést sohasem fogalmazott meg. Mi a KEKVA-k átalakításáról tárgyaltunk, és úgy gondolom, hogy a felsőoktatás megszervezése, finanszírozása vagy egy KEKVA-jellegű, -jelentőségű jogintézmény kivezetése olyan, a nemzeti szuverenitáshoz tartozó döntés, amit nem lehet egyszerűen az uniós források kapcsolt részének tekinteni.

Végül egy szimbolikus dolog, ami szerintem a javaslat természetét általában véve jellemzi. A javaslat meg akarja szüntetni az Alkotmánybíróság lehetőségét előzetes európai uniós értelmező vélemény kiadására. Erről csak az Európai Unió Bírósága megkeresésére, hatásköreinek tiszteletben tartása mellett lehetne szó, de az Alaptörvény értelmezését és érvényesítését a magyar szuverenitás sérelme nélkül nem rendelhetjük uniós intézményekhez, és nem adhatjuk át senki másnak. Ezen még az európai integráció sem változtat, mert európai integráció is csak szuverén nemzetek között lehetséges, ha az integráció nem szuverén nemzetek között történik, az valami más. Kérem, erre legyenek tekintettel a javaslat vitája során. Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)