Dr. Sopov Ildikó Éva (TISZA)

DR. SOPOV ILDIKÓ ÉVA, a TISZA képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Lánchíd a maga korában a magyar modernizáció kulcsberuházása volt, amely összekötötte Buda és Pest gazdaságát. Nem önmagában volt fontos, hanem azért, mert megszüntette az akadályt a két part között, hogy megindulhasson a fejlődés, összekötötte azt, ami addig el volt választva. Arra kérem önöket, hogy amikor a T/174. számú törvényjavaslatot tárgyaljuk, lássuk benne a hidat. Az uniós forrásokhoz kapcsolódó jogszabályok azért szükségesek (Magyar Péter: Elmegyek! ‑ Elhagyja a termet, közben Pócs János tapsol.), mert nélkülük az uniós pénzek nem tudnak eljutni a magyar gazdasághoz.

De ahogy Széchenyi sem egyetlen kőtömbbel építette meg a Lánchidat, a T/174. sem egyetlen ügy törvénye, hanem egy jogalkotási gyűjtőcsomag, benne látszólag szerteágazó átláthatósági és jogállamisági garanciákkal. Nekünk ebből a jogalkotási csomagból először hídpilléreket kell építenünk, amelyek képesek megtartani a forrásokhoz és a gazdasági fejlődéshez vezető utat. Hozzátenném, hogy 2022 óta voltak ismertek a helyreállítási terv feltételei, szupermérföldkövei, azonban azokat az előző kormányzat nem hajtotta végre maradéktalanul, így a Magyarországnak különböző jogcímen járó uniós források befagyasztásra kerültek. A befagyasztás oka a rendszerszintű korrupció és az állam tékozló teljesítménye volt, nem pedig Brüsszel bosszúvágya, amit az előző kormány éppen azért hangosított ki, hogy saját felelősségét a közvagyon elherdálásában elfedje.

Tisztelt Képviselőtársaim! Időben ugorjunk most előre! Az Európai Bizottság 2026 májusában megerősítette, hogy az uniós pénzek hazahozatala kapcsán a határidő többé nem tárgyalási alap. Augusztus 31-ig minden feltételt és mérföldkövet teljesítenünk kell, a kifizetési kérelmeket szeptember végéig be kell nyújtani, az időpont meghosszabbítására nincs esély. Az előző kormány mulasztásának köszönhetően most mi futunk versenyt az idővel. Ezért vagyunk ma itt.

A mai világban, aki egy helyben áll, az közben hátrafelé halad. Bár ez nem fog tetszeni a legnagyobb ellenzéki párt képviselőinek, de egyszer talán majd önök is be fogják látni, hogy Magyarország versenytársai haladtak előre, miközben mi, a hazánknak járó uniós források hiányában, földbe gyökerezett lábbal, kifordított testhelyzetben álltunk a parton.

(11.00)

Néztük, ahogy a túloldalon halad tovább Európa, fejlődött és beruházott. Európa közben nem némán figyelt a túlparton, fényjeleket küldött. Nem azt üzente, hogy maradjunk a parton, hanem azt, hogy hol építsünk hidat. Nem a folyó választott el bennünket Európától, hanem összeköttetés nem volt, hogy átkeljünk. Ideje hidat építeni, nem kifogásokat keresni. Tudják, kedves ellenzéki képviselőtársaim, a szupermérföldkövek voltak Európa fényjelzései, a túlpartról irányt mutattak, hogyan kapcsolódhatunk be újra teljes erővel Európa fejlődésébe. A probléma nem az volt, hogy nem érkeztek jelzések, hanem hogy az önök kormánya szisztematikusan megtévesztő jelzésként mutatta be a magyar nép számára mindazt, ami valójában útjelző fény volt. Költői a kérdésem: önök hogy vették ehhez a bátorságot?

Tisztelt Országgyűlés! A hozzászólásomban azokra a benyújtott törvényjavaslatban szereplő garanciákra kívánok rámutatni, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az uniós források ténylegesen megérkezhessenek. Az Országgyűlés által tárgyalt szabályozás olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek erősítik a közpénzek felhasználásának átláthatóságát, bővítik az Integritás Hatóság mozgásterét, javítják a közbeszerzési versenyt, a korrupció megelőzését és visszaszorítását, valamint átalakítják a vagyonnyilatkozati rendszert. A vagyonnyilatkozatnak nem az a célja, hogy kipipáljuk, és hátradőljünk, na, ez megvan; nem az a feladat, hogy évente egyszer leadjunk egy darab papírt, amit aztán senki nem fog ellenőrizni. A vagyonnyilatkozat a közbizalmat védi, mert aki közhatalmat gyakorol, aki közpénzről dönt, annak el kell számolnia. Nem részben, nem félig, nem úgy, hogy ami kellemetlen, az kimarad, hanem teljesen, hitelesen és ellenőrizhetően. Ezért fontos, hogy a javaslat szigorítja a vagyonnyilatkozati rendszert, és érdemi ellenőrzési hatáskört ad az Integritás Hatóságnak.

A javaslat az Alaptörvény tizenhatodik módosításával összhangban rendezi a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok helyzetét, és különbséget tesz politikai és egyetemi KEKVA-k között. A közfeladat égisze alatt 3000 milliárd forint közvagyont szerveztek ki olyan alapítványokba, ahol a kuratórium úgy gyakorolt alapítói jogokat, hogy az állam abba többet nem szólt bele. Számomra jogászként a KEKVA-k ügyének rendezése nem csupán jogtechnikai kihívás, hanem a rend visszaállítása. Ami az államé volt, az az államé lesz. Aki bosszút kiált, félti a rablott vagyont. Nem arról van szó, amit Orbán Balázs képviselőtársunktól tegnap megtudtunk, hogy az alapítványi forma stabilabb, hosszú távú működést biztosít, hanem arról, hogy egy tollvonással kerültek ki egyetemek, intézmények, földek, ingatlanok és ezermilliárdos vagyonok közvetlenül a magyar állam tulajdonából, a demokratikus kontroll alól. Meghúzzuk a piros vonalat, és innentől a közvagyon közvagyon marad.

Az átláthatóság és versenysemlegesség a feltételei annak, hogy a magyar vállalkozások tisztességes versenyben indulhatnak‑e a közbeszerzések során, vagy csak statiszták egy maroknyi résztvevő által előre megírt színdarabban. Egy olyan környezet megteremtésére kérem képviselőtársaim támogatását, ahol a feltételeket mostantól úgy szabják meg, hogy az alábbiak teljesülhessenek. 1. Aki közpénzért versenyez, az tiszta pályán versenyez. 2. Aki közpénzt költ, az legyen ellenőrizhető. 3. Aki közbeszerzést ír ki, ne a legjobb kapcsolatot, hanem a valódi ajánlatot keresse.

(Az elnöki széket Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A közadatok nyilvánossága mellett végül van még egy jelentős garancia, hídpillér, és ez a tényleges tulajdonosi átláthatóság. A NER-es üzleti körökben kiépülhettek olyan szövevényes céghálók, balladai homályba burkolózó magántőkealapok, kockázatitőke-alapok és bonyolult tulajdonosi struktúrák, amelyekben a pénznek van útja, de nincs arca. Ahol nem látszik a tulajdonos, ott nem látszik a felelősség sem, és ahol nincs felelősség, ott előbb-utóbb eltűnik a pénz, a bizalom, és eltűnik az igazságos verseny is. A javaslat ezért kikényszeríti a tényleges tulajdonosok megismerésének lehetőségét, mert aki közpénzhez, állami megrendeléshez vagy uniós forráshoz jut, annak nem lehet joga arctalan pénzügyi konstrukciók mögé rejtőzni. A magyar embereknek joguk van tudni, ki gazdagodik a köz pénzéből, joguk van tudni, hova kerülnek az uniós források, joguk van tudni, hogy a fejlesztésre szánt pénzek valóban azokba az utakba, iskolákba, vállalkozásokba kerülnek, ahol a helyük van, vagy magánvagyonokat hizlalnak. Nemcsak a források, a felelősség tér vissza hazánkba.

A magyar történelem visszatérő önképe a hídépítő nemzet, amely újra és újra a felzárkózás és összekapcsolódás útját keresi Európával, de egyben keresi az ország működtetésének erkölcsi megújulásához vezető utat is. Talán itt az ideje, hogy a magyar nemzeti karakterben erősen jelen lévő tisztességes helytállásra építsünk új országot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, támogassák a javaslatot. (Taps a kormánypárti padsorokban.)