Rápli Róbert (TISZA)

RÁPLI RÓBERT (TISZA): Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor egy nemzet a jövőjéről dönt, az oktatás kérdése nem pusztán egy ágazati téma, hanem a legfőbb nemzetstratégiai sorskérdés.

Engedjék meg, hogy ma ne csak országgyűlési képviselőként szólaljak fel, hanem úgy is mint egykori pedagógus és volt iskolaigazgató, aki a saját bőrén tapasztalta az elmúlt évek oktatáspolitikájának minden hibáját és minden tévedését.

Ma egy olyan javaslatot vitatunk meg, amely a pedagógusteljesítmény-értékelési rendszer, rövidítve a TÉR kivezetéséről szól. Szögezzük le rögtön az elején, hogy az intézményvezetők évtizedes és jogos követelése volt, hogy a kiemelkedő pedagógiai munkát végző, a többletteljesítményt nyújtó pedagógusokat anyagilag is honorálni tudják, tudjuk. Ám a rendszer nem ezt a kívánt célt szolgálja.

Törvényhozói kötelességünk, hogy ezt a hibás rendszert felszámoljuk, ezért a javaslatot a legnagyobb meggyőződéssel üdvözlöm, és mondom is, miért: tapasztalatból. A pedagógushivatás nem egy ipari futószalag. Az oktató-nevelő munka nem mérhető rideg számokkal, nem írható le indikátorok sokaságával. Egy tantestület úgy működik, mint egy finomhangolt fogaskerékrendszer. A pedagógusok munkája, a diákokra és a kollégákra gyakorolt hatása egy szerves egység része. A TÉR ezt az organikus egységet próbálta elemenként pontozni és mesterséges versenyre kényszeríteni. Müller Anna képviselőtársam kiváló negatív példákat mondott, hogy miért nem működött.

Ráadásul az iskolarendszerünk sokszínű: a hangsúlyok, fokmérők eltérőek az elit gimnáziumban és szakiskolákban, egy hátrányos helyzetű térség általános iskolájában vagy éppen egy művészeti iskolában. Ezt pedig egy központosított, bürokratikus monstrum sosem fogja tudni lekövetni. E téren is vissza kell adnunk az igazgatók szakmai autonómiáját, ők ismerik a képzés specifikumait, legjobban a munkatársaikat és a tantestületüket.

Tisztelt Képviselőtársaim! A TÉR egy olyan bürokratikus útvesztő, ami elvonja az időt a legfontosabbtól: a diákoktól és az érdemi szakmai munkától. Tapasztalatom szerint a rendszer legnagyobb vesztesei az intézményvezetők és a nevelőtestületek. Gondoljanak bele a folyamat tarthatatlanságába! A tanév elején az igazgatónak és a szakmai vezetőknek ‑ tehát nem egyedül az igazgatóknak, hanem a munkaközösség-vezetőknek, igazgatóhelyetteseknek is ‑ minden egyes pedagógussal személyesen le kell ülniük, hogy egyeztessék a teljesítménycélokat. Ezt követi az egész éven át tartó lekövetés, az óralátogatás, majd elérkezik a tanév vége, a ballagás, érettségi, évzáró értekezletek, beszámolók sűrű és megterhelő időszaka, amikor egy igen szűkös határidővel, június 30-áig újabb személyes értékeléseket kell lebonyolítani.

(16.50)

A tantestületek nagyságától függően, akár 50-80 tanárral kell egyenként leülnie ugyanezeknek a vezetőknek. Reklamáció esetén személyes vitákat lefolytatni, végül a pontokat egyenként feltölteni az elektronikus felületre. És mi a jutalom egy pedagógus számára a jó értékelésért? Elhangzott itt már, néhány ezer forint, legfeljebb egy-két tízezer forint eltérítés.

Tisztelt Ház! Sajnos a TÉR rendszer tágra nyitotta a kaput a szubjektivitás előtt is. Az érdekképviseletek joggal kongatták a vészharangot, hogy a hatalom ezt az eszközt furkósbotként használja. És valóban, hozzám is érkezett olyan jelzés iskolai érdekvédőktől és tanároktól, hogy az igazgatók látványosan alulértékelték a politikai rendszerrel vagy személyével kritikus pedagógusokat. Nem gondolom, hogy a vezetők többsége így tesz, és visszaél a hatalmával, a TÉR azonban még akkor is mély emberi és szakmai sebeket ejthet, ha az igazgatók a lehető leghumánusabban alkalmazták.

Sok munkatársam elmondta nekem is, hogy megalázónak tartja az eljárást, különösen a nyugdíj felé közeledő munkatársak fogalmaztak így. A pedagógusok a frusztrációjukat gyakran a rendszert végrehajtani kényszerülő igazgatóra vetítették ki, tehát a kormányzat hibás döntése végső soron a tantestületek és az igazgatók szövetségét ásta alá, tekintélyvesztést és sértődéseket hagyva maga után.

Személyesen ismerek a választókerületemben olyan pedagógusokat, akik kifejezetten a rendszer méltatlansága miatt hagyták el a pályát. Ez önmagában bizonyítja a TÉR kártékonyságát és alkalmatlanságát, és ez nem lehet célja a közoktatásnak, Dúró Dóra képviselőtársamnak mondom; és ezért nincs mit foltozgatni rajta, Rétvári Bence képviselőtársam.

Tisztelt Országgyűlés! Azzal, hogy ma felfüggesztjük a TÉR rendszert, nemcsak egy rossz törvényt vonunk vissza. Lépést teszünk afelé, hogy helyreállítsuk a magyar pedagógusok becsületét és visszaadjuk a tantestületek békéjét. Kérem önöket, hogy támogassák a javaslatot, és kezdjük meg végre a magyar oktatás valódi, szakmai alapokon nyugvó újjáépítését. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a TISZA padsoraiban.)