Dúró Dóra (Mi Hazánk)

DÚRÓ DÓRA, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Jogalkotási szempontból ez a törvényjavaslat illeszkedik abba a gyakorlatba, amit önök az elmúlt hetekben folytatnak. Tehát gyakran elmondja az önök, egyébként most jelen nem lévő frakcióvezetője, hogy az emberek mire adtak önöknek felhatalmazást, és hogy teljes bizonysággal és részleteiben megismerhették azokat a terveket, amelyeket önök az egyes szakpolitikákban az emberek elé tártak.

Nos, az oktatás területén ez biztos, hogy nincs így, hiszen a miniszteri meghallgatásán Lannert Judit, akkor még miniszterjelölt, most már miniszter asszony azt mondta például, hogy azt, hogy mi az oktatás célja, és azt az alapvető koncepciót, amit majd a kormány kialakít, majd ezt követően kezdik el egyeztetni az érintettekkel, illetve a társadalommal. Tehát az az érvelés, amikor önök azt mondják, hogy az emberek tudták, mire adnak önöknek felhatalmazást, az ebben a helyzetben nyilvánvalóan nem igaz, önök által bevallottan sem igaz. Félreértés ne essék, én nem kifogásolom azt, hogy akár miniszter asszony, akár bármelyik kormányzati szereplő egyeztet akár olyan alapvető kérdésekről is, hogy mi az oktatás célja! Ez üdvözlendő, és örülök neki, ha ez érdemben meg fog történni, csak a törvényjavaslat kapcsán picit úgy érzem, hogy fordítva ülünk a lovon.

Először kellene meghatározni, hogy mi az oktatás célja, mit várunk el az intézményektől, a pedagógusoktól. Először a koncepciót alkossa meg közösen a magyar társadalom, kiemelten az ágazat szereplőinek bevonásával, és azt követően alkalmazzuk, illetve alkossuk meg a részletszabályokat, például konkrétan azt, hogy milyen szempontok alapján, kicsoda, hogyan, milyen időközönként és milyen következményekkel értékeli egyáltalán a pedagógusok munkáját. De nem tudják megválaszolni, és nem azt mondom, hogy Lannert Judit nem tudja megválaszolni, mi az oktatás célja, mert úgy gondolom, nyilvánvalóan tud erre a kérdésre válaszolni, és államtitkár úrról is így gondolom, de a kormányzatnak még nincs olyan koncepciója, amely kormányzati szinten válaszolna az alapvető koncepcionális kérdésekre, ugyanakkor máris itt van előttünk egy olyan előterjesztés, amely egy részkérdést, egyébként sok szempontból az én egyetértésemet is bírva, igyekszik valamilyen módon kezelni.

A „megoldani” szót szintén nem használnám, mert valóban arról van szó, hogy azt mondják, ami most van, az ne legyen, de hogy ehelyett mi legyen, azt nem mondják meg. Egyelőre a semmi. Egyelőre a semmi. Az is egy álláspont, hogy a mostaninál még a semmi is jobb. Ez is egy álláspont, ennek is lehet... (Taps a TISZA padsoraiból.) Ennek is lehet legitimitása ebben a helyzetben egyébként, csak ez szintén üti azokat az érveléseiket, amikor azt mondják, hogy ami jó, azt tovább fogják vinni, és ami rossz, azt meg fogják javítani. Jelen helyzetben szintén nem ez történik.

Ezt is nagyon sok kormányzati szereplő elmondta az elmúlt hetekben, hogy nem szeretnék a jó gyakorlatokat megszüntetni, ami az előző kormányoknak sikeres rendszere vagy szakpolitikai döntése volt, azokat továbbviszik, ami pedig nem jó, azokat kijavítják. De itt nem az történik, hogy a TÉR rendszert megvizsgálják, hogy ennek mik azok az elemei, amelyek pozitívak, és azokat meghagyják, a negatív elemeket meg kijavítják. Ilyen például az adminisztrációs terhek csökkentése, maximálisan egyetértek, hozzátéve, hogy nem csak a TÉR rendszer okoz fölösleges adminisztrációt az oktatásban az intézményvezetőknek és a pedagógusoknak. Ez persze nem csökkenti ennek az intézkedésnek a pozitív hatását, de nem történik meg az, hogy szakmai szempontból végignéznénk, hogy az értékelési rendszer hogyan változik.

Itt most leülhetnék és befejezhetném a hozzászólásomat ‑ lehet, hogy ez népszerű lenne az önök körében ‑, mert egyelőre nincsen arról szó, hogy mi jöjjön ennek a helyébe. Ez az előterjesztés nem szól arról, hogy milyen lesz a pedagógusok értékelési rendszere, és azt is különböző sajtónyilatkozatokból tudjuk, hogy egyáltalán lesz valamiféle rendszer ennek a helyében, merthogy a törvényjavaslatból ez sem derül ki.

Egyike vagyok azoknak a képviselőknek, akire Rétvári Bence úgy hivatkozott, hogy 2013-ban az akkori minősítési rendszert bíráltam ebben a Házban. Úgyhogy az ő számára rendkívül unalmas lesz a következő pár perc, ezért előre elnézést kérek, de ha már konkrétan a TÉR-t szeretnénk értékelni, akkor azt valljuk be, hogy a 2013-asnál még ez is jobb volt. Tehát ahhoz képest igenis tartalmazott előrelépéseket. Nem tudom, lehet‑e vagy illik‑e ilyet mondani, hogy a korábbi fideszes megoldásnál egy későbbi fideszes megoldás jobb volt, de a pedagógusok szempontjából ez igenis igazságosabb volt, mint az a rendszer, amelyet 2013-ban vezettek be, mert az teljesen eszement volt. Például hetvenakárhány szempontból kellett a pedagógusokat értékelni, ami nyilvánvalóan nonszensz, és nem is életszerű, hogy majd hetvenféle szempontot néhány tanóra alatt egy külsős szakértő majd végig tud nézni, és hitelesen tud értékelni.

Az, hogy önértékelési elemek is megjelentek ebben, szerintem az is előrelépés. Az is fontos, hogy a pedagógus saját magát is értékelje, saját magának is legyenek céljai, és saját maga is tudjon ezzel szembesülni. Illetve az intézményvezető és a tanárok közti alapelv iránya is szerintem igenis előrelépés, azzal a kiegészítéssel, és ebben igazat adok a TISZA Párt képviselőjének, hogy a szubjektív elemeket és az esetleges személyes indíttatású rossz viszonyt valahogyan ki kell tudni küszöbölni.

(16.40)

Ebben önnek igaza van, hogy ez is lehet rendkívül szubjektív értékelés az intézményvezető és a pedagógus miatt, ami nem a pedagógus teljesítményét értékeli, bármit is értsünk ezalatt ‑ és ez lesz majd a következő gondolat, amit el szeretnék mondani ‑, hogy lehet olyan, előfordulhat, igen, hogy az intézményvezető saját szubjektív, személyes szempontjai miatt értékeli alul vagy fölül az adott pedagógusnak a munkáját. Ennek a veszélyét is ki kell küszöbölni egy jó értékelési rendszerben. Itt például lehet szerepe egy külső szereplőnek, akár a fenntartótól érkezve, akár a szakértői világból érkezve.

Nagyon fontos ugyanakkor, és emellett szeretném letenni a voksomat, hogy a külső ellenőrző szervek szerepe sokkal inkább az ilyen típusú átláthatóság biztosítása legyen és a támogatás. És ez a legfontosabb szerintem az értékelési rendszerben, hogy a pedagógusok ne azt érezzék, hogy ők valamifajta kontrollt kapnak, ne azt érezzék, hogy nincsen bizalom az ő irányukba, hanem azt érezzék, hogy támogató, fejlesztő, az előrelépésüket, a szakmai előrelépésüket ‑ és nem feltétlenül az anyagit; nyilván egy szakmai előrelépéssel anyagi előrelépés is járjon ‑ támogatja a rendszer és azok a szereplők, akik végső soron az államtól érkeznek a rendszerbe.

Fontos lenne, hogy azokat a kiemelten fontos területeket meghatározza az oktatásirányítás, amit elvár az oktatási rendszertől, elvár az adott intézménytől és elvár magától a pedagógustól is, figyelembe véve azt is, hogy arra legyen lehetőség, hogy ezeket rendkívül rugalmasan, akár időben, akár a helyi sajátosságokat tekintve, akár a gyermekek szociális hátterét tekintve, a helyi viszonyoknak megfelelően tudják adaptálni.

Nagyon fontos ‑ és itt térek rá a teljesítmény kérdésére, mert e tekintetben maguk a szakértők is rendkívül megosztottak ‑, hogy mi a teljesítmény az oktatási rendszerben, mit várunk el a pedagógustól. Nyilván van egyfajta ismeretátadás, amit tudunk ellenőrizni, hogy megtanulta a gyerek a szorzótáblát vagy nem tanulta meg, hány százalékos lett a dolgozata, milyen érdemjegyet kapott. Az ismeretek átadásának a mérése viszonylag egyszerű, erre vannak sztenderdek, ez könnyebb. De az érzelmi intelligencia fejlesztése, a gyermek személyiségének a fejlesztése, azok a sokkal puhább területek, amelyeket nem tudunk ilyen objektív mércével mérni… És itt szintén arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezeknek valamifajta hibrid megoldására van szükség, tehát igen, legyen egyfajta standardizált rendszer, mérésalapú elemei is az értékelésnek, de legyen egy olyan rendszer, amelyik a pedagógiai autonómiát és a folyamatokat hangsúlyozó irány, ahol a teljesítmény inkább minőségi és nem számszerűsíthető. Egész egyszerűen ezek nem számszerűsíthetők, és ezeknek az elemeknek is meg kell jelennie a pedagógusok értékelési rendszerében is.

Annál is inkább, mert ha az az elvárásunk az oktatási rendszertől, és az egyik elvárásunk nyilvánvalóan mindannyiunknak az, hogy felkészítse a gyermekeket arra, hogy majd valamilyen munkát tudjanak vállalni ‑ nemcsak az alapfokú oktatásról beszélek természetesen, hanem a későbbiekben a felsőoktatásról is ‑, ha ez elvárásunk az oktatási rendszerrel szemben, akkor igenis szükség van arra, hogy ezek az elemek is megjelenjenek.

A másik szempont, hogy mitől és kitől függ a gyermek teljesítménye. Nincs olyan gyermek, akinek a teljesítménye bármelyik tantárgyban kizárólag a pedagógustól függene, akár a tantárgy tekintetében, akár a magatartása, viselkedése tekintetében. Tehát attól is óva intenék, hogy a pedagógusokat olyan dolgokért, olyan következményekért tegyük felelőssé, amelyekért nem kizárólag ők felelősek, hanem a gyermek egész környezete, urambocsá! maga az intézmény ‑ az intézmény! És nagyon sok szakértő amellett érvel, hogy az intézményi szintű értékelésnek is meg kellene jelennie, sőt egyik értékelési szempont lehet a pedagógus munkájában az, hogy az intézményi célokhoz ő milyen mértékben és hogyan járul hozzá, vagy a tantestületi együttműködésekben hogyan és milyen módon vesz részt.

Csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy rendkívül sok szempontot mérlegelni kell és figyelembe kell venni abban az esetben, ha egy jó teljesítményértékelési rendszert szeretnénk létrehozni, hiszen a valós gyakorlat és az oktatási rendszer egésze nem írható le egyetlen standardizált rendszerként, hanem ahány gyermek, annyiféle megoldás, ahány pedagógus, annyiféle előmenetel, és ezért a megfelelő rugalmasság, az igazságosság, és amennyire lehet, az objektivitás megjelenése, mindegyik fontos a rendszerben. Én azt kérem, hogy ezeket vegyék figyelembe.

És még azt kérdezném a miniszter asszonytól végül, hogy említette, hogy már a nyáron elindul az egyeztetés az új rendszerről, hogy melyik az az időpont vagy tanév, amikor ezt be szeretnék vezetni. Már a most ősszel induló tanévben, esetleg tanév közben valamilyen megoldással, felmenő rendszerben, vagy hogyan képzelik el az új rendszer bevezetését, és mikor várható, hogy ezt a Ház elé terjesztik? Köszönöm szépen a figyelmet. (Szabadi István tapsol.)