Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Nagyon izgultam, hogy a miniszter asszony a kormány nevében támogatni fogja‑e az államtitkár által benyújtott törvényjavaslatot, de megnyugodtam, hogy támogatta, teljes az összhang. Ugyanakkor nyilvánvalóan némi hiányérzete van az embernek, nem is kevés.

Ugye, mi ez a javaslat? Ez a javaslat két szakaszból áll: az egyik mondat felfüggeszti a teljesítményértékelési rendszert, a másik meg hatályon kívül helyez egy rendeletet, amely a teljesítményértékelési rendszerről szól; meg lehet tenni, de azért ritkaság itt a parlamentben, hogy miniszteri rendeleteket helyezünk hatályon kívül, de így legalább kétszer akkora a javaslat, mert így legalább két szakaszból áll.

Azt várná az ember, hogy ha bejön egy ilyen javaslat, akkor az valamit módosít, valamit javít. Nyilván minden teljesítményértékelési rendszeren, minden hasonló, bármilyen oktatási rendszeren lehet javítani, vannak gyenge pontjai, vannak hibái, vannak hiányosságai, vannak valahol túlterjeszkedései. Én azt vártam, hogy akkor jön egy javaslat, amelyik a mostani kormány elgondolása szerint ezeken valamit javít, és akkor erről itt tudunk vitatkozni, hogy akkor ez jó vagy nem jó, és egy részére azt mondanánk, hogy igen, ez miért nem jutott az eszünkbe, de jó, hogy ezen javítanak; nem, azzal nem tudunk egyetérteni, ez volt a célunk, gondolják meg önök is, hogy esetleg a cél jó lehet. De nem erről van szó. Ez a javaslat nem módosít, nem javít, nem próbálja jobbá tenni a rendszert, egész egyszerűen rombol és eltöröl. Csak és kizárólag ennyiről szól ez a javaslat. Semmit nem ismerünk meg abból, hogy a TISZA Párt milyen teljesítményértékelési rendszert szeretne, milyen képe van a pedagógusok munkájának az éves értékelése kapcsán. Csak azt látjuk benne, hogy egy eltörlésről van szó.

(16.20)

Azért volt fontos ennek a teljesítményértékelési rendszernek a bevezetése, mert akkor lehet új teljesítményértékelést bevezetni, magyarul akkor lehet valamelyest a gyerekek érdekében többletteljesítményt vagy másfajta teljesítményt elvárni a mi logikánk szerint, amikor valamilyen béremelés van. Az első 2013 környékén volt; amikor az első nagy, 50 százalékos pedagógusbér-emelés volt, akkor vezettük be a korábbi teljesítményértékelési rendszert. És most, amikor a duplázás van, amikor több mint 100 százalékkal növeltük a pedagógusbéreket, ezzel párhuzamosan hoztuk létre ezt a teljesítményértékelési rendszert. Ha nem emelünk bért, csak többletteljesítményt várunk, nyilvánvalóan eléggé elégedetlenek lesznek a pedagógusok, hogy mit követelnek tőlük mást vagy többet, ha nem adnak érte többletpénzt. Amikor többletpénz van, akkor indokolt egy ilyesfajta többletteljesítményt vagy másfajta teljesítményt elvárni. 215 ezer forintról kezdtük az átlagos pedagógusbért, most 900 ezer forint fölött vagyunk, és ezen nagyobb béremelési löketek mellett vezettük be ezeket a javaslatokat.

Kicsit dejà vu élményünk lehetett, mert amilyen felszólalások itt elhangzottak, ezek nagyjából jó pár évvel ezelőtt elhangzottak ebben a Parlamentben. Ahogy mondtam, az első ciklusban, 2013-ban a Hoffmann Rózsa-féle teljesítményértékelési rendszer kritikájaként elhangzottak hasonlók, és mi azon kritikákat is meghallgatva ‑ elsősorban nem politikusoktól, hanem elsősorban tanároktól ‑ jöttünk ki az előző teljesítményértékelési rendszerből, és mentünk bele ebbe a másikba. Az előző teljesítményértékelési rendszer ‑ amelyet azokkal a mondatokkal bíráltak itt a parlamentben az MSZP-sek, a DK-sok, a párbeszédesek és a többiek, a jobbikosok, mint amivel most önök ezt bírálják ‑ arra épült elsősorban, hogy ott külső minősítők voltak, és az volt a vele kapcsolatos kritika, hogy odajön egy külső tanár, pedagógus, a legjobb szándékkal is megnéz pár tanórát, és abból valakire vonatkozóan levon egy következtetést, amely a következő évekre az ő minősítését meghatározza. Azt mondták, hogy ez nem jó, mert pár tanórányi impulzus alapján döntenek egy pedagógus értékeléséről hosszú távon.

Mivel ez erős hang volt, azt mondtuk, hogy jó, akkor módosítunk rajta, és a KRÉTA-rendszeren az összes magyar pedagógusnak kiküldtünk egy kérdéssort, hogy ki tudja a legjobban megítélni az ő munkájukat. Az összes pedagógus megkapta ezt a kérdéssort, hogy ki tudja ezt a legjobban megítélni, és ebből az a sorrend jött ki, hogy legjobban az iskolaigazgató, aztán a munkaközösség-vezető, aztán a külső értékelő, aztán a szülő, és utána jön a diákok véleménye. Lehet, hogy egy picit tévedek, de nagyjából ez a sorrend volt, ami több tízezer pedagógus visszajelzése alapján érkezett hozzánk.

Ezért mi fogtuk ezt a véleményt, átfordítottuk egy normaszöveggé, benyújtottuk a parlamentnek, és ebből lett a teljesítményértékelési rendszer, nyilván nem a részletei, de az alapjai. Szerintem a legszélesebb körű egyeztetés volt, minthogy az összes magyar pedagógus megkapta ezt, és a legegyértelműbb következmény lett: amit ők a KRÉTA-rendszerben mondtak, azt mi egy az egyben átemeltük a jogszabályba. Nem változtattunk rajta, nem írtuk át, nem trükköztünk, nem írtunk helyette mást, amit a tanárok mondtak, az az alapja. Nyilván a részletszabályai mások és mások, de ez volt a mi logikánk, ezért jött létre ez a teljesítményértékelési rendszer.

Sokféle szakmai egyeztetés volt: köznevelés-stratégiai kerekasztal, az előbb említett digitális egyeztetés, szakszervezetek, Nemzeti Pedagógus Kar, sok mindenki szólt bele. Nagyon nehéz, ha valaki úgy akar egy teljesítményértékelési rendszert létrehozni, hogy semmilyen kritika azt ne érje, önöktől sem várjuk el, hogy majd olyan jön létre, amit semmilyen kritika nem ér. Tehát mindig lesznek mindennek bírálói, de ami előkészítést abban meg lehetett tenni, azt megtettük.

Először egy próbaév volt, tehát nem élesben indítottuk, hanem próbaév volt, amikor utána lehetett igazítani, és amikor igazítottuk a próbaévnek a különböző észrevételeihez, kritikáihoz, utána fordult élesbe, és utána lett anyagi következménye ennek. Sőt, volt egy nulladik év, amikor még csak szűkebb körben, pár iskolában valósítottuk meg, utána minden iskolánál, de még anyagi következmény nélkül, és utána vezetődött be teljes anyagi következménnyel. Tehát széles körű egyeztetés és fokozatos bevezetés volt.

Ráadásul teljesen egyénre szabott volt. Szerintem az, hogy minden pedagógus, minden tanár az igazgatóval leülve, saját magára vonatkozóan, az igazgatóval közösen egyéni célokat meg tud fogalmazni, pontosan azt az igényt elégíti ki, amit nagyon helyesen ön is mondott, képviselő asszony: ahány osztály, ahány tanár, ahány iskola, ahány évfolyam, annyifajta probléma, annyifajta lehetőség. Van, akinél tényleg felzárkózási probléma van, másnál versenyistálló van, és ott minél több eredményt el tudnak érni OKTV-n vagy bárhol máshol, tehát nagyon sokféle van. Lehet, hogy valakinél a késéseket kell behozni, vagy hogy ne hiányozzanak annyit a gyerekek. Amelyik tanárnál ami probléma az osztályban, és ami tudja javítani az eredményüket, azt mi egyéni teljesítménycélként tettük bele, ezért ez nagyon rugalmas és tényleg egyénre szabott. Persze vannak benne objektív, általános, mindenkire vonatkozó feltételek, de szerintem ennél innovatívabb, mint hogy a tanár és az igazgató kettesben leülve, négyszemközt megnézve az osztálynak az adottságait tud dönteni, kevés van.

Ami a teljesítményértékelést és annak a mostani kiiktatását jelenti. A mostani kormányban elég sok, multitól érkezett szakember van, Kapitány úr mégiscsak az egyik legmagasabbra jutó magyar menedzser. Szerintem, ha őket megkérdezik, minden nagy szervezetnél van teljesítményértékelési rendszer. Ez a gyerekeknek is az érdeke a magyar oktatási rendszerben, mert nagyon régóta minden szülőnek, tanárnak, valamelyest diáknak is az az igénye, hogy azt a tanárt, aki többet tesz a diákokért, ismerjük el jobban. Aki átlagos teljesítményt nyújt, annak is nőtt a bére az elmúlt években, de nőjön duplaannyira vagy nagyobb mértékben annak, aki többet tesz a gyerekekért. Ez szerintem normál elvárás minden tanár, minden szülő, minden igazgató, minden józan gondolkodású ember tekintetében, hogy aki többet tesz a gyerekekért, az kapjon már többet is.

Ön erre azt mondja, hogy belső feszültséget okoz. Nem a bérkülönbség, nem az értékelés különbsége okozza valójában a feszültséget, hanem az okozza ‑ ha okozza ‑, hogy valaki átlagos teljesítményt nyújt, valaki pedig többet tesz: több kirándulás, jobban beleteszi magát az órába, interaktívabb feladatok vannak, jobban jár továbbképzésre, igyekszik magát képezni. Ezt el kell ismernünk, így fog javulni az oktatás minősége. Ha kiemeljük a minőséget, akkor tud javulni a minőség. Ezért veszélyes az, ha most egy kicsit ezt elfelejtjük, és a következő évben ilyesfajta dolgokkal nem foglalkozunk.

A másik veszélyfaktor. Azért mégiscsak több száz milliárd forintot fordítottunk a tanárok béremelésére EU-s forrásból. Ott a pedagóguspálya vonzóvá tétele volt egy indikátor, de ugyanilyen fontos volt mégiscsak a differenciálás, hogy ne általános legyen minden, hanem differenciált, teljesítményarányos legyen. Itt ez egy veszélyforrás. Reméljük, hogy nem lesz belőle nagyobb gond, de mégiscsak veszélyforrás az, hogy itt ez a differenciálás most megszűnik a korábbi rendszerben.

Ami a hiányérzetem. Mondhatják önök azt, hogy jobbat akarnak ‑ új kormány, nyilván sokféle elképzelésük van ‑, de ez, ami előttünk van, nem jobb, csak egy eltörlés. Én azt javaslom önöknek, hogy előbb mérjenek, és csak utána vágjanak. Itt most valamit lerombolnak, de helyette semmi nem jön, csak a nagy üresség. Bízom benne, hogy előbb-utóbb azért majd mégiscsak egy jó teljesítményértékelési rendszer bekerül az iskolákba. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)