Müller Anna (TISZA)

MÜLLER ANNA, a TISZA képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatás első számú nemzeti érdek most, a TISZA-kormány alatt. Az elmúlt 16 évben annyira sem ütötte meg az ország korábbi vezetőinek az ingerküszöbét, hogy külön minisztériumot kapjon az oktatás ‑ rábízták egy rendőrminiszterre.

A TISZA vállalása az volt, hogy épít egy működő és emberséges Magyarországot, az oktatást pedig most tégláról téglára kell újjáépítenünk, méghozzá hosszú távú stratégia alapján.

35 évig tanítottam, 31 évig osztályfőnök voltam. Tapasztalatból mondom, hogy egy tantestületben a tanításon kívül nagyon sok egyéb feladat van: táborok, iskolai ünnepségek, versenyek, szakkörök szervezése. Az igazgatók örömmel várták, hogy ezeket a teljesítményértékelésen keresztül anyagilag is elismerhessék. A pedagógusok megérdemlik, hogy a munkájukat teljesítmény alapján jutalmazzák egy olyan rendszerben, amely egyszerre átlátható, igazságos, szakmailag megalapozott és figyelembe veszi a pedagógusmunka sajátosságait.

Az előző kormány által létrehozott pedagógusteljesítmény-értékelő rendszer nem ilyen. Annak megalkotását mindössze látszategyeztetés előzte meg a szakmával. Eredménye pedig magán hordozza a Fidesz politikájának axiómáját: a megosztást és az emberek közötti feszültségkeltést.

Nézzük, milyen is az a rendszer, amelyet most lezárunk, és milyen lehet az emberséges Magyarországon egy szakmai egyeztetés és párbeszéd után! Egy hatékony értékelési rendszer motivál, fejlődési irányt ad a pedagógusoknak. Ezzel szemben a jelenlegi teljesítményértékelési rendszer ellenőriz és kategorizál, és mindezt tanáronként bruttó 20 ezer forintért. A pedagógusok jelentős része mindössze pontokat kapott és nem érdemi visszajelzést, így ez nem támogatta a szakmai fejlődésüket.

A jó rendszer erősíti a tantestület kohézióját. A jelenlegi rendszer rivalizálást és feszültséget szült, mivel nem transzparens egy tantestületben, hogy ki milyen vállalást tett és milyen teljesítmény hány pontot ér. Számos iskolában suttogó propagandaként mentek a kérdések a tanári szobákban: neked mit kell csinálnod? Mi az önként vállalt többletfeladatod? Neked hány pontot adott ugyanazért az igazgató? Biztos, hogy mindenkit ugyanúgy értékel? Jogosan fogalmazódtak meg a pedagógusokban az aggályok az értékelések objektivitásával kapcsolatban.

Egy jó rendszer világos és mindenki számára átlátható szempontok alapján értékel. Ezzel szemben az értékelést több helyen az igazgató személyes szimpátiája, a hűség mértéke vagy az igazgatóval való korábbi konfliktus alakította.

(16.00)

Egy jó pedagógusértékelési rendszer a gyermek fejlődését helyezi a középpontba. De nem ez történik, amikor az amúgy is túlterhelt gyerekek újabb és újabb versenyeket, programokat kaptak a nyakukba, gyakran csupán azért, mert a tanároknak teljesíteniük kellett a TÉR feladatait, amelyek megtervezése tanáronként és a tantestületen belüli összehangolás nélkül történt.

Egy jó mérés érvényes, megbízható, pontos, de még fontosabb, hogy a mérésben részt vevők is annak tartsák. Ez nem valósul meg, amikor a pedagógiai munka minőségét a kompetenciamérés eredményeire alapozzuk. Például, ha egy ADHD-s gyerek jó eredménnyel teljesít egy kompetenciamérésen matematikából, a mögött ott van annak a testnevelőtanárnak a munkája is, aki a mozgáson, a játékon keresztül egész évben fejlesztette a gyerek türelmét, koncentrációját, feladattudatosságát. Mint ahogy a szövegértés sem csak az irodalomórán fejlődik.

A gyermek fejlődése sosem lineáris. Van olyan év, amikor nem az eredményei javulnak, hanem esetleg a magassága nő, vagy épp a hormonjai miatt az érzelmi intelligenciája változik. Jól mutatja ezt egy megtörtént eset. Egy kompetenciamérés az A osztályban kiváló eredményt hozott matematikából, a B osztályban ezzel szemben nagyon gyenge eredmény született. A tankerület igazgatója felhívta az iskola igazgatóját, és számonkérte, hogy nézzen utána a B osztály matematikatanárának, hogy milyen munkát végez. Az igazgató viszont jelezte, mindkét osztályban ugyanaz a tanár tanítja a matematikát.

A jó rendszer reális elvárásokat támaszt. Ma egy pedagógus akkor érhet el magas pontszámot, ha felzárkóztat, tehetséget versenyeztet, innovatív pedagógiai módszereket használ, iskolán kívüli programokat szervez, pályaorientációs munkát végez a tanítás mellett egy személyben. Melyik cég támaszt minden egyes munkavállalóval szemben ennyi elvárást? Egy jól működő tantestületben a pedagógusok kiegészítik egymás erősségeit. Ha a tanári munka tanításrészét nézzük, akkor a hatékony értékelési rendszer elsődlegesen osztálytermi megfigyelésre épülő, több forrású visszajelzést jelent. A jelenlegi ezzel szemben adminisztrációra épít, azt várja a pedagógusoktól, hogy minden tevékenységüket ne csak elvégezzék, de folyamatosan dokumentálják.

A megszüntetni kívánt rendszerben fontosabb, hogy egy harminc éve pályán lévő tanár a bemutatóórájához készít‑e óravázlatot, mint az óra közös kiértékelése. Egy jó rendszer rugalmas, hiszen mindenki tudja, hogy az élet sokszor felülírja az előre eltervezett dolgokat. De mennyire tekinthetjük rugalmasnak azt a rendszert, amely minden pedagógustól pontosan három célt vár el, nem törődve azzal, hogy sokszor egyetlen pedagógiai cél több energiát kíván, mint három különböző esemény megszervezése? És mennyire rugalmas, hogy a célokat szeptemberben kitűzi, év közben pedig csak nagyon indokolt esetben és legkésőbb februárig engedi módosítani, miközben egy osztályfőnöknek például alapjaiban írhatja felül egy nem várt közösséget megrázó esemény akkor is a kompetenciacéljait, ha az márciusban következik be?

Egy jó rendszer kiszámítható. Ezzel szemben ‑ ahogy már a miniszter asszony is említette ‑ az előző kormány a 2025-26-os tanév teljesítménye után 2026 szeptemberétől fizetendő pluszjavadalmakra egyetlen forintot sem tervezett be a költségvetésbe. Ma délelőtt említette Rétvári képviselő úr, hogy bizonytalanságban vannak a diákok meg a tanárok. Nem tudom, hogy ezt tekintve nem jelent‑e bizonytalanságot. Szeretném megkérni a fideszes és KDNP-s képviselőtársakat, magyarázzák meg, hogy ezt hogy gondolták. Csak a 2024-25-ös tanévben nyújtott kiemelkedő munkát kívánták elismerni? Csak hogy értsük a nagyságrendet, önök lenullázták ezt a körülbelül 11 milliárd forintos tételt, miközben a TISZA-adóról hazudozó nemzeti konzultációjukra 12,3 milliárd forintot költöttek, vagy a Szuverenitásvédelmi Hivatalra 6 milliárdot. A fele már meg lett volna belőle. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Az elmúlt percekben bemutattam pár szempontot, hogy miért tartjuk indokoltnak a jelenlegi teljesítményértékelési rendszer felfüggesztését. A felfüggesztés nem a munka lezárását, hanem egy új közös munka kezdetét jelenti. Lehetőséget teremt arra, hogy a pedagógusok, szakmai szervezetek, igazgatók és fenntartók bevonásával olyan rendszert alakítsunk ki, amely egyszerre biztosítja a szakmai minőség fejlesztését, az átláthatóságot és az igazságosságot, amely figyelembe veszi az intézményi különbségeket, csökkenti az adminisztratív terheket, támogatja az együttműködést és elismeri mindazt az értékteremtő munkát, amelyet a pedagógusok nap mint nap végeznek a gyermekekért, a közösségekért, a hátrányok leküzdéséért és a tehetséggondozásért. Ez a munka sokszor korlátozottan mérhető objektív mutatókkal.

Azért is vállaltam a képviselő-jelöltséget novemberben, hogy behozzam ide a parlamentbe az emberek, különösen a pedagógusok hangját. A pedagógusoknak az előző kormány által bevezetett pedagógusteljesítmény-értékelési rendszer csalódást, nehézséget, elképesztő adminisztrációs terhet és káros feszültséget hozott.

Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a pedagógusok teljesítményértékelésének megújításához szükséges törvényi rendelkezésekről szóló javaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)