Gulyás Gergely (Fidesz)

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Azért emlékezhetünk most már hosszabb ideje szabadon az 1956-os forradalomra és szabadságharcra, mint amennyi ideig el kellett hallgatni és ellenforradalomnak kellett hazudni, mert a forradalom célkitűzései nem vesztettek soha időszerűségükből, és ennek köszönhetően, bár valóban volt egy nemzedék, amelynek 13 nap szabadság adatott ‑ a második világháborút követően, a bekövetkező szovjet megszállás néhány éves látszatdemokráciát szüntetett meg, és összesen az 1956. október 23-a és november 4‑e közötti 13 nap szabadság adatott egy nemzedéknek ‑, ennek ellenére soha nem lehetett vitássá tenni az 1956-os forradalom vérbe tiprását követően, hogy Magyarország szabadságot akar, Magyarország demokráciát akar, és Magyarországon az emberek nem idegen uralom alatt akarnak élni, hanem a saját sorsukról akarnak dönteni. Ezért, bár vérbe tiporták, vérbe fojtották az ’56-os forradalmat, de ’89-90-ben, a demokratikus rendszerváltozáskor a forradalom mégiscsak győzni tudott.

Természetesen az igaz, hogy a rendszerváltozást követő időszak is felhalmozott adósságokat. Az is igaz, hogy a kommunisták, köztük a legbrutálisabb bűncselekményeket elkövető kommunisták számonkérése sem történt meg 1990 után úgy, ahogy annak meg kellett volna történnie. De ez nem teszi semmissé az 1956-os forradalom érdemeit a tekintetben, hogy utána erre az országra mindig is úgy tekintettek, mint amelynek szabadságszerető népe a világ legerősebb hadseregével is szembeszáll. Szembeszáll akkor is, ha nincs esély, szembeszáll akkor is, ha ez életáldozatot kíván. Azt az életáldozatot, amit nagyon nehéz megérteni, hiszen világos, hogy mindenki a lehető legtöbbet áldozza fel annak érdekében, hogy a saját hazája szabad lehessen. Így tettek a pesti srácok, így tettek 1956 hősei, így tett mindenki, aki annak idején a szabadság oldalára állt a kommunista diktatúrával szemben.

Emlékezni kell mindazokra, akik 1956-ban hősök voltak, és valóban voltak olyan hősök is ‑ Nagy Imre egyike ezeknek ‑, akik egyértelműen Saulusból lettek Paulusok. Ha valaki Nagy Imre életrajzát tanulmányozza, akkor olyan pontokat is lát benne, amelyeket semmilyen körülmények között nem lehet fehérre mosni; a feketevágások idején azért felelős miniszter, Sztálin halála után ő az, aki a generalisszimusznak emléktörvényt terjeszt elő itt a magyar Országgyűlésben; egy moszkovita kommunista gyakorlatilag mindvégig. Mégis, ’53-ban valóban, a brutális diktatúra időszakában valamelyest, miniszterelnökké választása a politikai elítéltek egy részének szabadon bocsátását hozza magával, 1956-ban pedig, amikor vállalja a forradalom miniszterelnökségét, akkor ‑ bár még ha kezdetben nem is azonosul a forradalom valamennyi céljával, de azt soha nem árulja el ‑ létrehoz egy olyan kormányt, amely egyértelművé teszi, hogy Magyarország teljes szuverenitását vissza akarja nyerni, függetlenséget és demokráciát akar. És valóban, nem árulja el ezt a forradalmat a halál árnyékában és a bitófa árnyékában sem. Kitart az eredeti, az ’56-os célok mellett, nem kér kegyelmet, és vállalja a halálbüntetést, tudva azt és jól tudva, hogy az utókor ennek megfelelően fog emlékezni rá. Ezért érdemel Nagy Imre ma is főhajtást.

Ahogy főhajtást érdemel Nagy Imre mellett mindenki, aki fegyvert fogott: Wittner Mária, Angyal István, Pongrátz Gergely; főhajtást érdemel Mindszenty; főhajtást érdemel Bibó István, aki akkor is itt maradt az Országházban, amikor a szovjet csapatok már megszállták Budapestet, és itt vették őrizetbe.

A közös történelmi emlékezetnek fontos része 1956, és fontos, hogy erre az oly sok mindenben egyet nem értők is tudjanak közösen emlékezni. Mindaz, amivel 1956 hozzájárult a rendszerváltozáshoz, az 1989-es újratemetés szimbolikusan is egyértelművé tette, hogy ez az ország a kommunista diktatúrát akarja eltemetni, és méltóképpen akar emléket állítani azoknak a hősöknek, akik a legnehezebb időkben is életük feláldozásával vagy kockáztatásával a szabadság mellett álltak. Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)