Dr. Svéd Tamás

DR. SVÉD TAMÁS egészségügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Ön megosztott velünk egy boldog véget ért történetet, ezt köszönjük. Egyetértünk abban, hogy minden emberi élet érték. Minden gyermek születése öröm és boldogság forrása kellene legyen, melyben ‑ ideális esetben, mint végül az ön történetében is ‑ a gyermek szüleivel is osztozunk.

A jogalkotó felelőssége nem állhat meg a boldog végű történeteknél. Az én gondom a következő: ha a szívhang meghallgatására kötelező rendelet ‑ Beni történetének is köszönhetően ‑ az önök eredeti szándéka szerint mindenki számára kivétel nélkül kötelező marad, akkor fél év múlva felállhat itt egy másik képviselő, és egy sokkal szomorúbb történetet oszthat meg velünk. Például egy megerőszakolt kiskorú lány történetét, egy lányét, akire ráerőltették a magzata szívhangjának meghallgatását, és aki az így keletkező érzelmi nyomás alatt eláll eredeti szándékától, és lemond a terhességmegszakításról, de nem tudja feldolgozni a rá nehezedő lelki terhet (Zaj és közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból. ‑ Dúró Dóra: Úristen!), összeroppan, és még a terhessége alatt megöli magát és a még meg sem született gyermekét. (Dr. Apáti István: Nem értitek!)

Sok tragikus történet szól az abortuszt tiltó országokban és az azt nagyon megnehezítő országokban csapdahelyzetbe került nők sorsáról. Ha pedig ezen történet kapcsán úgy döntenénk, hogy a hasonló tragédiák megelőzésére onnantól mindenkinek megtiltjuk a szívhang meghallgatását, akkor véleményem szerint ugyanúgy hibásan járnánk el, mint akkor, ha az ön kétségkívül boldogabb véget érő története alapján mindenki számára kötelezővé tennénk azt.

Azt sem szeretném, ha elfelejtenénk, hogy az eredeti szívhangrendelet valódi társadalmi egyeztetés nélkül, a szakmát kihagyva és kvázi megerőszakolva, egy jókora hazugságban fogant. Rétvári és Gulyás képviselő urak valótlanul állították ‑ még a korábbi pozíciójukban ‑, hogy egy szakmai ajánlást követve alakították ki a rendelet szövegét, ma már ugyanis pontosan tudható, hogy a valóságban a rendelet és a szakmai ajánlás szövege párhuzamosan, a Belügyminisztérium számítógépein készültek, Rétvári Bence megrendelésére.

Az így az orvosokra és a társadalomra erőszakolt szívtelen szívhangrendelet ‑ nem meglepő módon ‑ nem is érte el a célját, az elfogadása óta az abortuszok aránya még növekedett is az élve születésekhez képest. Így a magam részéről azt javasolnám, hogy mindörökre hagyjunk fel azzal a gyakorlattal, hogy emberi sorsokat nagyban meghatározó törvényeket és rendeleteket hazugságokra vagy megható, egyedi történetekre alapozunk; ehelyett kérjük ki az érintettek, az emberek, a társadalom és a szakma véleményét. De addig is járjunk el úgy, hogy ha az abortuszok számának csökkenését szeretnénk, akkor törekedjünk a nem kívánt terhességek számának csökkentésére: időben megkezdett szexuális neveléssel, urambocsá! iskolai szexuális felvilágosítással, elérhető és megfizethető fogamzásgátlási lehetőségekkel. (Dr. Juhász Hajnalka folyamatosan közbeszól.)

Ha pedig a cél a magyar gyermekek számának növelése, azt ne a nem kívánt gyermekek megszületésének kikényszerítésével érjük el, hanem egy valóban gyermek- és családbarát Magyarország megteremtésével; egy boldog és toleráns országéval, ahová az anyák szívesen hoznak világra gyermekeket, és ahová a gyerekek várva vártan érkeznek.

Mi ezért dolgozunk. (Taps a TISZA soraiból. ‑ Egy hang ugyanonnan: Bravó! Így van! ‑ Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból: Szégyelld magad!)