Dr. Stumpf Péter (TISZA)

DR. STUMPF PÉTER (TISZA): Köszönöm a szót, alelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ellenzéki képviselők az elmúlt hetekben nagy lelkesedéssel kérték rajtunk számon a TISZA „emberséges és működő Magyarország” programját, nagy lelkesedéssel hivatkoztak az abban foglalt vállalásokra. Érzek itt némi kognitív disszonanciát (Derültség a TISZA soraiban.), hiszen ilyenkor viszont, amikor ezeket tényleg megvalósítjuk, akkor kézzel-lábbal tiltakoznak ellene. (Taps a TISZA soraiban.)

Az Alaptörvény tizenhatodik módosítása talán csak az egyik első, de egyik legfontosabb lépés az emberséges és működő ország felé. Mert a Szuverenitásvédelmi Hivatal egy olyan szívtelen, lelketlen Orbán-rendszernek volt a szimbóluma, amit magyar emberek, magyar állampolgárok gyalázására, lejáratására használtak. Azt, hogy mennyire vállalhatatlan intézményről van szó, az is bizonyítja, hogy igazából a javaslat benyújtása óta nem hallottunk egyetlen komoly érvet sem a megtartása mellett. (Magyar Péter: Egyet sem!) Itt a KDNP-s képviselőtársak mintha megelégedtek volna azzal, hogy az önazonosság és a kereszténységre vonatkozó mondat megmarad az Alaptörvényben, és onnantól kezdve ez a téma már nem volt igazán a vita része. Minden magyar ember szabadabb és gazdagabb lesz, pénzben mérhetően gazdagabb lesz azzal, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszűnik. (Taps a TISZA soraiban.)

A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványoknak egyedül a neve hangzik jól ‑ ha jól hangzik ‑, tevékenységük valójában semmi másról nem szólt, mint a nemzeti vagyon nyílt és intézményesített kisajátításáról. Kötelességünk megszüntetni ezt a rendszert, amely egyedül azoknak a fideszes politikai kinevezetteknek fog hiányozni, akik emiatt elvesztik a havi 1,5 millió forintos fizetésüket a kuratóriumi tagsággal.

A KEKVA-k felszámolásával a működő Magyarország felé teszünk egy fontos lépést, ez része annak a folyamatnak, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a Magyarországnak járó 6000 milliárd forint uniós forrást visszaszerezzük.

Én beszélgettem szegedi oktatókkal arról, hogy milyen változásokat tapasztaltak a modellváltás után. Egyikük például azt mondta, hogy Szegednek szerencséje volt, az alapítvány viszonylag kevés dologba szólt bele, igazából semmit sem csinált. (Derültség a TISZA soraiban.) Nem tudom, ez így van‑e, de felmerül a kérdés, hogy ha így van, akkor mi szükség volt rá, miért kellett évente 400 millió forintból működtetni.

Az előző vitán, az általános vitán volt, aki azzal érvelt, hogy a modellváltást a szenátusok megszavazták, támogatták. Szegeden egy egészen botrányos ülésen született meg ez a döntés. A jegyzőkönyvet egyébként el lehet olvasni, sőt a videófelvételt is meg lehet nézni, mert a Covid alatt történt ez az egész. A modellváltás ellen tiltakozó egyik professzort nem engedték szóhoz jutni, a teremben ülő igazságügyi minisztert pedig ‑ az akkori dékánt ‑, aki nem támogatta az indítványt, azzal fenyegették meg, hogy a karától elveszik a pénzt, a forrásokat. Az egyetemi polgárok, az oktatók folyamatosan tiltakoztak a folyamat ellen, volt tüntetés, volt számtalan fórum, és ennek a folyamatnak a végén egy rendkívül szoros szavazáson sikerült végül átnyomni a modellváltást Szegeden.

Volt szó arról is az általános vitán, hogy a KEKVA-modell valamilyen formában segítette az intézmények gazdasági önállóságát. Ez a Mathias Corvinus Collegium esetében vélhetően így volt, hiszen kapott egy 500 milliárd forintos vagyoni juttatást az államtól, nagyrészt MOL- és Richter-részvényeket, amelyek ezt biztosították számára. A 154 éves Szegedi Tudományegyetem azokat az épületeket kapta meg, amelyekben működik. Ezek most is felújításra várnak egyébként.

Nemcsak a felsőoktatási KEKVA-k esetében történtek égbekiáltó igazságtalanságok, de a Lázár János-féle Jövő Nemzedék Földje Alapítványnak a büntetés-végrehajtás által kezelt állami földeket, gazdaságokat adták át; engem a büntetés-végrehajtásban dolgozó szavazóim többször kerestek már ezzel, és panaszkodtak nekem erre az igazságtalanságra.

Az Orbán-kormány a KEKVA-rendszer létrehozásával 2000-3000 milliárd forintnyi állami vagyont szervezett ki átláthatatlan működésű alapítványokba ‑ így vesztette el közpénz jellegét ez a közvagyon. Ez az, amit orvosolni fogunk, ehhez kérem képviselőtársaim támogatását, hogy visszavegyük azt, ami a magyar embereké. Kérem az Országgyűlést, hogy támogassa a javaslatot. Köszönöm. (Taps a TISZA soraiban.)