Nacsa Lőrinc (KDNP)

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Előterjesztők! Ez egy tipikus salátatörvény, amit magunk előtt látunk: hat törvényt módosít az önök javaslata. A sajtószabadságról szóló törvényt, a médiatörvényt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről szóló törvényt, a választási eljárásról szóló törvényt, a közbeszerzési törvényt és a magyar építészetről szóló törvényt.

Önök egyébként a választási kampányban, illetve az elmúlt két évben ‑ részben egyébként jogosan ‑ kritizáltak bennünket, hogy össze nem illő dolgokat rakunk egy törvénybe, és úgy terjesztjük az Országgyűlés elé. Magyar Péter miniszterelnök úr is még a kampányban is ezt többször szóvá tette. Most éppen önök csinálják ezt, ezt csak így halkan jegyezném meg: olyan dolgokat tesznek össze, amelyeknek egymáshoz semmi köze.

Két dolgot szeretnék kiemelni, illetve több kérdésem is lenne az előterjesztők felé. Bódis Kriszta képviselő asszony ebből a szempontból kivétel, mert ott elhiszem, hogy az érintett lakókkal megtörtént az egyeztetés, és ezért arról a passzusról nem szeretnék beszélni.

Viszont Csontos Bence és Tárkányi képviselő úrhoz lenne kérdésem az egyeztetésekkel kapcsolatban, hiszen a Magyar Reklámszövetség, a kültéri reklámokkal foglalkozó érdekvédelmi szervezet és több érdekvédelmi szervezet is többször jelezte az aggályát, hogy ők, akik érintettek, semmilyen módon nem lettek bevonva ennek a törvénynek az előkészítésébe. Én nem vagyok reklámszakember, nem értek ehhez a területhez, hogy hogyan működnek a kültéri reklámok. Budapesti emberként zavar, hogy túl sok reklám van az utcákon, nagyvárosokban is nagyvárosi ismerőseim más vidéki nagyvárosokban is ezt tapasztalják. Azt gondolom, hogy ez alapvetően megyei jogú városi és fővárosi probléma, ez a kisebb településeken és a falvakban nem jelentős. Tehát alapvetően a célt értem, és budapesti lakosként azt gondolom, hogy a túlzott reklám- környezetszennyezés nem előnyös, sőt inkább hátrányos, és ilyen szempontból értem is a törvényjavaslatnak ezt a részét.

Azt szeretném kérdezni a képviselő asszonyoktól és uraktól, hogy az elmúlt időszakban például a budapesti közgyűlésben miért nem kezdeményeztek hasonló jellegű szabályozást Budapestre, hiszen ez a probléma ott burjánzott el leginkább. Ott is lehetett volna ezzel kapcsolatban szerintem kezdeményezni.

Az egyeztetés hiányára azért hívnám fel a figyelmet, mert egyrészt önöknek ez fő választási ígéretük volt, másrészt ilyen szempontból társasházi tulajdonosokat, cégeket, vállalkozásokat ‑ ne a politikai reklámokról beszéljünk ‑, társasháziingatlan-tulajdonosokat, magánszemélyeket, cégeket, vállalkozásokat érint ez a terület, ez a szabályozás. Ami teljesen világos, hogy minisztériumban készült jogszabály, hiszen két minisztérium, a politikai kommunikációért, illetve az építészetért, beruházásért felelős minisztérium két parlamenti államtitkára egyéni képviselői indítványban terjesztette ezt elő. A minisztériumi jogászok megírták, aztán az egyeztetés kikerülése végett önök egyéni képviselői indítványban benyújtották. Értem. Csak azt szeretném kérdezni, hogy hányszor, kikkel, milyen módon egyeztették azt, hogy például a társasházaktól elveszik azt a lehetőséget, hogy az energiahatékonysági felújításaikat a reklámbevételekből, a hálóra kirakott reklámbevételekből elvégezhessék. Számtalan olyan háztartás van, számtalan olyan társasház van Magyarországon, Budapesten és a megyei jogú nagyvárosokban, amelyek a felújításhoz szükséges hitel önrészét, társasházi hitel önrészét ebből a bevételből teremtették meg, és ilyen módon szerintem az épített környezetnek is szépészetileg is jót tett, illetve energiahatékonysági beruházásokat ‑ szigetelés, ablakcsere, tetőszigetelés ‑ hajtottak végre ebből a bevételből. A társasházi érdekszövetségekkel, társasházi szövetkezetekkel egyeztettek-e? Ez a következő kérdésem, amire szeretném, ha majd az előterjesztő képviselő urak konkrétan válaszolnának is.

Azt is meg lehet szabni, hogy egy társasházi hálón milyen jellegű reklám legyen. Teljességben betiltani egyeztetés nélkül azért veszélyes szerintem, mert ilyen módon rengeteg olyan energiahatékonysági beruházástól esnek el azok a régi és sokszor rossz állapotban lévő, 50-es, 60-as, 70-es években épült bérházak, társasházak, amelyekre igencsak ráférne a felújítás, de sokszor önerőből, ilyenfajta segítség nélkül ez a tulajdonosoknak nem megoldható és nem vállalható. Így is tudtak állami forrás bevonása nélkül, magántőkéből társasházi felújítási alapot képezni, illetve a bankhitelhez szükséges önrészt előterjeszteni.

Tehát: milyen fórumokon, hány alkalommal, kikkel konzultáltak, egyeztettek az érintettek közül? Értem itt a lakásszövetkezeteket, a reklámpiaci képviselőket, szakembereket, a társasházi érdekképviseleteket, építészkamarát, önkormányzatokat és civil szervezeteket. Ha volt ilyen egyeztetés ‑ ezt sem zárom ki, csak nem láttuk ennek az eredményét ‑, akkor milyen észrevétellel, esetleg kritikával éltek ezek a szervezetek önök felé? Erre is az előterjesztőktől szeretnék kérni egy választ.

(13.10)

Ahogy Tuzson képviselő úr is elmondta, én is felfedeztem a törvényben bizonyos hiányosságokat vagy hibákat. Szerintem ezek kezelhető mértékűek itt módosító javaslatokkal. Melléthei képviselő úr mindig arra hivatkozik, hogy ő volt az előterjesztő, ezért nem tud benyújtani módosítót. Most tud benyújtani módosítót ‑ mert nem ő az előterjesztő ‑, ha ezeket a jogi hibákat át szeretnénk hidalni, hiszen vannak fogalomzavarok. Túl tágra nyit bizonyos kereteket, túlságosan szubjektívvá teszi azt az értékelési rendszert, hogy mi minősül önök szerint tiltott reklámtevékenységnek. Ezért itt azért kell vigyázni, hogy a célt elérjük, de a véleményszabadság kinyilvánítása semmilyen módon ne sérülhessen.

Ilyen természetesen az a kérdés is, ami az én fejemben is egy óriási kérdőjel, hogy mi a helyzet a folyamatban lévő magánjogi szerződésekkel. Hiszen vannak olyanok, akik, mondjuk, egy évre, fél évre, két évre kötöttek ilyen reklámszerződést, sokszor már ki is egyenlítették ennek az ellenértékét. Itt az államot is kár érheti, hiszen kártérítési perekben a különböző magánjogi képviselőket, szervezeteket, cégeket ért kárt majd az államnak kellene megtérítenie, ha az állam elveszíti ezeket a pereket, hiszen vannak megkötött szerződések, és önök nagyon rövid határidőt szabnak. Lehet, hogy itt érdemes a meglévő szerződésekre valamiféle kifutási időt, valamiféle olyan megoldást hagyni, amelyből nem származik majd aztán később az államnak peres úton kára, és nem kell kártérítést fizetni ezeknek a magánjogi vagy cégjogi szervezeteknek és személyeknek.

Összességében azt gondolom, hogy a cél, a kevesebb közterületi reklám, a kevesebb vizuális környezetszennyezés, egy alapvetően támogatható cél. Ugyanakkor azt is látom, hogy az egyeztetés hiánya eredményezte azt, ami szerintem fontos, hogy vannak ebben a törvényjavaslatban, ebben a salátatörvényben olyan részek, amelyekben érdemes még kicsit korrigálni. Van erre idő, a törvényjavaslat különböző szakaszaiban érdemes, és most még van lehetőség leülni a társasházi érdekképviseletekkel, a reklámpiaci érdekképviseletekkel.

Egy mondatot azért én is szeretnék a közbeszerzési tanácsadók mostani rendszerének fenntartásáról szólni. Ez pedig annyi, hogy önök nem veszik ezt most állami hatáskörbe, hanem kint hagyják a piacon működő közbeszerzési tanácsadóknak. Azért azt muszáj vagyok megjegyezni, hogy az egyik ilyen főtanácsadó (A TISZA sorai felé:) éppen az ön államtitkár-kollégája az új Közlekedési és Beruházási Minisztériumban. Tehát remélem, nem arról van szó, hogy itt egy államtitkári vagy minisztériumi lobbi miatt kell meghosszabbítani ezt a határidőt. Azt remélem, hogy ezeket a kérdéseket az előterjesztő urak megnyugtatóan tudják megválaszolni a vita későbbi szakaszában.

Arra kérem a képviselő urakat, hogy ne zárszóban válaszoljanak a felvetett kérdésekre, mert akkor már a képviselőknek nincsen lehetősége reagálni. Az egyeztetés módjára, mikéntjére legyenek szívesek válaszolni itt, a vitában. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)