Tuzson Bence (Fidesz)

TUZSON BENCE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Kicsit nehéz volt hallgatni ezt a hozzászólást, mert amit most hallhattunk, az a gyűlöletbeszéd tipikus példája volt (Derültség a kormánypártok padsoraiban.), amikor ön éppen gyűlöletkeltésre alkalmas módon beszélt rólunk mint képviselőkről. Ezt vissza kell utasítanom! Már csak azért is, tisztelt képviselőtársaim, mert a gyűlölet legnagyobb napszámosa ‑ legnagyobb napszámosa! ‑ az önök miniszterelnöke (Dr. Takács Péter: Így van!), az önök miniszterelnöke.

(12.50)

Amikor a miniszterelnök megszólal, sohasem mond olyan tényeket, amelyek megállnák a helyüket, mindig hamisítja az adatokat (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!), mindig más adatokról beszél, és amikor felkérdeződik a miniszterelnök, akkor mindig úgy fogalmaz, hogy az alkalmas legyen arra, hogy gyűlöletet keltsen másokban. A legnagyobb gyűlöletkeltő ebben az országban ma az önök miniszterelnöke és Miniszterelnökséget vezető minisztere. (Dr. Takács Péter: Így van! ‑ Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ezt vegye tudomásul!

Kedves Képviselőtársaim! Lehetséges az, hogy a választási kampány durva volt, de legyenek szívesek, szálljanak magukba, és gondolják végig, hogy önök egyenként mit tettek a választási kampányban, hogyan járattak le embereket (Moraj és közbeszólások a TISZA soraiból. ‑ Az elnök csenget.), lehet, hogy nem mindannyian, de sokan voltak önök között. (Velkey György László felé:) Vissza kell utasítanom azokat a szavakat, amelyeket ön mondott, mert az a gyűlöletkeltésre alkalmas megjegyzés volt. (Velkey György László: Felelősséget kell vállalni! ‑ Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból: Szégyen! Szégyen!)

Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a törvényjavaslat szövegére térjek át, mert a törvényjavaslatról kellene beszélnünk, és nem pedig itt gyűlöletbeszédeket hallgatni a Parlament falai között már többedik alkalommal.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a törvényjavaslat egy egyéni képviselői indítványként került ide az asztalra, egyéni képviselői indítvány, amit most már megszokhattunk önöktől, hiszen önök többségében nem a kormányon keresztül terjesztik elő a javaslataikat, hanem képviselői indítványként. (Közbeszólás a TISZA soraiból: Ez a dolgunk!) Miért probléma ez? Azért, mert egy ilyen jogszabálytervezet, ami most itt az asztalunkon van, egy salátatörvény, ami azt jelenti, hogy nagyon sok területet próbál egy jogszabályban szabályozni, viszont alapvető kérdésekről is beszél. Ilyen például a választással kapcsolatos egyes szabályok, a választási reklámszabályok kérdése is.

Megvannak azok a szabályok, amelyek ilyenkor... Vannak írott és íratlan szabályok, amelyeket ilyenkor követni kell. Az írott szabályok azt jelenti, hogy abban az esetben, ha mondjuk, az Országgyűlés elé a kormány terjeszt egy törvényt vagy jogszabályt fogad el, akkor ezt megfelelő eljárásrendben kell elfogadni, aminek része egy társadalmi vita is. Hogy értsék, miről beszélek: a tavalyi évben, 2025-ben 864 darab jogszabály jelent meg a kormány kezdeményezésében a Magyar Közlönyben, és ennek a 96 százaléka ment át társadalmi vitán. Ez egy fontos dolog, mert azt közzé kell tenni az elfogadását megelőzően, és ilyenkor lehetőség van a véleménynyilvánításra is.

De egy ilyen átfogó javaslat, ami nagyon sok mindenbe belenyúl, belenyúl a választási szabályokhoz kapcsolódó reklámokba, belenyúl egyébként a társasházak egyes jogaiba a reklámok tekintetében, belenyúl futó szerződésekbe, ezekben az esetekben mindig érdemes egy szélesebb körű egyeztetést is lefolytatni. Ez az egyeztetés nem történt meg, és ez azért probléma, mert amikor politikai kérdésekről és választási kérdésekről beszélünk, akkor bizony mindig szükséges az, hogy abban legyen egyfajta politikai konszenzus, a választási törvények tekintetében pedig különösen. Ez azonban e tekintetben nem történt meg.

Ha megnézzük ezt a mostani javaslatot, amit önök előterjesztettek, akkor azt kell látnunk, hogy a jelenlegi szabályozás, ami a médiatörvény 14. §-ára, ami az emberi méltóságra vonatkozik, vagy a 17. §-ára, ami kifejezetten arról szól az (1), (2) és (3) bekezdésben is, ami biztosítaná azokat a jogokat, amelyek tulajdonképpen benne vannak már, az önök javaslatai benne vannak a törvényben jelenleg is, azaz azok a reklámtevékenységek, amelyek erről szólnak, tehát amikor egy közösség, legyen bármilyen közösség, akár kisebbségi közösség, azzal kapcsolatban gyűlölet keltésére alkalmasak, mind-mind tilosak a jelenlegi szabályozás alapján. Tehát a 17. § kifejezetten erről rendelkezik. Önök ezt egy negyedik bekezdéssel egészítik ki. A probléma ezzel kapcsolatban az, hogy egyrészt a jogalkotási törvény, a 2010. évi CXXX. törvény 3. §-ával is ellentétben áll, mert a 3. § kimondja kifejezetten az indokolatlanul lépcsőzetes jellegű jogalkotás vagy a párhuzamos jogalkotás indokolatlanságát, tehát sosem szabad ilyen típusú szabályozást csinálni.

De miért fontos kérdés ez, és miért jelent ez problémát? A fogalomhasználat miatt, ugyanis a fogalomhasználat ezekben az esetekben... Mindig abból kell kiindulni, hogy a törvénynek van egy fogalomhasználata, ami bizonyos esetekben már egy kiforrott fogalomhasználat. Amikor egy új, egyébként elég tág fogalmat vezetünk be, aminek nincs magyarázata, az kiterjesztő értelmezésre ad lehetőséget. És itt most pont arról van szó, hogy egy kiterjesztő értelmezésre ad úgy lehetőséget, ami nagyon nehéz helyzetet tud előidézni a közigazgatási jellegű eljárásoknál is és a bírói gyakorlat tekintetében is. Ezért nem javasolt, hogy ilyen típusú, egymásra épülő, ugyanakkor egymással bizonyos értelemben ellentmondásban álló szabályozás kerüljön bele egy jogszabályba.

Ezért szerintem nem indokolt az, hogy ilyen típusú szabályozás legyen, és ezért tulajdonképpen ezt úgy kell elképzelni, hogy most is van már egy védőhálónk, van a büntető törvénykönyvnek is szabálya, a 332. §-a a büntető törvénykönyvnek kifejezetten tiltja az ilyen gyűlöletkeltésre alkalmas megjelenést, ez mindenre vonatkozik, tehát a választási eljárásra, ugyanúgy, ahogy a médiatörvény szabályai is vonatkoznak egyébként a választásokra is, tehát a választási eljárásra is. Van egy ernyőnk már, amelynek a védelme tulajdonképpen jogi szempontból egy teljes védelmet ad, és efölé felépítünk egy kisebb ernyőt, ott viszont fogalomhasználati problémák jöhetnek be, ami viszont elvezethet oda, hogy valóban a véleménynyilvánítás szabadságának csorbításához vezetett, pont az értelmezési kitágítás keretei között.

Ez egy veszélyes irány, és tisztelettel nem javasolom az Országgyűlésnek azt, hogy ilyen típusú szabályozást vezessen be, mondom még egyszer, mert az egyértelmű fogalomhasználatot felváltaná egy másfajta fogalomhasználat.

Arról már beszéltem, hogy milyen olyan fogalmak vannak, amelyek problémásak lehetnek. Ilyen például a társadalmi ellenségkép kialakítására alkalmas tény állítása. Itt az a probléma, hogy nagyon nehéz megtalálni azt a határterületet, ami a jogos kritika és a társadalmi ellenségkép kialakítása közötti mezsgye lenne. Ezért kell egyébként odafigyelni arra, a bírói gyakorlatnak kell ezt egyébként kialakítania, hogy egyébként már létező és a jogban bejáratott fogalmakat használjon a jogalkotó minden ilyen típusú esetben.

Azt javaslom tehát önöknek, hogy térjenek vissza ahhoz a fogalomhasználathoz, ami jellemző a magyar jogra és amit a magyar jog ezekben az esetekben használni szokott.

Amikor a szabályozás már bizonyos területeket elég jól szabályoz, akkor általában indokolatlan, még politikai indíttatásból sem indokolt újabb szabályokat bevezetni ezeken a területeken, már csak azért is, mert bizonyos alapelvi ütközéseket idézhet ez elő, akár, mondom, a jogalkotási törvény esetében, és egyébként alkotmányossági problémákat is előidézhet.

Önök hozzányúlnak a magyar építészetről szóló törvényhez is, és bizonyos esetekben kiszélesítik a reklám használatának lehetőségét is. Azt nem is teljesen értem, hogy a kiemelten védett régészeti lelőhelyek esetében miért szűnik meg a reklámozás tilalma, hiszen ez a jogszabály ezt megszünteti. Oda kell figyelni arra, hogy ezeken a területeken eddig is tilos volt, most már viszont szabad lesz az önök szabályozásának következtében. Nem jó az, ha ezeken a területeken reklámok jelenhetnek meg. Ez szerintem a koncepcióban hibás.

Örülök annak egyébként, hogy az Építési és Beruházási Minisztérium államtitkára azért szólt arról, hogy itt azért, ezeken a területeken még korrekcióra van szükség a jogszabályban, mert valóban bizonyos elemeket úgy érint a jogszabály, hogy nem varrja el a jogkövetkezményeket. Gondolok itt a társasházak érdekeire. Amikor a társasházakon fennálló reklámhálókról beszélünk, vagy a társasházak tűzfalain elhelyezett reklámokról, akkor ezek nem öncélú reklámok szoktak lenne. Ezek mindig olyan reklámok, amelyek a társasház részére bevétel termelésére alkalmas reklámok, általában a társasházak a felújítási alapjukat ebből szokták megteremteni. Ennek a tilalma okozhatja azt, hogy bizonyos társasházak esetében pont a felújítási alap fog eltűnni vagy megszűnni, ami nehezebbé fogja tenni a társasházak munkáját.

Van egy jogbiztonsági követelmény is. A jogszabály futó szerződésekbe nyúl bele. Ha egy ilyen rövid határidőt határozunk meg, mint ami a jogszabályban szerepel, és nem mondjuk azt, hogy egyébként ez a jelenleg folyamatban levő szerződéseket, mondjuk, nem érinti, akkor pont azt a problémát idézhetjük elő, hogy a társasházak által kötött ilyen típusú szerződések, amelyek a reklámokra vonatkozók, annak az lesz a következménye, hogy ahelyett, hogy a társasházak bevételhez jutnának, ha időben nem távolítják el a reklámot, még jól meg is büntetik őket, és a szerződés, ami egyébként a felek között fennáll, tulajdonképpen jogszabály erejénél fogva megszűnik.

(13.00)

Miért probléma ez? A jogban van egy alapelv, a clausula rebus sic stantibus, azaz a szerződéseket nem lehet csak úgy felülírni. Amikor a szerződéseket jogszabály írja felül, akkor komoly indokoknak kell fennállniuk. Ezek az indokok általában olyan indokok, hogy mondjuk, egy nagyobb gazdasági vagy társadalmi változásnak kell előállnia, ami a szerződés tárgyát is kell hogy érintse valamilyen formában, és akkor a jogalkotó számára az a lehetőség fennáll, hogy egy szerződéses jogviszonyba nyúljon bele.

Ebben az esetben ez a feltétel egyáltalán nem áll fenn, tehát a jogalkotó nem tud ilyenformán belenyúlni a szerződésbe. Az Alkotmánybíróságnak e tekintetben egyébként nagyon kiforrott gyakorlata, tehát ez a rendelkezés ebben a formában nagyon valószínű, hogy az alkotmányosság próbáját nem állná ki, hiszen az ilyen típusú módosítások általában alkotmányellenesek szoktak lenni. Ezért tisztelettel javaslom önöknek, hogy ezt a hibáját ennek a mostani előzetes előterjesztésnek mindenképpen javítsák ki. A polgári jogi szerződések védelme tehát ebből a szempontból is egy fontos követelmény.

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy minden ilyen szabályozás egy kerek egészet legyen képes alkotni, és nem jó az, amikor egy ilyen, egyébként súlyos jellegű kérdésben, abban szerintem mindannyian egyetértünk, hogy mondjuk, a reklámok túlzott mértéke és a hihetetlen elburjánzása egyes helyeken, az káros. Egyébként hozzáteszem, hogy az önkormányzatoknak most is megvan a lehetőségük ennek a területnek a szabályozására. Meg lehet nézni, vannak nagyon jó példák az országban. Én Dunakeszi Város Önkormányzatának reklámszabályozását ismerem. Ha valaki bemegy Dunakeszire, akkor nem látja ezeket az elburjánzott reklámokat, máshol, akár Budapesten például láthatunk ilyen típusú elburjánzott reklámokat. Tehát vannak jó helyi példák.

Nem baj, ha az önkormányzatok jogosítványait ezen a területen növeljük, ugyanakkor az önkormányzatoknak azt a jogát, hogy mondjuk, a reklámok méreteit meghatározzák a helyi viszonyoknak megfelelően, azt inkább ‑ és én ezt átgondolásra javaslom ‑ érdemes az önkormányzatoknak a keretei között tartani, és az önkormányzatoknak megadni a jogot, hogy az ilyen típusú szabályozást továbbvigyék.

Tehát önmagában az, hogy a gazdasági reklámok szabályozására ilyen szempontból sor kerül, az nem probléma, de az alapvető jogokat és az alkotmányos elveket ezen a területen is tiszteletben kell tartani.

Van ennek a jogszabálynak még jó pár olyan része, amiről lehetne beszélni. Ilyen például a közbeszerzésekhez kapcsolódó tanácsadóknak a megváltoztatásával kapcsolatos új szabályozásnak az eltolása, ami azt jelentené, hogy a tanácsadók helyett belső állami tanácsadókat kell alkalmazni. Szerintem ez egy jó szabály, és ez a mostani módosított szabály megtakarítást jelent az államnak. Most önök ezt a szabályozást egy félévvel eltolják, lelkük rajta, de szerintem ezzel egyébként állami megtakarítást lehet elérni.

Összességében annyit szeretnék elmondani, hogy ez a szabályozás, ami az asztalon fekszik ‑ és főként a politikai reklámok vonatkozásában ‑ mint cél, szerintem olyan, ami támogatható is, de azért olyat ne csináljunk, hogy egy meglévő szabályozáshoz hozzákapcsolunk olyan szabályokat, amelyek egyébként már léteznek most is a magyar jogban. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)