Kalázdi-Kerekes Kinga (TISZA)

KALÁZDI-KEREKES KINGA (TISZA) előterjesztő: (Két kezével nyugalomra intő mozdulatot tesz. ‑ Derültség.) Nyugalom, nem fogom kihasználni. Én nagyon-nagyon-nagyon röviden szeretnék kettő dologra reagálni. Szűcs Gábor képviselőtársam azt mondta, hogy ez az 50 milliárd egy kerekítési hiba. Igen, tavaly önök végighaknizták a propagandamédiájukat azzal, hogy 17 milliárd forintot betoltak a gyermekvédelembe. Nagyon szomorú, hogy önök egy kerekítési hibányit sem tudtak a rászoruló gyermekekre költeni. (Taps a TISZA soraiban.)

Illetve megkérdezte, hogy mire gondoltam az áldozatvállalásnál, hogy az embereknek áldozatot kell vállalniuk. Ez is elég érdekes az önök szájából, amikor 16 évig nyomorgatták az embereket (Közbeszólások a Fidesz soraiban.), és ide juttatták ezt az országot. Én itt az előterjesztésben nem feltétlenül arra gondoltam, hogy anyagi terhekről beszéljünk, hanem türelemről, együttműködésről és közösségi felelősségvállalásról ‑ ezt szeretnénk az emberektől kérni ‑, mert nem tudjuk néhány hónap alatt 16-20 év elhibázott politikáját rendbe hozni, de ha összefogunk, együtt a magyar emberekkel, akkor meg fogjuk tudni csinálni, és meg fogjuk tudni csinálni azt, amit a programunkban vállaltunk, és amit például a miniszter úr is elmondott. De ehhez az kell, hogy következetes munkával, társadalmi összefogással meg tudjuk a magyar emberekkel együtt csinálni ‑ mi ezt várjuk el tőlük, ezt kérjük tőlük. (Taps a TISZA soraiban.)

Panyi képviselő úr és Szalai Piroska képviselő asszony hozzászólásaira szeretnék reagálni. Itt adatokkal dobálózunk, tőlem is ezeket várják ‑ nem fogok, nyugalom! Én csak azt javaslom önöknek, hogy menjenek el Hugyagra vagy Tereskére, miniszterelnök úr indul országjárásra, hívta Gulyás Gergelyt is, nyugodtan mehetnek vele, ott nézzenek bele a magyar emberek szemébe, beszéljenek GDP-növekedésről (Derültség a TISZA soraiban.), és akkor majd meglátjuk, hogy mekkora a szegénység Magyarországon. (Taps a TISZA soraiban.) Magyarázzák meg az Országgyűlés pazarló pénzköltéseit az elmúlt évekből, hogy miért költöttek 260 milliót például évente telefonköltségekre. Ebből a 260 millió forintból 2600 gyermeknek például lehetett volna százezer forintos iskolatámogatást adni. De ez csak egy példa, és ezer ilyen példát tudnánk hozni. Ezeket nyugodtan elmagyarázhatják, Szalai képviselő asszony is, és akkor majd megérti, hogy miért beszélek 3 millió szegényről Magyarországon, jó? Tehát körbe lehet járni az országot, meg lehet kérdezni az embereket, és majd utána akkor beszélgessünk erről a témáról. Köszönöm szépen. (Taps a TISZA soraiban.)

Néhány gondolattal lezárnám az általános vitát. A magyar emberek joggal várják el, hogy a politikusok felelősen döntsenek és példát mutassanak, a törvényjavaslatunk erről szól. Ahogy mondtam, a közszolgálat nem kiváltság. Az elmúlt másfél évtized után különösen fontos, hogy végre legyenek következmények, legyen következménye a pazarlásnak, a felelőtlen gazdálkodásnak és annak a politikai kultúrának, amely eddig a kiváltságokról szólt, nem pedig a szolgálatról. Mi ezen akarunk változtatni, és örülök neki, hogy ebben a kérdésben azok a képviselőtársaim is támogatják ezt a javaslatot, akik az elmúlt 16 év politikai rendszerének a részesei voltak, vagy hallgatásukkal asszisztáltak a pazarláshoz és a korrupcióhoz. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a TISZA soraiban.)