Kármán András (TISZA)

KÁRMÁN ANDRÁS pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek az előterjesztővel, Kalázdi-Kerekes Kinga képviselőtársammal: ma egy olyan törvénymódosításról vitázunk, amelynek jelentősége túlmutat a paragrafusok technikai világán, és üzenetértéke jóval fontosabb. A javaslat lényege ugyanis az, hogy az Országgyűlés nem másoktól vár áldozatot, hanem saját működésén kezdi meg a felelős, takarékos és átlátható gazdálkodás korszakát.

A javaslat világosan fogalmaz: a felelős és takarékos gazdálkodás elvének következetes érvényesítése érdekében szükséges az Országgyűlés működési költségeinek csökkentése. A költségek csökkentése terén az országgyűlési képviselőknek és képviselőcsoportoknak elöl kell járniuk. Ezek a mondatok nemcsak a törvényjavaslat indoklásai, ez egy politikai és erkölcsi vállalás, egy olyan vállalás, amit mi megígértünk a kampány során a programunkban, és most azt végrehajtjuk.

Feltehetjük azonban azt a kérdést is, hogy az erkölcsi példamutatáson túl miért van erre szükség. Ahogy az ma már ebben a teremben többször is elhangzott, a válasz egyszerű: a 2026-os költségvetést 3,7 százalékos GDP-arányos hiánnyal készítette el a Nemzetgazdasági Minisztérium mintegy egy évvel ezelőtt. Azonban még a költségvetési év kezdete előtt Nagy Márton leköszönő miniszter beismerte, hogy a hiány eléri a GDP 5 százalékát, a kormányváltást követően pedig tudomásunkra jutott, hogy az NGM saját előrejelzése még ennél is jóval magasabb, 6,8 százalékos GDP-arányos hiányt mutat, ami 2700 milliárd forinttal haladja meg az eredeti tervet.

A költségvetési hiány drasztikus emelkedésének oka alapvetően három tényezőre vezethető vissza. Először is, a költségvetést már a benyújtásakor sem a valóságra, hanem vágyálmokra építették. Az akkori tervek olyan gyors gazdasági növekedéssel számoltak, amely nem következett be, ezért a költségvetés bevételei jóval elmaradnak a várttól. Közben az elmúlt évek hibás gazdaságpolitikája miatt az államadósság finanszírozása is rendkívül drágává vált, a gyengébb növekedés és a magas kamatkiadások együtt jelentős lyukat ütöttek a költségvetésen.

Másodszor: az Orbán-kormány felelőtlen pénzszórásba kezdett a választás előtti hónapokban, ami a kiadási oldalon rendkívüli módon terheli a 2026-os költségvetést.

A harmadik tényező az, hogy az elmúlt években a költségvetési kiadások feletti kontroll jelentősen meggyengült, a kormány rendszeresen és nagy összegben módosította év közben az Országgyűlés által elfogadott költségvetést, szinte kizárólag rendeleti úton, az Országgyűlés megkerülésével. Ez egyszerre eredményezett pazarlóbb állami működést, gyengébb költségvetési fegyelmet, és lehetővé tette, hogy sok száz milliárd forint folyjon ki értelmetlen kiadásokra és propagandára, valamint a NER szűk elitjének túlárazott beszerzésein keresztül.

Jelenleg is gőzerővel folyik a munka a Pénzügyminisztériumban annak érdekében, hogy a 2026. évi költségvetés valós helyzetét feltárjuk, és egy pontos leltárt tudjunk a kormány, az Országgyűlés és a magyar emberek elé tárni. Ezt a feladatunkat június 30-ai határidővel el is fogjuk végezni, és a valós helyzetet őszintén és objektíven be fogjuk mutatni mindenki számára.

Mindezek alapján teljesen racionális elvárás, hogy az állam a saját működését is tegye költséghatékonyabbá, és ezt az Országgyűlés működésén keresztül is valósítsuk meg. A képviselői tiszteletdíjak csökkentése, a juttatások és támogatások szűkítése, valamint a takarékosabb és egyben környezetbarát mobilitási szabályok mind azt a célt szolgálják, hogy felelős gazdálkodással költséghatékonyabbá és visszafogottabbá tegyük az Országgyűlés működését.

A javasolt törvénymódosítás eredményeként a jelenlegi egy ciklusra elkölthető 203 milliárd forint 50 milliárd forinttal fog csökkenni, és az új keretösszeg, a 150 milliárd forint is úgy tekinthető, mint az igénybe vehető juttatások maximális összege. Ez azt jelenti, hogy a képviselők az új keretösszegen belül gazdálkodhatnak, és természetesen dönthetnek úgy, hogy nem a teljes összeget hívják le a különböző juttatási sorokon.

Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a képviselők, valamint a képviselőcsoportok által az év végéig fel nem használt maradvány a jövőben nem a politikai pártokhoz, hanem az Országgyűlés Hivatala előirányzat-felhasználási keretszámlájára kerül át, amely összeget a Hivatal a tárgyévet követő évben a központi költségvetésbe befizeti. Ez a rendelkezés egyértelműen a pártfinanszírozás átláthatóbbá tételét szolgálja, valamint a mindenkori költségvetési egyenleg javítását is eredményezi.

Nyilvánvaló, hogy ez a törvény önmagában nem oldja meg a költségvetés problémáit. Az 50 milliárd forintos megtakarítás nem a hiány egészéhez mérten jelentős, hanem azért fontos, mert kijelöli azt az elvet, amely mentén a teljes költségvetési felülvizsgálatot el kívánjuk végezni: először az államnak és a politikai vezetésnek kell takarékoskodnia, és csak ezután várhat felelős magatartást másoktól.

Tisztelt Ház! Ez a törvénymódosítás nem egy technikai módosító javaslat, hanem egy politikai kultúrát formáló javaslat, ami egy olyan korszakot nyit meg, amelyben a parlament működése átláthatóbb, olcsóbb és hatékonyabb lesz, és azt üzeni minden magyar ember számára, hogy a közpénz nem magánpénz, hogy a képviselői munka nem privilégium, hogy a parlament nem kiváltságosok klubja, hogy a felelősségvállalás nem másokkal kezdődik, hanem velünk. A magyar emberek joggal várják el, hogy a képviselők ne csak beszéljenek a takarékosságról, hanem gyakorolják is azt ‑ ez a javaslat ezt teljesíti.

A javaslat ezenfelül hozzájárul ahhoz is, hogy elmozduljunk a felelős és kiszámítható közpénzügyek kultúrája felé, ami pedig az egyik legjobb befektetést jelenti az ország számára. Minél hitelesebb a költségvetési politika, annál kevesebbet kell kamatokra költenünk, s annál több forrás maradhat az egészségügyre, az oktatásra és a gazdaság fejlesztésére.

Meggyőződésem, hogy a javaslat szükséges, időszerű, szakmailag és erkölcsileg is helyes. Köszönöm a figyelmet. (Taps a TISZA soraiból.)