Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Kérem, engedjék meg, hogy az Országgyűlés nyilvánossága előtt is beszámoljak a magyar embereknek és önöknek arról a történelmi eredményről, amelyet múlt héten elértünk Brüsszelben.

Egy, a hazánk és a magyar emberek számára minden szempontból előnyös politikai megállapodás született a Magyarországnak járó uniós források hazahozataláról. Néhány hét alatt elvégeztük azt a munkát, amit az elődeink évek alatt nem tudtak és valószínűleg nem is akartak elvégezni. Ezen politikai megállapodás értelmében ősztől összesen 16,4 milliárd euró, azaz mintegy 6000 milliárd forintos uniós fejlesztési forrás válik elérhetővé Magyarország, a magyar vállalatok és a magyar emberek számára. Ez az összeg a magyar költségvetés több mint 10 százalékának felel meg. Ezen belül hozzáférhetővé válik 2,2 milliárd eurónyi egyetemi és innovációs forrás, amely lehetővé teszi a magyar felsőoktatás nemzetközi kapcsolatainak helyreállítását, a kutatás-fejlesztési programok újraindítását, valamint a magyar hallgatók teljes körű részvételét az Erasmus-programokban. Elérhetővé válik a korábban befagyasztott 4,2 milliárd eurónyi kohéziós forrás, amely a közlekedési infrastruktúra, ezen belül is a vasúti rendszer, a vízgazdálkodás és a környezetvédelmi fejlesztések korszerűsítését fogja szolgálni a jövőben. Megállapodás született továbbá arról is, hogy Magyarország hozzáférhet a Helyreállítási Alapból származó 10 milliárd eurónyi, azaz majd’ 4000 milliárd forintnyi forráshoz, amelyet sokan már elveszettnek hittek a rendkívül szoros határidők miatt.

Egy mondatban: hazahozzuk, hazahoztuk a magyar emberek pénzét. (Taps a TISZA soraiban.) Ez hatalmas eredmény, és ezért aztán különösképpen büszke vagyok a kollégáimra, a miniszterekre, kormánytisztviselőkre és diplomatákra, akik ezt az eredményt elérték, vagy hozzájárultak ezen eredmény eléréséhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kőkemény tárgyalások voltak. A megállapodás előtti éjszaka még majd’ ezermilliárd forinttal tudtuk emelni a feloldott uniós források összegét. Egy jottányit sem engedtünk, engedtem sem jogi, sem pénzügyi területen. Ez egy valódi tárgyalás volt, egy valóban szuverén ország kormányának a tárgyalása. De éppen e miatt az eredmény miatt nem fogjuk zárójelbe tenni azt a kérdést, hogy miért most kell hazahozni azt, ami egyébként már évek óta a magyaroké; miért kellett három hét alatt elvégezni azt a munkát, amire az előző kormánynak évei voltak, lettek volna.

(13.10)

Orbán Viktor éveken keresztül azt hazudta a magyar embereknek, hogy az Európai Unió Magyarország ellensége, hogy a magyar emberek és a magyar politika dolga Brüsszelt megállítani. Emlékszünk még, az azóta már gyáván bujkáló és a Facebookon keresztül üzengető előző miniszterelnök Brüsszelt tulajdonképpen a háborúval és az illegális migrációval azonosította, és azt hazudta, hogy az Unió ideológiai okok miatt fagyasztotta be a magyar embereknek, a magyar vállalatoknak járó ezermilliárdos forrásokat.

A valóságban Orbán Viktor nem Brüsszelt, hanem Magyarország fejlődését állította meg sikeresen hosszú évekre. A valóságban Magyarország és a saját kormánya között zajlott a konfliktus, mert a magyar emberek érdeke a források hazahozatala volt, az Orbán-rendszer érdeke pedig a saját korrupciójának a fenntartása volt. Az orbáni gyűlöletgyár évekig azt sulykolta, hogy az uniós forrásoknál a vita Ukrajnáról, a migrációról, az óvodások átoperálásáról szól az Unió és Magyarország között. Ebből természetesen egy szó sem volt igaz.

Ha az Orbán-kormány valóban a magyar emberek érdekében kormányzott volna, ha valóban be akarta volna indítani a gazdaságot, ha valóban fejleszteni akarta volna a széteső magyar egészségügyet, ha valóban új vasúti kocsikat akart volna vásárolni a kigyulladók helyett, akkor ezt megtehette volna.

A megfutamodó, az idős szülei és nők szoknyája mögé bújó volt miniszterelnök, aki még a parlamenti mandátumát is gyáva volt felvenni, és most is csak a Facebookról üzenget ‑ miközben mindenkit letilt ‑, azt kérdezte Facebookon keresztül, hogy mi volt a politikai megállapodás tartalma. A volt miniszterelnök valahol Felcsút környékén sajtról és egérfogóról delirál. Örömmel elmondom neki innen újra, hátha a hatvanpusztai pánikszobában éppen minket figyel ‑ és kérem is a volt miniszterelnököt, hogy vigye hírét a magyar embereknek, már ha ki mer közéjük menni ‑, próbálom lassan elmondani, hogy a három napja képtelen hazugságokat összehordó fideszes képviselők is megértsék: a tárgyalások középpontjában a korrupció elleni fellépés és a közpénzek, a magyar és uniós közpénzek átlátható felhasználása volt. Más szavakkal: az ipari méretű orbáni korrupció folytatásának a leállítása.

És mivel ezek a kifejezések hiányoznak a Fidesz szótárából, érdemes felidézni, miről is van szó, mit is vállaltunk. Jelentősen szigorítjuk a vagyonnyilatkozati rendszert, új vizsgálati jogosítványokat hozunk létre annak érdekében, hogy kiderüljön, ha egy politikus elfelejtett feltüntetni egy-egy luxusjachtot vagy vadászkastélyt ‑ keresem Lázár Jánost a szemeimmel, de nem találom. (Pócs János: Vagy bennfentes kereskedelmet!) Bővítjük az Integritás Hatóság jogköreit, hogy szigorúbban léphessen fel a hamis vagy félrevezető vagyonnyilatkozatokkal szemben, és hogy erősebb elszámoltathatóságot teremtsünk a politikusok és a közszereplők számára. Igen, kedves képviselőtársaim, azt is vállaltuk, hogy ha egy képviselő tudottan, szándékosan valótlan tartalommal tölti ki a vagyonnyilatkozatát, akkor akár kétéves börtönnel is legyen büntethető. Remélem, támogatni fogják. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Szeretném itt is tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy hivatalosan is benyújtottam Magyarország csatlakozási kérelmét az Európai Ügyészséghez. (Taps a kormánypárti padsorokban.) És hogy így, ebéd után rögtön egy rossz hírt közöljek a fideszes maffiózókkal, 2021-ig visszamenőleg fog tudni vizsgálódni az Európai Ügyészség. (Taps a kormánypárti padsorokban.) A magyar embereknek ugyanis joguk van tudni, hogyan szórták, lopták el az adóforintjaikat, és joguk van ahhoz is, hogy Magyarország végre visszatérjen, hozzáférjen azokhoz a fejlesztési forrásokhoz, amelyek az Európai Unió többi tagállama számára már régóta rendelkezésre állnak.

Vállaltuk továbbá a kötelező, a közérdekű vagyonkezelő alapítványok rendszerének felülvizsgálatát és átalakítását is annak érdekében, hogy ami a magyar embereké, az ismét a közösség szolgálatába álljon. A közvagyon kijátszása helyett a magyar egyetemek ismét a hallgatókat, a tanárokat, a kutatókat és a közérdeket fogják szolgálni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ahogy már említettem, keményen tárgyaltunk, de azt is fontos elmondanom, hogy nem okozott nehézséget számunkra a fenti vállalások elfogadása, hiszen ezek az elvárások lényegében ugyanazok, amelyeket a magyar emberek is megfogalmaztak velünk szemben, tulajdonképpen azt, hogy vessünk véget a lopás korszakának.

Ismét, megismételve, a nehezebb felfogású képviselők és propagandisták számára elmondanám: a TISZA-kormány, és ez talán fontos, a TISZA-kormány a 6000 milliárd forintos uniós források hazahozataláért cserébe semmilyen – semmilyen! ‑ vállalást nem tett az illegális migráció, a migrációs paktum, Ukrajna vagy éppen ideológiai kérdések kapcsán. Arra figyeljenek, hogy ne jussanak el arra a szintre, hogy a saját propagandahazugságaikat elhiszik, mert az a legsúlyosabb szint.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kormány teljesítményének mércéje végső soron nem bonyolult: jobb hellyé teszi‑e az országot a magyar emberek számára? Több lehetőséget, nagyobb biztonságot és kiszámíthatóbb jövőt hagy‑e maga után, mint amennyit örökölt? Gyorsabban jutnak‑e ellátáshoz a betegek, könnyebben találnak‑e otthont a fiatalok, erősebbé válnak‑e a magyar vállalkozások, itthon maradnak‑e a tehetséges magyarok, biztonságban érzik‑e magukat az idősek? Ezért a múlt heti megállapodás jelentőségét sem kizárólag a források nagysága adja. A jelentőségét az adja, hogy végre belekezdhetünk közösen, minden magyar emberrel közösen Magyarország újjáépítésébe, az emberséges és működő Magyarország alapjainak lerakásába.

(13.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! A források több pillérből állnak. Ahogy említettem, 4,4 milliárd euró kohéziós forrás válik elérhetővé, amelyet közlekedésre, egészségügyre, szociális beruházásokra, környezetvédelmi programokra, valamint a magyar kis- és középvállalkozások támogatására is fordíthatunk. További 2,2 milliárd euró szolgálja a felsőoktatást, kutatás-fejlesztést.

A megállapodás része az is, hogy több milliárd eurónyi, korábban már megvalósított vagy jelenleg is folyamatban lévő beruházást európai uniós forrásokból fogunk tudni elszámolni. Ez azt jelenti, hogy több ezer milliárd forintos mozgástér keletkezik a várhatóan meglehetősen rossz állapotú magyar költségvetésben. Ez a mozgástér lehetőséget ad arra, hogy új fejlesztésekre, új beruházásokra, a magyar emberek életét közvetlenül javító programokra is fordíthatunk forrásokat. Közel 4 milliárd eurónyi, másfél ezer milliárd forintnyi lehetőségről beszélünk.

Ezenkívül mintegy 1,5 milliárd eurót fordíthatunk az elektromos hálózat, az úgynevezett grid fejlesztésére. Az energia ára ma a magyar gazdaság egyik legfontosabb versenyképességi hátráltató körülménye. Európa legmagasabb energiaárával kellene versenyezniük európai piacon a magyar vállalatoknak. Ezek a fejlesztések, amiket uniós forrásból meg tudunk valósítani, a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés a magyar vállalatok versenyképességének, erősítésének alapfeltételei.

Közel 2 milliárd eurót fordíthatunk új vasúti és HÉV-szerelvények beszerzésére is. Ideje! Olyan szerelvények közlekednek ma Magyarországon, amelyeknek már régen múzeumban volna a helyük, olyan pályákon, amelyeken helyenként 10-20-30 kilométeres sebességkorlátozásra kell számítani. A célunk, a TISZA-kormány célja egy olyan közlekedési rendszer megteremtése, ahol a pontosság természetes elvárás, ahol az ingázás kiszámítható része az emberek életének, ahol a közösségi közlekedés valódi alternatívát jelent, és ahol egy szülő nagyobb biztonsággal tudja tervezni, megtervezni, mikor ér haza a családjához.

Jelentős forrásokat fordíthatunk az uniós pénzekből a lakhatási válság enyhítésére is. Bérlakásépítési programokat indítunk, amelyekhez az európai uniós források mellett jelentős magántőke is kapcsolódhat. A rendelkezésre álló források a magánberuházások bevonásával akár többszörösükre is növelhetők, így olyan nagyságrendű program indulhat el, amely több ezer, akár több tízezer új bérlakás és kollégiumi férőhely megépítését teszi majd lehetővé országszerte. Ennek jelentőségét azok értik a legjobban, akik hónapról hónapra az albérletárak emelkedésével szembesülnek, akik egyre távolabb kerülnek az önálló otthon lehetőségétől, vagy akik a családalapítást kénytelenek elhalasztani, mert a lakhatás költségei ma aránytalanul nagy terhet jelentenek számukra.

Megállapodtunk az Európai Bizottsággal digitális fejlesztési programokról is, valamint több milliárd euró értékű. kis- és középvállalkozásokat támogató konstrukciókról, amelyek támogatási és kedvezményes finanszírozási, hitelezési elemeket egyaránt tartalmaznak. Az a családi vállalkozás, amely az elmúlt években sokszor a túlélésért küzdött, végre új gépeket vásárolhat, technológiát válthat, új piacokra léphet majd be, magasabb béreket fizethet a dolgozóinak, és nagyobb biztonságot teremthet azoknak a családoknak, amelyek megélhetése a vállalkozás sikerétől függ.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bár most ezeket a forrásokat megszereztük Magyarországnak, a magyar emberek elvesztegetett éveit már semmi sem, senki sem adhatja vissza. Azokat az éveket, amelyek alatt az ország fejlődhetett volna. Azokat az éveket, amelyek alatt megépülhetett volna mindaz a beruházás, amit például Lázár János miniszter saját kézzel húzott le a listájáról. Azokat az éveket sem adhatja vissza semmi, amelyek alatt a magyar egyetemistáktól elvették az Erasmus-ösztöndíj lehetőségét, a fiataloktól az előrelépés esélyét, az idősektől a megbecsülést, a betegektől pedig az időt és a gyógyulás lehetőségét. Azt az időt, amelyet várólistákon, túlterhelt rendelőkben és alulfinanszírozott intézményekben voltak kénytelenek eltölteni. Azokat az éveket, amelyek alatt egyetemek, kutatók, önkormányzatok és vállalkozások olyan lehetőségektől estek el, amelyek az európai partnereik számára magától értetődően rendelkezésre álltak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miközben más országok új vasúti hálózatokat építettek, energetikai rendszereket korszerűsítettek, kutatási programokat indítottak, egyetemeiket nemzetközi együttműködésekbe kapcsolták be és a vállalkozásaikat fejlesztették, eközben az Orbán-kormány képzelt háborúkat vívott képzelt ellenfelekkel, ami végül hazánk elszegényedéséhez és leszakadásához vezetett. A magyar emberek pénzéből Brüsszel- és Európai Unió-ellenes propagandát finanszíroztak, semmire se jó konzultációkat szerveztek, plakátkampányokat indítottak, és közpénzből építették azt a politikai gépezetet, amelynek a feladata az volt, hogy a saját kudarcaikért mindig valaki mást tegyenek felelőssé.

Csak a nemzeti konzultációkra 120 milliárd forint közpénzt égettek el az elmúlt másfél évtizedben. 120 milliárd forintot! 2015 és 2025 között csak gyűlöletkeltő óriásplakát-kampányokra 300 milliárd forintot költöttek. 300 milliárd forint közpénzt! Szintén csak 2015 és 2025 között a Rogán-féle orbáni gyűlöletpropagandára 1360 milliárd forintot költöttek, a magyar emberek pénzét ‑ 1360 milliárd forintot! ‑, miközben egy évben a szociális tűzifakeret, a hét éve nem emelt keret 5 milliárd forint volt. Ehhez képest 1360 milliárd forintot költöttek a magyar emberek pénzéből gyűlöletpropagandára. Ezek a pénzek ma hiányoznak a magyar egészségügyből, a közlekedésből, a kutatásból, az oktatásból és a lakhatási programokból.

Az előttünk álló hónapok és évek feladata az ország újjáépítése, az elvesztegetett lehetőségek pótlása és annak bizonyítása, hogy Magyarország képes, igenis képes többet kihozni önmagából annál, amit az elmúlt másfél-két évtizedben hagytak neki. Ez a felelősség most már a mienk, és ezt a felelősséget vállaltuk el a magyar emberektől kapott felhatalmazással.

Tisztelt Honfitársaim! A magyar emberek arról döntöttek áprilisban, hogy lezárják azt a korszakot, amelyben egyetlen politikai erő fokozatosan maga alá gyűrte az állam kulcsfontosságú intézményeit, és a saját embereivel töltötte fel azokat a pozíciókat, amelyeknek éppen a pártpolitikától való függetlenséget kellett volna garantálniuk, fékeket és ellensúlyokat kellett volna képezniük. Azt a megbízatást kapták ezek az emberek az Orbán-kormánytól, hogy ne töltsék be az ellensúlyok szerepét a végrehajtó hatalommal szemben. Azt a megbízást kapták önöktől, hogy ne dolgozzanak a magyar emberekért, és hogy ne legyen független a Legfőbb Ügyészség, ne legyen független a Kúria, az Országos Bírósági Hivatal, hogy ne legyen független az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a Gazdasági Versenyhivatal vagy éppen a médiahatóság. Éppen ezért, éppen ezért is sokan számítottak arra, hogy a választói akarat elég világos április 12-ei kinyilvánítása után azok a szereplők, akik az Orbán-kormány, ennek a hatalmi gépezetnek a bábjaiként ülnek a magyar demokrácia, jogállam kulcsintézményeiben, nos, sokan számítottak arra, hogy maguktól is levonják a megfelelő következtetéseket és távoznak. Ez nem történt meg a mai napig, ez az ő döntésük.

(13.30)

Az egyéni túlélési stratégiáknál azonban van valami sokkal, de sokkal fontosabb: a demokratikus intézményeinkbe vetett, mára az általuk és önök által közösen, egyetemleges felelősségben lerombolt közbizalom visszaépítésének a szükségessége.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez különösen igaz Magyarország mindenkori köztársasági elnöke esetében. Éppen azért beszélek Sulyok Tamás felelősségéről, mert tisztelem a köztársasági elnöki intézményt. (Derültség a Fidesz-KDNP soraiban.) Éppen azért kell kimondanunk az igazságot, mert helyre kell állítanunk annak a tisztségnek a tekintélyét, amelynek a magyar nemzet egységét kellett volna és kellene megjelenítenie. Éppen azért kell kimondani az igazságot, mert a köztársasági elnök feladata több, jelentősen több annál, mint hogy törvényeket írjon alá, kitüntetéseket adjon át és protokolleseményeken ‑ akár három hétig Amerikában, akár a párizsi olimpián ‑ jelenjen meg. Az Alaptörvény egészen világosan fogalmaz: a köztársasági elnöknek ki kell fejeznie a nemzet egységét, és őrködnie kell a demokratikus államrend működése felett. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Pont ez történik.) Na! (Zaj a Fidesz-KDNP soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a nemzet egysége sérült, amikor a demokratikus intézményekbe vetett bizalom megrendült, amikor emberek méltóságát, magyar emberek méltóságát érte tömegesen támadás, ekkor a Köztársasági Elnöki Hivatal erkölcsi tekintélyére lett volna szükség. Sulyok Tamás elnök nagyon sok esetben szinte mindig a hallgatást választotta: nem védte meg a köztársaságot, nem védte meg a jogállamot, nem őrködött a demokratikus államrend felett. Tudják, mi történt, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim? A magyar emberek védték meg tőle és Orbán Viktortól április 12-én a Magyar Köztársaságot, a jogállamot és a demokráciát. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Sulyok Tamás a kegyelmi botrány után lett köztársasági elnök. Egy olyan történelmi pillanatban foglalta el a hivatalát, amikor a magyar emberek joggal vártak volna világos kiállást a gyermekek, a magára hagyott, megalázott, tönkretett, kiskorú magyar gyermekek mellett. Ehelyett Sulyok Tamás több mint két éven keresztül hallgatott ‑ na jó, egyszer vitt két láda almát valamelyik gyermekotthonba ‑, ahogyan hallgatott akkor is Sulyok Tamás, amikor kedvenc miniszterelnöke poloskákról és tavaszi nagytakarításról beszélt a saját honfitársaira támadva. A köztársaság igazi elnöke kimondta volna, lett volna hozzá bátorsága, hogy a Magyar Köztársaságban nincsenek eltakarítandó honfitársaink, nincsenek kártevőnek nevezhető állampolgárok. De Sulyok Tamás hallgatott, ahogy hallgatott a gyülekezési jog korlátozásakor is, ahogy akkor is hallgatott, amikor a Szuverenitásvédelmi Hivatal civil szervezeteket, civil embereket és oknyomozó újságírókat bélyegzett meg, járatott le magyar közpénzmilliárdokból.

Sulyok Tamás hallgatott akkor is, amikor a magyar embereket ‑ köztük újságírókat, civileket, politikusokat ‑ titkosszolgálati eszközökkel figyeltek meg és próbáltak éveken keresztül lejáratni, és hallgatott akkor is Sulyok Tamás, amikor az önök képviselőtársa, Lázár János minősíthetetlen módon beszélt a roma honfitársainkról. És ha már Lázár János, Sulyok Tamás hallgatott akkor is, amikor ugyanő egy magyar állampolgárt, azóta már képviselőtársunkat, Strompová Viktóriát ki akarta rekeszteni a nemzetből. Hallgatott Sulyok Tamás, ahogy hallgattak önök is. A sor egyébként a végtelenségig lenne folytatható.

A köztársasági elnök krónikusan fél az orosz fél felelősségének a kimondásától egy olyan háborúban, amely közvetlenül fenyegeti a kárpátaljai magyarokat. És hogy miért? Mert neki soha nem a nemzet, hanem mindig a leköszönt, azóta megbukott és rettegő miniszterelnök szava volt az első. Beszédes, hogy míg tegnap, május 31-én egy előre megkomponált rogáni videót tett ki, addig tavaly május 31-én Sulyok Tamás egy, az 50-es évekhez hasonlító, Orbán Viktort felköszöntő posztot tett ki. Posztolt, közleményt adott ki tavaly ilyenkor, és ünnepelt, hiszen van, ami összeköti őket: ahogyan Orbán Viktor cserben hagyta a magyar embereket, úgy az általa kiválasztott és pajzsra emelt Sulyok Tamás cserben hagyta a Magyar Köztársaságot.

Képviselőtársaim! A köztársasági elnöki intézmény tekintélye fontosabb és erősebb minden egyes köztársasági elnöknél. Magyarország érdeke pedig az, hogy ez az intézmény visszanyerje azt a tekintélyt, amelyet az elmúlt évek hallgatása és mulasztásai súlyosan megtépáztak. Mert minden intézmény végső erejét a közbizalom adja ‑ remélem, ebben egyetértünk ‑, a közbizalom pedig abból fakad, hogy a magyar polgárok elhiszik, hogy az adott intézmény a törvényt szolgálja, nem egy politikai rendszer túlélését, hogy elhiszik az emberek róla, hogy a közt szolgálja, nem egy bukott hatalmi struktúra érdekeit, hogy elhiszik az emberek, hogy ez az intézmény a nemzet egészét szolgálja, nem pedig egyetlen kedves, azóta már rettegő politikai vezető érdekét.

A közeljövőben ezért olyan szabályozási és alkotmányos megoldásokat fogunk az Országgyűlés elé terjeszteni, amelyek helyreállítják az állami intézmények függetlenségébe és a jogállamba vetett bizalmat, és biztosítják, hogy a Magyar Köztársaság egyetlen fontos közjogi tisztsége se válhasson egy bukott rezsim, egy bukott vezető meghosszabbított árnyékává. A rendszerváltás akkor válik teljessé, tisztelt képviselőtársaim, amikor az állam intézményei is visszatalálnak ahhoz a szerepükhöz, amelyet az alkotmányos demokrácia kijelöl számukra: a mindenkori kormány ellenőrzéséhez, a törvények érvényesítéséhez és a magyar nemzet szolgálatához. Erre vállalkozunk mi. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Tisztelt Ház! Azzal kezdtem a beszédem, hogy az uniós forrásokról való megállapodás történelmi jelentőségű, de a munka dandárja most kezdődik. Nagyon jelentős, bonyolult és hosszadalmas jogalkotási munka előtt állunk, amiben mindannyiuk együttműködését kérem, ahogyan együttműködik a kormány a Magyar Nemzeti Bankkal is a haza érdekében. Ma tárgyaltam Varga Mihállyal, a Magyar Nemzeti Bank elnökével, akit szintén tájékoztattam az uniós források hazahozatalát célzó kormányzati lépésekről, valamint a korrupcióellenes intézkedésekről. Elmondtam az elnök úrnak, hogy olyan felelős gazdaságpolitikát, költségvetési politikát fogunk folytatni, amely erősíti a családok, a vállalkozások és a befektetők bizalmát. Ebben a munkában stratégiai partnerként tekintünk a Magyar Nemzeti Bankra, és tiszteletben tartjuk a jegybank függetlenségét, hiszen a kormány és a jegybank felelős, kiegyensúlyozott együttműködése a magyar gazdaság egészének az érdeke.

(13.40)

Ezenkívül dolgozunk tovább Magyarország helyének erősítésén Európában, a nyugati szövetségi rendszerben. Tájékoztatom önöket, hogy holnap Berlinben Friedrich Merz német szövetségi kancellárral, szerdán pedig Párizsban Emmanuel Macron francia köztársasági elnökkel találkozom. Nagyon sok munkánk van és lesz abban, hogy Magyarország újra erős szövetséges legyen Európában, mind a kétoldalú kapcsolatokban, mind az Európai Unióban.

Nagyon mélyre taszította hazánk nemzetközi megítélését az elmúlt időszak, de sok munkával, tárgyalással a külpolitikánkban erős, szuverén és megbízható partnerként visszaszerezhetjük, és vissza is fogjuk szerezni és építeni azt a bizalmat, amelyre hazánknak valóban szüksége van.

Az előttünk álló munka nem lesz könnyű, de az ország érdeke világos: egy tisztességesen működő állam, egy erősebb gazdaság, egy igazságosabb, emberségesebb Magyarország felépítése. Mi ezért vállaltunk felelősséget, és ezért fogunk dolgozni minden egyes nap alázattal és önmérséklettel, ahogyan erről korábban beszéltem. (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Ó!)

Üdvözlöm, hogy ellenzéki támogatással tudjuk csökkenteni nemcsak az országgyűlési képviselők fizetését, de azokat a képviselői kereteket is, amelyek egészen megdöbbentő összegekbe kerültek eddig a magyar embereknek. 50 milliárd forintot ‑ 50 milliárd forintot! ‑, egyéves kiadást tudunk ezzel spórolni, és ez még csak a kezdet. Természetesen lehet… (Gulyás Gergely négyet mutatva: Négy év alatt!) Négy év alatt. Természetesen el lehet a törvényi plafonnál kevesebbet is költeni, kedves frakcióvezető úr, és akkor lehet többet spórolni, és ami marad, azt a köznek visszaadni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hiszek abban, hogy Magyarország előtt jobb évek állnak, és azt kérem, hogy dolgozzunk ezért együtt felelősséggel és a nemzet iránti szolgálat szándékával. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Isten áldja Magyarországot! (Hosszan tartó taps a TISZA padsoraiból.)