Dr. Simicskó István (KDNP)

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán, akik itt voltak az éjszakai vitán, az adókérdésekről, az adószabályokról szóló vitán, amit ma ismételten meghallgathattunk ‑ ugye, 1 órakor fejeztük be a tegnapi ülést, illetve a mai ülést gyakorlatilag, vagy akkor kezdtük és zártuk is ‑, tehát egy egészen hosszas, többórás vita volt, és most 4-5 órája szintén az adótörvényekkel kapcsolatosan itt, e Ház falai között sok mindenről hallhattunk.

A tegnapi nap folyamán még a sport témája is napirenden volt, ott azzal kezdtem a mondandómat, hogy egy német sportközgazdászt idéztem be, aki a sport kultúrájáról írt egy nagyon kiváló művet, egy könyvet. Wolfgang Beringernek hívják, és ő azt fejezte ki, hogy a sport egy sajátos kulcs egy társadalom ajtajához, amely kulcsot, ha betesszük, és kinyitjuk a társadalom ajtaját, akkor rálátással bírunk, hogy hogyan működik a társadalom, magyarul: emberséges‑e, sportszerű‑e, a fair play jelen van‑e vagy pedig sem. De talán még fontosabb ismérve egy társadalomnak, egy országnak, hogy hogyan viszonyul az idősebb polgártársaihoz, akik valóban végigdolgozták az életüket, és szerintem ez alapvetően a tisztelet kultúrájáról szól.

Tehát mi ebben mindig is partnerek voltunk a KDNP részéről, hogy az idősebbeket meg kell becsülni. Igenis, ha lehet, akkor méltó időskort éljenek meg, és valóban egészségben minél hosszabb ideig legyenek velünk szüleink, nagyszüleink, amíg csak lehet, és tegyünk meg mindent ennek érdekében. Valóban, ahogyan ismerjük a magyar egészségügy helyzetét, látjuk, hogy nagyon sok olyan beteg ember van sajnos idős korban, akik nagyon komoly gyógyszerellátásra szorulnak, ez pedig jelentős anyagi terhet jelent, nem beszélve a rezsiköltségekről; ebben is próbáltunk segíteni az elmúlt 16 évben az embereknek és az időseknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nacsa Lőrinc képviselőtársam beszélt azokról az idősekről, nyugdíjasokról, és Zsigó Róbert képviselőtársam is arról, hogy nem teljes körű az az ígéret, nem tud teljesülni az ígéret, hanem gondolják még egyszer ezt végig, és valóban, szerintünk is egy módosító javaslattal lehetne korrigálni, hogy valóban senki se maradjon ki ebből a körből, tehát ezt a 120 ezer forintos minimálnyugdíjat, nyugdíjminimumot megkaphassák.

Viszont van egy olyan rétege, egy olyan csoportja a nyugdíjasoknak, akik egyedül maradtak, özvegyek lettek. Szerintem ezt a szempontot jó lenne viszontlátni ebben a törvényjavaslatban, mert a legnehezebb helyzetük egyébként többek között nekik van, hiszen meghalt a férjük vagy a feleségük, ott maradtak egyedül, és egy olyan nyugdíjrendszerünk van jelen pillanatban, amely Európában talán a legméltatlanabb helyzetbe hozza az özvegyeket, hiszen az első évben az elhunyt házastárs nyugdíjának 60 százalékára jogosult az özvegy, majd ezt követően visszaáll 30 százalékra, és ha megfelelő időtartamot voltak házasok és nyugdíjaskorú az özvegy is, akkor ezt élete végéig kapja. Tehát az özvegy a 30 százalékát kapja meg az elhunyt házastársa nyugdíjának.

Ha megnézik az európai uniós szabályozásokat az Európai Unió tagországaiban, akkor azt láthatják, hogy mondjuk, Lengyelországban, amely viszonylag hasonló sorsú ország, mint Magyarország, és nincs túl messze tőlünk, ráadásul a V4-ekben is fontos partneri szövetségben vagyunk velük, egy biztos, hogy ott 85 százalékát kapja az özvegy az elhunyt házastársa nyugdíjának. Ha megnézik Romániát, ott 50 százalék, de Szlovákiában is 60 százalék. A legrosszabb és a legalacsonyabb özvegyi nyugdíj nálunk van, Magyarországon, ez 30 százalék. Átlagosan 50-60 százalék között mozog az özvegyi nyugdíj az európai uniós tagországokban.

Tehát én arra szeretném kérni a tisztelt kormányt és a tisztelt államtitkár asszonyt, hogy a figyelmüket irányítsák erre is, hiszen fontos lenne, hogy az özvegyi nyugdíj rendszerét is áttekintsük, ha már itt a nyugdíj kérdéséhez hozzányúltunk. Szerintem fontos dolog, hogy valóban megbecsüljük az egyedülálló időseket, érezzék a gondoskodást, érezzék azt, hogy megbecsüljük őket, és segítsünk a terheik csökkentésében azzal is, hogy nem elég elviselni a gyászt, nem elég elviselni azt, hogy mondjuk, ötven, hatvan év után valaki ott marad egyedül, özvegyen, hanem még pluszban az anyagi gondokat is magára húzza, és nehezen tudja önmagát is fönntartani. Gyakorlatilag, ha nincs gyermeke, vagy nincsenek unokái, akik egyébként valamilyen módon át tudnak vállalni bizonyos terheket, segítséget tudnak nyújtani az egyedülálló özvegynek, akkor bizony nagyon-nagyon komoly bajba kerülhetnek. Mi ezt szeretnénk elkerülni, úgyhogy mi ebben partnerek vagyunk.

Mi minden nyugdíjemelésnek örülünk, hiszen valóban szerintem egy magyar társadalmat jó, ha azzal jellemezhetünk, hogy megbecsüli az idősebbeket, a szépkorúakat. Szerintem ezt kellene tovább építeni, és ezen keresztül valóban a tisztelet kultúráját tudnánk erősíteni. Amikor önök azt mondják, hogy működő és igazságos, vagyis emberséges országot szeretnének fölépíteni, ez az emberségről szól, ez az érzelmi intelligenciáról szól, szerintem. Nyilván pénzügyi kérdés is, de egyébként egy társadalmat, mondom, ez is minősít, hogy milyen magas szintű az érzelmi intelligenciája. Nyilván a gyerekeink jövője is fontos, de ugyanúgy fontos, hogy méltó időskort éljenek meg a szüleink, nagyszüleink, akik akár egyedül maradtak, vagy akár még együtt is vannak.

Tehát mi támogatjuk azt a törekvést, azt a szándékot, hogy a nyugdíjak emelkedjenek, de azokra a csoportokra is jó lenne, ha tudnának fókuszálni, akik egyébként kimaradtak ebből a körből. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

(14.40)