Dr. Kiss Máté Zsolt (TISZA)

DR. KISS MÁTÉ ZSOLT, a TISZA képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés tekintélyét sok minden rombolta az elmúlt években: rendeleti kormányzás, pökhendiség, fejedelemként viselkedő házelnök, de legfőképp, hogy a hatalom az elmúlt másfél évtizedben kivonta magát az ellenőrzés alól, és erre még büszke is volt.

A Fidesz kiüresítette a parlamentet, valamint így tett a vizsgálóbizottságokkal és az Országgyűlés ellenőrző funkcióival is: a miniszterek meg sem jelentek, az állami vezetők megtagadták a válaszadást. A nyilvános vita púp volt az előző hatalom hátán. Az emberek pedig tátott szájjal, aztán beletörődve végignézték a trafikmutyit, a Pegasus-botrányt, az uniós pénzek körüli korrupciós ügyeket és a vég nélküli közbeszerzési visszaéléseket.

A bukott hatalom azt hihette, hogy a magyar emberek beletörődtek, hogy Magyarországon a politikai kapcsolatok sokszor többet értek a törvényeknél; hogy a magyar emberek beletörődtek, hogy a hatalom minden kérdésükre ugyanazzal válaszolt: arroganciával. Ennél a magyar emberek bölcsebbek, és büszkébbek a magyar parlamentarizmusra: tudják, hogy a parlament a magyar emberek nevében jár el; tudják, hogy aki közpénzről dönt, aki állami hatalmat gyakorol, annak kötelessége megjelenni, válaszolni és felelősséget vállalni; tudják, hogy a demokrácia erejét az mutatja meg, hogy a hatalom elszámoltatható.

A vizsgálóbizottságok működése sokszor politikai kabarévá silányult, már ha egyáltalán volt: meghívott tanúk maradtak távol, következmények nélkül; állami szervek tartottak vissza dokumentumokat; kormányzati szereplők döntötték el, mely kérdésekre hajlandóak válaszolni, és melyekre nem.

A parlament ellenőrző funkcióját a hatalom nyíltan kinevette, pedig a magyar parlamentarizmus története ennél jóval többről szól. 1848-ban a felelős kormányzás eszméje született meg ebben az országban. A rendszerváltás idején a demokratikus Magyarország alapja az volt, hogy a hatalomnak újra kérdésekre kellett válaszolnia.

Az elmúlt 15 év ezt az alapelvet kezdte ki napról napra. A Fidesz hatalma alatt kialakult egy politikai kultúra, amelyben a közérdekű adat felesleges nyűg, az újságíró ellenség, a parlamenti kérdés kellemetlenkedés, a vizsgálóbizottság pedig szükségtelen formalitás. Túl sokáig működött úgy az állam, hogy akik döntöttek milliárdokról, közbeszerzésekről, lehallgatásokról, vagy éppen az uniós pénzekről, azok következmények nélkül megtagadhatták a válaszadást. Nem először fordult elő ezzel az országgal, hogy a hatalmukban megrészegült emberek összetévesztették magukat az országgal.

Nem a Fidesz volt az első, aki azt hitte, többé nem kell válaszolnia arra a kérdésre, hová lett a közpénz, ki hozta a döntést, ki vállalja a felelősséget. Nem a Fidesz az első, aki szemlesütve áll a magyar emberek előtt. Így járt a késői Kádár-rendszer is, amikor saját propagandáját hitte valóságnak. Így járt Gyurcsány Ferenc is, aki azt hitte, keresztülhazudhatja majd magát a kormányzáshoz.

A magyar emberek pontosan tudják, mi történik akkor, amikor egy országban megszűnik az elszámoltathatóság: a hatalom először csak türelmetlen lesz a kérdésekkel szemben, később már sértésnek veszi az ellenőrzést. Végül odáig jut, hogy poloskának hívja a kritikusait, majd Harcosok Klubját játszik. Ezért van szükség valódi vizsgálóbizottságokra. A valódi vizsgálóbizottság a demokratikus önvédelem egyik legfontosabb intézménye, a köztársaság reflexe arra az esetre, amikor a hatalom elfelejti, hogy a magyar emberek szolgálatára kapott felhatalmazást.

Ezért ez a törvényjavaslat végre konkrét eszközöket ad az Országgyűlés kezébe ahhoz, hogy az ellenőrzés valódi alkotmányos funkció legyen. A javaslat egyértelművé teszi: aki vizsgálóbizottság elé idézhető, annak meg kell jelennie; aki az ügy szempontjából fontos dokumentummal rendelkezik, annak együtt kell működnie a parlamenti vizsgálattal; aki akadályozza a vizsgálóbizottság munkáját, annak viszont számolnia kell a jogkövetkezményekkel is. Ez alapvető demokratikus minimum.

Az elmúlt években ennek éppen az ellenkezője történt. A törvényjavaslat ezért létrehozza az együttműködés kikényszerítésének világos rendszerét; megerősíti a megjelenési kötelezettséget; kötelezővé teszi az adatszolgáltatást; szankciót rendel a parlamenti vizsgálat akadályozásához. Ezzel helyreállítja az Országgyűlés és ezen keresztül a választók tekintélyét, mert világossá teszi: a parlamentet többé senki nem kezelheti saját udvartartásaként.

A javaslat nem bírósági szerepet ad a vizsgálóbizottságoknak, viszont megerősíti eredeti parlamenti funkciójukat: az igazság feltárását a nyilvánosság előtt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat jóval több egy parlamenti technikai módosításnál: határvonal két politikai korszak között. Vége annak az időszaknak, amikor miniszterek, állami vezetők, háttéremberek és udvari oligarchák következmények nélkül nézhették semmibe az Országgyűlést és ezen keresztül a magyar embereket.

Ez a törvény a felelősség helyreállításáról szól: arról szól, hogy Magyarországon újra legyen következménye a döntéseknek; arról szól, hogy ebben az országban többé senki sem állhat a demokratikus ellenőrzés fölött. Nem lesz könnyű, de éppen ez a cél. Nem lesz vidám látvány, de az igazság már csak ilyen.

A szembenézés és az igazságtétel folyamatán keresztül kell mennünk ahhoz, hogy ne kövessük el azt a hibát, amit az előző rendszerek: azt, hogy megspóroljuk a szembenézést. Ezt a szembenézést szolgálja a vizsgálóbizottságok megerősítése, és ehhez kéri a TISZA-frakció valamennyi képviselőtársunk támogatását. Köszönöm szépen. (Taps a TISZA padsoraiból.)