Dr. Bódis Péter (TISZA)

DR. BÓDIS PÉTER igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! A képviselőtársam által ismertetett törvényjavaslat egy egyszerű, de a magyar demokrácia szempontjából alapvető kérdésre ad választ: van‑e valódi súlya az Országgyűlés ellenőrző szerepének, vagy a parlamenti kontroll csupán formaság marad?

A vizsgálóbizottság intézménye nem új találmány, nem pártpolitikai különlegesség, nem bosszúeszköz, nem kirakatintézmény, a vizsgálóbizottság a parlamentáris demokrácia egyik klasszikus eszköze. Arra szolgál, hogy az Országgyűlés mint a népképviselet legfőbb szerve közérdekű ügyekben tényeket tárjon fel, összefüggéseket vizsgáljon meg, és a nyilvánosság előtt tegye megismerhetővé azt, amit a hatalom gyakorlói, az állami szervek, a közpénzekkel gazdálkodók vagy a közfeladatot ellátó szervezetek működéséről tudni kell. A parlament ugyanis nem csak törvényeket alkot, nem csak szavaz, nem csak vitázik, a parlamentnek ellenőriznie is kell, ellenőriznie kell a végrehajtó hatalmat, az állami működést, a közpénzek felhasználását és különösen azokat az ügyeket, amelyekben a társadalom joggal vár el tiszta beszédet, tényfeltárást és felelősséget. Ha ez az ellenőrzés nem működik, akkor a demokrácia egyik alapvető biztosítéka üresedik ki.

Tisztelt Ház! Az elmúlt évek és évtizedek tapasztalata világos volt, Magyarországon a parlamenti vizsgálóbizottságok munkája sokszor nem azért nem tudott eredményes lenni, mert ne lett volna mit vizsgálni, nem azért, mert ne lettek volna fontos ügyek, nem azért, mert ne lett volna társadalmi igény a tisztázásra, hanem azért, mert az együttműködés gyakran következmények nélküli döntés kérdése maradt. Megjelenik‑e valaki a bizottság előtt, vagy nem jelenik meg? Átadja‑e a kért iratokat, vagy nem adja át? Válaszol‑e a közérdekű kérdésekre, vagy egyszerűen kivonja magát az Országgyűlés ellenőrzése alól? Egy jogállamban ez nem lehet pusztán kényelmi kérdés, nem lehet az érintett jóindulatára, politikai taktikájára vagy pillanatnyi érdekére bízni, hogy együttműködik‑e a parlamenti vizsgálattal. Mert ha a vizsgálóbizottság kérdezhet, de a válaszadásnak nincs valódi súlya, akkor a vizsgálóbizottság nem ellenőrző intézmény, hanem színház. Ha az Országgyűlés iratokat kérhet, de az iratok visszatartásának nincs érdemi következménye, akkor a parlamenti kontroll csak papíron létezik. Ha a közélet kiemelt ügyeiben mindenki másra mutogat, miközben senki nem köteles ténylegesen számot adni, akkor nem jogállami elszámoltathatóságról beszélünk, hanem intézményes tehetetlenségről.

Ezen kell változtatnunk. A javaslat célja ezért nem az, hogy a vizsgálóbizottságokat bírósággá vagy nyomozó hatósággá alakítsa, nem az, hogy politikai vitákat büntetőjogi síkra tereljen, nem az, hogy bárkit megalázzon, megfélemlítsen vagy előre bűnösnek állítson be. A cél ennél jóval egyszerűbb és jóval fontosabb, az, hogy az Országgyűlés vizsgálóbizottságai a valóságban is képesek legyenek elvégezni azt a feladatot, amire létrejöttek.

Ehhez három dolog szükséges. 1. Világos szabályok. Mindenkinek tudnia kell, hogy mikor, milyen formában, milyen ügyben és milyen kötelezettséggel kell együttműködnie a vizsgálóbizottsággal. 2. Garanciák. A vizsgálóbizottsági eljárás nem lehet önkényes, tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat, a titoktartási kötelezettségeket, a minősített adatok védelmét, az önvádra kötelezés tilalmát és a jogorvoslathoz való jogot. A hatékony parlamenti kontroll és a jogállami garanciák nem egymás ellenségei, éppen ellenkezőleg, csak együtt működnek. 3. Következmények. A jogállam nem pusztán szép elvek gyűjteménye, a jogállam ott kezdődik, hogy a közös szabályokat be is kell tartani. Ha valaki alapos indok nélkül akadályozza az Országgyűlés alkotmányos feladatának teljesítését, annak legyen jogkövetkezménye, arányos, kiszámítható, jogorvoslattal védett, de valódi jogkövetkezmény.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos kimondani, ez a javaslat nem egyetlen ügyre, nem egyetlen politikai oldalra és nem egyetlen kormányra, egyetlen ciklusra készül. A parlamenti vizsgálóbizottság szabályai mindig kettős természetűek. Ma talán a többség kezében lévő intézménynek látszanak, holnap az ellenzék számára jelenthetnek garanciát. Ma egy mostani ügy feltárását szolgálják, holnap egy jövőbeni visszaélés megakadályozását. Éppen ezért ezeknek a szabályoknak nem pártérdeket, hanem parlamenti érdekeket kell szolgálniuk. Aki ma megerősíti az Országgyűlés ellenőrző szerepét, az nem egy pártot erősít, hanem a magyar parlamentarizmust erősíti. Aki ma kimondja, hogy a közpénzekkel, közfeladatokkal, állami döntésekkel kapcsolatos vizsgálatokban együtt kell működni, az nem bosszút követel, a közbizalom helyreállításához járul hozzá. Aki ma azt mondja, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság elől nem lehet következmények nélkül eltűnni, hallgatni vagy iratokat visszatartani, az nem politikai leszámolást akar, az azt akarja, hogy Magyarország végre működő ország legyen.

(14.30)

Mert a működő ország nem attól működik, hogy nincsenek konfliktusok; nem attól működik, hogy nincsenek hibák, vagy nem attól működik, hogy minden döntés tökéletes. A működő ország attól működik, hogy a hibákat fel lehet tárni, a visszaéléseket ki lehet vizsgálni, a felelősöket meg lehet kérdezni, az intézmények pedig nem díszletek, hanem ténylegesen ellátják a feladatukat.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt időszakban sokat beszéltünk arról, hogy Magyarországnak újra működnie kell és emberséges országgá kell válnia. Ez nem puszta politikai jelszó: ez intézményi feladat, jogalkotási feladat és közjogi feladat. A működő államhoz működő parlament kell, a működő parlamenthez működő ellenőrzés kell. A működő ellenőrzéshez pedig olyan vizsgálóbizottságok kellenek, amelyek előtt a megjelenés, az adatszolgáltatás és az érdemi együttműködés nem fakultatív, hanem komolyan veendő közjogi kötelezettség.

A javaslat ezt az irányt jelöli ki. Nyilvánvaló, hogy a részletszabályok parlamenti vitája fontos lesz. Az is nyilvánvaló, hogy egy ilyen intézményt csak pontos, arányos és garanciális szabályokkal lehet megerősíteni. A benyújtók és a kormánypárti frakció nyitottak arra, hogy a bizottsági és részletes vita során minden olyan javaslatot megvizsgáljanak, amely ezt a célt szolgálja: hatékony vizsgálóbizottságokat, világos eljárási kereteket és jogállami garanciákat egyszerre.

De az alapirányból nem szabad engedni, nem maradhat fenn az a helyzet, hogy a közélet legsúlyosabb kérdéseiben az Országgyűlés csak kérdezhet, de nem tudja kikényszeríteni az együttműködést. Nem maradhat fenn az a helyzet, hogy a nyilvánosság, a családok, az adófizetők, a közösségek választ várnak, miközben az intézményes válaszadás akadályokba ütközik. És nem maradhat fenn az a helyzet sem, hogy a parlamenti ellenőrzés tekintélye attól függjön, ki mennyire hajlandó azt komolyan venni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat nem lezár valamit, hanem elkezd: egy új parlamenti működési kultúra egyik első lépése lehet, olyané, amelyben az Országgyűlés nem elszenvedi a hatalom működését, hanem ellenőrzi azt; olyané, amelyben a közbizalom nem szólam, hanem intézményes gyakorlat; és olyané, amelyben a felelősség nem politikai fenyegetés, hanem jogállami minimum.

Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslat általános vitára bocsátását és tárgyalását támogassák. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a TISZA padsoraiból.)