Tuzson Bence (Fidesz)

TUZSON BENCE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. Valóban egy nagyon fontos kérdésről beszélünk, e Ház falai között ez a téma már nagyon sokszor felvetődött. Most egy olyan javaslat áll előttünk, amely hangsúlyozottan nem érdemi megoldást jelent még erre a problémára, csupán az eljárásoknak, bizonyosfajta eljárásoknak a felfüggesztését jelenti. A mi álláspontunk e tekintetben teljesen világos. Mi mindig az emberek oldalán álltunk, és nem fogjuk megengedni azt sem, hogy magukra hagyják ezeket az embereket bármilyen politikai haszonszerzés végett, és nem szabad senkinek sem e tekintetben a bankok vagy a végrehajtók oldalára állni. Az emberek érdeke a legfontosabb.

Meg kell azonban jegyezni, hogy képviselő úr állításával szemben azért nagyon sok minden történt már ebben az ügyben, és nagyon sok hatásos dolog történt már ebben az ügyben. Az ügy gyökerei hova vezetnek vissza? A 2000-es évekről beszélünk; a 2000-es évek baloldali kormányzása idején történt meg, hogy a forinthitelek támogatását megszüntette az akkori kormányzat, így állt elő az a helyzet, ami valóban egy sokkal kedvezőbb hitelrendszernek tűnt akkor, ha valaki svájci frankban vette fel a hitelt ‑ jellemzően svájci frankban, bár voltak japán jenben felvett hitelek, bizonyos mértékig korlátozott mértékben euróban felvett hitelek is ‑, ezek egy nagyon kedvezőnek látszó, egyébként nagyon nagy kockázattal járó hitelfelvételek voltak. Nem tudták akkor kalkulálni az emberek, és rosszul kalkulálták, mert az volt az akkori mondás, hogy az árfolyam nem nagyon mozdulhat el, és ha az árfolyam nem mozdul el, akkor a hiteltörlesztések sem fognak lényeges mértékben megemelkedni. Ezért akik felvették a hitelt, úgy gondolták, hogy nagyjából ugyanazzal a törlesztéssel számolhatnak majd a végén, mint amilyennel az elején számoltak.

Ez persze nem következett be. Volt a 2008-as nagy válság, a nagy válság következtében az árfolyamok is elmozdultak, és az árfolyamok elmozdulásával hihetetlen mértékben megemelkedtek a törlesztőrészletek. Ennek óriási következményei voltak, hiszen az emberek jelentős része ‑ nagyon nagy számú hitelszerződésről beszélünk ‑ került abba a helyzetbe, hogy nem tudta fizetni a részleteket, vagy legalábbis óriási nagy nehézség volt a részletek fizetése és az adósság mértéke valóban meghaladta sokszor a felvett hitel mértékét, noha egyébként a tekintetben a magyar banki gyakorlat mindig óvatos volt, hogy a hitelfedezeti értéket elég alacsony mértékben határozta meg, tehát a hitelfedezetek mértéke egy alacsony mérték volt az ingatlan valós értékéhez képest. Sok kritika érte egyébként emiatt a bankrendszert. Tehát a törlesztőrészlet és az adósság is nagyon nagy mértékben megemelkedett, azaz annak sokszorosát kellett az embereknek visszafizetni az akkori szabályok szerint, mint amit korábban felvettek.

Ekkor a 2010-es új kormány szembesült ezzel a problémával, és egymást követően több intézkedést hozott. Az egyik és az első intézkedés a kilakoltatási moratórium volt, akkor le kellett állítani a tömeges kilakoltatásokat, attól kezdve nem lehetett csak úgy utcára tenni családokat. Ezt követően született meg az árfolyamgát intézményrendszere. Ennek keretében 170 ezer család ‑ tehát 170 ezer család ‑ kapott segítséget, és több mint 50 milliárd forintnyi kamattehertől szabadultak meg akkor az emberek.

Persze az akkori bankok és szakértők komoly kritikával szemlélték az eseményeket. Azt mondták, hogy ez lehetetlen, hogy ez tönkre fogja tenni a magyar bankrendszert, a pénzügyi rendszer össze fog omlani, és ennek óriási nagy következményei lesznek. Azonban nem hátráltunk meg, e tekintetben a magyar családok fontosabbak voltak akkor is, mint a bankok profitja, ezért kitartottunk emellett, sőt a végtörlesztés intézményét is bevezettük kedvezményes árfolyamon. Ez is segített 170 ezer adósnak és 370 milliárd forinttal csökkentette akkor a magyar családok adósságát. Tehát megint egy jelentős része azoknak, akik ebbe a lehetetlen helyzetbe kerültek, egy kedvezményes rendszerrel meg tudott szabadulni attól a hiteltartozástól, ami akkor fennállt.

Persze támadták ezeket az intézkedéseket is. Volt komoly lobbi ez ellen Brüsszelben, és a nemzetközi pénzügyi körök is megszólaltak annak érdekében, hogy ezt ne csináljuk, hogy álljunk meg ezzel. De akkor sem álltunk meg, mert akkor is az emberek oldalán álltunk. Létrehoztuk a Nemzeti Eszközkezelőt is. A Nemzeti Eszközkezelő az intézményrendszeren belül 36 ezer családnak nyújtott segítséget, tehát körülbelül 150 ezer embernek.

(13.30)

Az eszközkezelő keretében az emberek benne tudtak maradni a lakásaikban, és ezek nemcsak statisztikai adatok meg számok, hanem tényleg családokról, emberekről, gyerekekről, idős emberekről szólt, tehát nagyon sok ember ebben a rendszerben is segítséget kapott. Majd elkezdődött a bankok elszámoltatása. Kimondtuk azt, hogy az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelések tisztességtelenek, és ilyenkor a bankoknak vissza kellett fizetni a jogtalanul felvett összeget. Végül megtörtént a forintosítás is, ami azt jelentette, hogy kivezettük teljes egészében ezt az intézményrendszert, gyakorlatilag ma Magyarországon ilyen felelőtlen hitelezést nem lehet csinálni. Mindennek következtében egyébként százezreken sikerült segíteni.

Ma több százezer olyan ember lenne, aki kilátástalan helyzetben lenne, ha ezeket az intézkedéseket nem tettük volna meg. Ezért fontos minden segítség, és ezért támogatunk minden olyan kezdeményezést, ami további segítséget kíván adni.

Felelősről is kell beszélnünk ebben a kérdésben, mert amikor a devizatartozásokról és a devizahitelekről beszélünk, akkor fontos, hogy a képet egységben lássuk, és azt, hogy mit kell tennünk, hogy milyen keretek között kell mozognunk a későbbiekben, hiszen a mostani szabályozás csak a felfüggesztésről szól, a tartalmi munka ezt követően kell hogy elinduljon.

A keretrendszert meghatározza valahol az Európai Bíróság döntése is. A témát ez hozta ismételten napirendre. Ugyan ez a döntés nem feltétlenül vagy nem közvetlenül az ilyen típusú hitelekről szól, de hatással van ezekre a hitelekre is, és ennek a következménye az, hogy a semmisség kérdését felül kell vizsgálni, hogy vajon részleges érvénytelenségről beszélhetünk‑e ezekben a kérdésekben, vagy teljes érvénytelenség áll‑e elő ezeknél a szerződéseknél. Ezt kell majd vizsgálni, és azt, hogy hogyan lehet áttenni a gyakorlatba. Itt két út lehetséges: vagy hagyjuk a magyar bíróságokat, hogy érvényesítsék ezeket a szabályokat, vagy pedig a jogalkotó beavatkozik, és maga intézkedik ebben. Nem vagyunk az ellen sem, hogy mondjuk, a jogalkotó intézkedjen, bár a Kúria megtette a maga intézkedéseit, aminek hatással kell lennie majd a magyar joggyakorlatra is.

Azt is látnunk kell, hogy nagyjából milyen kockázatokkal járhat a felfüggesztés. A felfüggesztésnek önmagában akkor lehet csak kockázata, ha nagyon hosszú időre húzódik el. Tehát abban az esetben, ha az Országgyűlés úgy dönt, hogy ezeket a pereket felfüggeszti, annak van egy következménye, hogy nagyon gyors intézkedéseket kell tennie, hiszen minden ilyen felfüggesztés jogbizonytalanságot szülhet, a szerződési biztonságot is alááshatja, és a végrehajtási rendszerre is káros hatással lehet, tehát a jogkövetésre is káros hatással lehet. Ezért fontos az, hogy egy ilyen felfüggesztő intézkedés után gyors munka kezdődjön el, és ebben a munkában természetesen mi magunk is szívesen részt veszünk, és szerény képességeink és szerény tudásunk szerint, ami segítséget meg tudunk adni, azt nagyon szívesen megadjuk.

Persze azt is pontosan látni kell, hogy milyen számú ügyről beszélünk. Itt a perek számát ismerjük, pontosabban a végrehajtások száma tekintetében bizonytalan vagyok, mert nem tudjuk, hogy a végrehajtás pontosan miből ered. Ugyan érintheti ezeket az ügyeket, de a végrehajtás nem feltétlen ezekből az ügyekből ered. Itt a szám, ami azért az alapügyekből ered, jóval kevesebb, és a perek száma is... Ugyan csak 2025. áprilisi adatokat ismerek, mert az OBH-nak, tehát az Országos Bírósági Hivatalnak akkor volt e tekintetben egy tájékoztatása. Akkor, tehát tavaly áprilisban ‑ hangsúlyozottan tavalyi szám ‑ 787 per volt már csak folyamatban első és másodfokon, tehát benne vannak az első- és másodfokú perek. Tehát tulajdonképpen a perek száma nem olyan nagy, és valószínűnek tartom, hogy a végrehajtási ügyek száma sem lehet most már olyan nagy. De mondom, ezeknek a számát nem ismerjük, egy komolyabb vizsgálatra van szükség. Az Igazságügyi Minisztérium államtitkárának szavaival egyetértek, hogy nagyon pontosan kell megvizsgálni azt a végrehajtási kört, amelynél a végrehajtás felfüggesztésére sor kerülhet.

Összességében azt szeretném elmondani, hogy mi a magunk részéről támogatunk egy ilyen intézkedést, és támogatjuk azt, hogy ezek az eljárások felfüggesztésre kerüljenek. Ez a megoldás is egy elképzelhető megoldás és támogatható megoldás, hangsúlyozva azt is, hogy mi a magunk részéről az elmúlt évek tapasztalatai, tudása alapján is nagyon szívesen veszünk részt a munkában. Azt gondolom, ez egy olyan pont lehet, ahol a kormánypárt és az ellenzék is együtt tud működni egymással, és egy jó együttműködés keretében a magyar emberek számára egy nagyon jó megoldás születhet, hangsúlyozva azt, hogy nagyon pontosan át kell tudnunk tekinteni azt a kört, amelyre mindez kiterjed.

Amíg egy ember is van, aki áldozata volt ennek a felelőtlen intézkedésnek, addig természetesen nem állhatunk meg a munkával, mindenkin segíteni kell. Én azt javaslom, hogy mivel most már átlátható mennyiségű az ügy, valószínűleg egyediesített csoportokat kell majd létrehozni, és az egyediesített csoportok számára kell majd megoldást keresni, tehát át kell látnunk azt, hogy ebben a már átlátható számú ügyben, ami még fennmaradt a korábbi intézkedések után, milyen intézkedéseket tudunk tenni és hogyan tudunk segíteni azoknak, akiknek még segítségre van szükségük. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)