Dr. Hargitai János (KDNP)

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónokokat végighallgatva lehetőségem van reagálni az ő mondandójukra.

Toroczkai képviselő urat mindig szívesen hallgatom, de két megállapítása kapcsán, azt gondolom, hogy ellent kell mondanom neki. Lehetne persze alkotmányozó nemzetgyűléssel is alkotmányt alkotni, ez egy szép elképzelés, de realitása nincs. A parlament kapott felhatalmazást arra, hogy alkotmányozzon, a jelenlegi keretek között a TISZA-nak adott egyértelmű lehetőséget a nemzet, hogy az alkotmányhoz hozzányúljon ‑ ezt teszik most is. És az sem mondható, hogy ez egy salátatörvény, ami előttünk van, mert a salátatörvény kategóriáját nyilvánvalóan nem erre használjuk. Azt, hogy az alkotmánynak vagy az Alaptörvénynek egy-egy cikkelyéhez egy alkotmányozási keretben nyúlnak hozzá, ettől ezt én nem minősíteném salátatörvénynek.

Először arról szeretnék beszélni a mohácsi csata hőseinek emlékévében, aminek a legjobban örülök, hogy az alkotmányozás gondolkodásából kikerült gyakorlatilag a keresztény kultúra védelmének megtagadása, mert ez most már itt nincs napirenden. Ezt egyszerűen fájdalomként éltem meg. A politikában a szimbólumok is fontosak.

Az előző Országgyűlés az indítványomra ezt az évet a mohácsi csata hőseinek emlékévévé nyilvánította. Meggyőződésem, ha önök itt lettek volna a parlamentben, ugyanúgy megszavazták volna az emögött lévő gondolatot, mint ahogy az előző Országgyűlés ezt egyhangúlag tette. Ötszáz évvel ezelőtt ott, a mohácsi csatasíkon egy közép-európai sereg szenvedett vereséget az oszmánokkal szemben, az oszmán világhatalommal szemben. Ott, a mohácsi csatasíkon meghalt ötezer cseh, másfél ezer lengyel, németek, osztrákok, magyarok, horvátok és szerbek. Közép-Európa szenvedett ott vereséget. És mi az, amit ők védtek akkor, ötszáz évvel ezelőtt? A keresztény Európát és természetesen benne Magyarországot is. És nekem parlamenti képviselőként meg kellett volna élnem önökkel együtt, hogy ötszáz évvel később, pont a mohácsi hősök emlékévében ezeket az értékeket kilúgozzuk az Alaptörvényből. Hála istennek, ez nincs így. Köszönöm, hogy ilyen szempontból meggondolták magukat.

Annál is inkább, mert azt gondolom, hogy az Alaptörvény, aminek most önök a módosítására készülnek, „Nemzeti hitvallás” részével nagy valószínűséggel a jelenlegi parlamentben ülők többsége is egyetért, azzal, hogy büszkék vagyunk arra ‑ mert ilyen mondatok vannak ebben megfogalmazva ‑, tehát mi büszkék vagyunk arra, hogy Szent István a keresztény Európa részévé tette ezt az országot. Büszkék vagyunk arra, hogy eleink a magyar szabadság és függetlenség érdekében számtalanszor megnyilvánultak. Büszkék vagyunk arra, hogy ezeket az európai értékeket a magyar eleink mindig védték, és ezért lett volna fájdalmas megélnünk azt, ha mondjuk, pont a csata hőseinek emlékévében ezeket az értékeket félretesszük. Ezt tekintem a módosítás, az alkotmányozás legpozitívabb részének, hogy ez kikerült ebből a rendszerből.

Ami napirenden van, ahhoz röviden, néhány gondolat erejéig szeretnék hozzászólni. Nyilvánvalóan a legizgalmasabb kérdés ‑ bár mindegyik izgalmas ‑ a miniszterelnök mandátumának nyolc évben való rögzítése. Az általános indokolás így szól: a jelenlegi helyzetben, mondják önök, a jelenlegi helyzetben ezt nyolc évben kellene rögzíteni. Ez nekem azt is mondhatná, hogy lehetnek más helyzetek, könnyen előjöhet az a helyzet, ami nem a jelenlegi helyzet, amikor nem nyolc évet fognak mondani, hanem esetleg egy hosszabb időszakot fognak mondani.

Azokkal értek egyet, akik azt mondják jogot értő emberként, hogy mindenre lehetőségük van. Lehetőségük van arra, hogy nyolc évet betonozzanak bele, és persze arra is lehetőségük lenne, hogy ne tegyenek egy ilyen indokolatlan lépést, merthogy ez indokolatlan, az egész biztos. És ez csak Orbán Viktorról szól, ezt is nyugodtan kimondhatjuk. Nincs itt köztünk ‑ nincs itt köztünk! ‑, mégis állandóan Orbán Viktor szelleme lebeg ebben a Házban. (Derültség a TISZA soraiból.) Ez a módosítás erről szól ‑ és teljesen indokolatlanul. Orbán Viktor körülbelül az én korosztályom, én egypár évvel hosszabb vagyok nála, de ő nem sokkal rövidebb. Ebben az életkorban az ember már sokkal inkább hátratekint és nem előre. Tehát nem kell félniük valami olyantól, amitől félni egyszerűen nem is realitás, és ezért egy olyan alaptörvény-módosítást tenni, amit semmi nem indokol.

Megpróbálok mondani egy észszerű érvet is, mert persze azon, amit itt az előbb Orbán Viktor kapcsán elmondtam, néhányan mosolyognak, hogy nem erről van szó. Akkor hivatkozom az Alaptörvény 18. cikkelyére. Ez a cikkely azt mondja, hogy a miniszterelnök határozza meg a kormány általános politikáját, és ez így helyes. Ez ma Magyar Péter miniszterelnök úr, ahogy itt dominálja az Országgyűlés ülését önök között, minden percben meghatározza ő a kormány általános politikáját. Miért tudja meghatározni? ‑ így volt ezzel persze Orbán Viktor is, másként működött a Házban, de a lehetőségei megvoltak erre. Miért tudja meghatározni a kormány általános politikáját? Mert van egy szerződés közte és a választók között is. A választásokon kapták ezt a felhatalmazást.

A politikai munkát, ha úgy tetszik, tökéletesen elvégezték, mert nagy felhatalmazást kaptak a választóktól, és én ezt tudomásul is veszem. De amikor azt mondják, hogy nyolc év után ez a folyamat megszakad, akkor a következő helyzet kerülhet elő: van egy miniszterelnök, akit megválasztottak önök vagy bárki utánunk, és már van egy hétéves mandátuma. A választóktól, mert jól végezte a dolgát, újra felhatalmazást kap arra, hogy igen, barátom, te határozd meg a kormány általános politikáját, és akkor egy év múlva az Alaptörvény korlátja belép, és azt mondja, hogy na, hiába volt választói felhatalmazás, add át a mandátumot valaki másnak.

Ez bizonytalanságot hoz be a magyar közjogi rendszerbe, nem kellene élni ezzel a lehetőséggel ilyen szempontból. A magyar kormányzati rendszer Európában is azért jelentett értéket, mert stabil, itt nem buktak meg kormányok. Ez a módosítás, amit önök behoznak, bizonytalanságot hoz be ebbe a rendszerbe, és ezért én azt mondom önöknek, hogy ne éljenek ezzel, fontolják meg, vagy legalább árnyalják ezt a szabályozást.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal kérdése. A szuverenitás védelmének fontosságát ebben a globalizált világban, amikor azokkal az új technikai vívmányokkal, amivel mindannyian élünk és mindannyiunknak lehetősége van ezekkel élni, ezekkel vissza is lehet élni. Más erőközpontok befolyással vannak a saját életünkre, és akár a saját életünket úgy hangolják át, ahogy azt mi nem szeretnénk. Ez mind-mind szuverenitási kérdés, valamilyen módon ez ellen védekezni kell.

A Szuverenitásvédelmi Hivatalt, amit most önök egy tollvonással eltörölnek, én nem tekintem a legsikerültebb szabályozásunknak és a legsikerültebb intézményünknek. Tehát ha eltörlik ezt a hivatalt, tegyék, van rá felhatalmazásuk, de a szuverenitás védelmének fontossága a kormányzati tevékenységük fókuszában legyen és maradjon, mert ez rendkívül fontos kérdés.

(12.40)

A KEKVA-król néhány mondat. Orbán Balázs hosszasan és logikusan érvelt a KEKVA-rendszer létrehozása mellett. Nagyon jól tudom, hogy alapvetően azokkal van bajuk, akik személyükben ezt a KEKVA-rendszert egy-egy helyen működtetik. Lehetőségük van kicserélni ezeket a személyeket. Ilyen szempontból lehet, hogy inkább megfelelnek az Európai Unió eljárásainak is, de indulatból ne dobják ki ezt az intézményt. Ami itt készül, az nekem azt mondja, hogy az indulat még nem hatalmasodott teljesen el, mert csak a lehetőségét teremtik meg annak, hogy igazítsanak ezen a rendszeren. Ha ebből egy észszerű vita eredményeként eredményesebben működő KEKVA-k létrejönnek, akkor az nem tragikus, amit csinálnak. Ha indulatból csinálnak valamit végig, az számtalan problémát okozhat.

Önök költségvetéssel is gazdálkodnak. Szűkösek a költségvetési források, mindig ezt fogják érezni, nemcsak most, a kormányzásuk vége felé is ezt fogják érezni. Amikor a KEKVA-kat létrehoztuk, akkor egy olyan rendszert akartunk létrehozni, ami nem csak költségvetési forrásokból él, és a mindenkori miniszter irányítása alatt van. Egy kicsit távolabb akartuk elhelyezni ezt a rendszert az állami köldökzsinórtól, és ami sokkal fontosabb volt, más forrásokat is be akartunk vonni ennek a rendszernek a működtetésébe. Én még látok lehetőséget arra, hogy ez a jövőben is így tud működni.

Azt kérem, hogy a KEKVA-k kapcsán tárgyaljanak azokkal, akikkel tárgyalni kell, itt a parlamentben is beszéljünk a további jogalkotás alakítása kapcsán erről a kérdésről, mert meggyőződésem, hogy ez a rendszer sokkal több eredményt hordoz, és eredményeket tud felmutatni már ma is, mint hogy indulatból kidobjuk a magyar alkotmányos rendszerből ezt az intézményt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)