Dr. Orbán Balázs (Fidesz)

DR. ORBÁN BALÁZS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Elsősorban a közérdekű vagyonkezelő alapítványokhoz szeretnék hozzászólni, de ha megengedik, akkor az alaptörvény-módosításnak azt a pontját is érinteném, ami a miniszterelnöki tisztség korlátozásáról szól.

Nagy érdeklődéssel hallgattam az előterjesztőnek, Melléthei-Barna Mártonnak az expozéját, és nem tudtam nem észrevenni az ellentmondást, ugyanis a miniszterelnöki tisztség korlátozása tulajdonképpen egy demokratikus kontroll elleni érv. Ugye, önök úgy gondolkodnak erről a kérdésről, hogy ne demokratikus úton döntsék el innentől kezdve a magyar választópolgárok, hogy kit válasszanak meg Magyarország miniszterelnökének, hanem mondja meg az alkotmány, az alkotmánynak az a rendelkezése, amit önök beletesznek a szövegbe és megszavaznak. Tehát ez valójában a demokratikus kontroll elleni érvelés.

Az alaptörvény-módosítás későbbi szakaszában, a KEKVA-rendszer megszüntetésénél és államosításánál pedig ön is arról beszélt az expozéjában ‑ és ez van az indoklásban ‑, hogy ez a demokratikus kontroll miatt szükséges. Most a kettő egyszerre nem lehet igaz, tehát legalább egy alaptörvény-módosítás esetében válasszanak üléspontot és az üléspont határozza meg az álláspontot, vagy válasszanak álláspontot és az határozza meg az üléspontot, mert ez így egy nagy-nagy összevisszaság. Ez látszik a javaslatból, és ez mutatja, hogy valójában kilóg a lóláb, mert itt nincsenek elvek ‑ látszik, hogy fabrikálják hozzá az elveket ‑, itt hatalmi szándékok vannak, és a hatalmi szándékokhoz pontról pontra egyébként logikailag össze nem illeszthető magyarázatokat kapcsolnak. Ez így finoman szólva nem szép.

Egy parlamentáris kormányformában egyszerűen nincs olyan, hogy a miniszterelnöki tisztség korlátozott. Afrikában lehet, ahogy Gulyás Gergely frakcióvezető mondta, ott van. De nincsen. Akkor kormányformát kell váltani, félelnöki-elnöki rendszert kell bevezetni, ott lehet. Ilyet értelmetlen csinálni. Nem véletlenül, Európában kinevettetjük magunkat. De nem erről szerettem volna… (Moraj és derültség a TISZA soraiban.) Ha ez egy fantasztikus magyar közjogi innováció, akkor vajon miért nem vezették be máshol? Mert a parlamentáris kormányforma logikájának, aminek keretében önök nagy választási győzelmet arattak, és 141 képviselővel mandátumot szereztek, annak ez az értelme, hogy önök határozzák meg azt, hogy ki a miniszterelnök, és az önök felelőssége, csak ha már belemegyünk a részletekbe, mert látom itt a visszajelzéseket. Tehát azért nincs korlátozás, mert ez az önök felelőssége. Mert a parlamentáris kormányformában az a dolog lényege, hogy a megválasztott parlamenti képviselő eldönti, akit a nép meghatalmazott, hogy egy személy túl hosszú ideig miniszterelnök‑e, és mivel önök választják meg a miniszterelnököt, ezért akkor nem választják meg, vagy egy másik személyt választanak meg miniszterelnöknek.

Tehát azért nincs ilyen, és azért nevettetjük ki magunkat, mert valójában a saját maguk által, a közjogi rendszer által önökre hagyott lehetőséget, felelősséget dobják el egy alaptörvény-módosítással, ezért nem követi ezt a fantasztikus magyar innovációt más közjogi rendszer. Bocsánat, hogy ilyen hosszan reagáltam, csak ha már volt reakció, akkor tegyük ezt tisztába.

Én a KEKVA-kal kapcsolatban szerettem volna alapvetően felszólalni. Egy ilyen helyzetben, tehát minden kormányzati működésben van egy vita ‑ ez egy belső vita, nem az ellenzék és a kormánypárt között ‑, hogy mire mennyit költünk. Van egy vita, ott van az egészségügyi miniszter, az új oktatási miniszter, a technológiai, az innovációs, az energetikai miniszter, mindannyian többet szeretnének költeni a saját területükre, és mindenkinek igaza van, mert többet kell költeni az egészségügyre, az oktatásra, az innovációra és az energetikai átállás területére is.

(12.20)

Nem ez a kérdés, mindenki jó szándékúan jár el. A kérdés az az, hogy ha jön a pénzügyminiszter, és egyébként nehéz gazdasági helyzet van, és olyan rendszerekről beszélünk, amit hosszú évekig kell megfelelő módon finanszírozni, hogy eredmény legyen, akkor melyik az a szektor, amelyik forráskivonást fog elszenvedni, és melyik az a szektor, amelyik meg tudja védeni azokat a forrásokat, amelyek rendelkezésre állnak, sőt azokat bővíteni tudja hosszú évek alatt. Tudom, hogy önök összeraktak egy olyan kormányprogramot, amelyben minden szektor több pénzt fog kapni, de ezt még azok a választópolgárok is tudják, akik önökre szavaztak, hogy ez nem így lesz, tehát majd önök is ebbe a helyzetbe kerülnek.

Mi is ebben a helyzetben voltunk, és éppen ezért hoztuk létre ezt a KEKVA-rendszert, mert azt láttuk, hogy máshogy a felsőoktatásba juttatott források szintjét egyszerűen nem lehet emelni. És emelni kell és tartósan kell emelni, és a felsőoktatásban lévő szereplőknek egy kiszámítható, magasabb összegű finanszírozási környezetben kell működniük, és ezt egy alapítványi rendszerrel lehet elérni. Az Amerikai Egyesült Államokban az Ivy League-egyetemek így működnek. Az innovációs és technológiai miniszter úrnak mondom: a Harvard, a Yale, a Princeton így működik. És a XIX. században mi történt? Endowmenteket kaptak. Mik voltak azok? Részvények voltak, földek voltak, ingatlanok, vagyoni juttatások voltak. Abból lettek olyan egyetemek több mint száz év után, amilyen egyetemek most. Ez nem csak úgy alakult, ez nem csak egy szándék volt, nem volt elég a szándék kinyilvánítása, ehhez hosszú távú elkötelezettség és finanszírozási szükséglet volt.

Az, hogy a KEKVA-rendszer ebből a szempontból bevált, ebből van egy vitánk, mármint önök között meg közöttünk. Amikor jöttem be ide, a parlament ülésére, akkor… ‑ van kinn egy Képviselői Információs Szolgálat, fantasztikus kollégák dolgoznak ott, nem tudom, hogy a költségcsökkentés érinti‑e őket ‑ remélem, hogy nem, tehát remélem, hogy nem ‑, meg tudják tartani a munkájukat. Remélem, hogy nem éri őket retorzió azért, mert rájuk fogok hivatkozni; ugye, ez is benne van a pakliban. (Felzúdulás a TISZA soraiban.) De itt van egy ilyen papír (Felmutat egy iratot:), Képviselői Információs Szolgálat, a felsőoktatásról szól, a felsőoktatásra fordított kormányzati kiadások az Európai Unióban. Itt látszik, hogy GDP-arányosan mennyit költünk felsőoktatásra. 0,8-0,9-ről felmentünk ‑ ez anno, itt is látszik, az Európai Unió középmezőnye volt, a legutolsó adat 2024-es, de azóta valószínűleg van frissebb adat is, ami szerintem még jobb, mert az európai uniós átlag a válság miatt lefelé ment ‑, tehát 0,8-ról felmentünk 1,4-re. Ebből a papírból az látszik, hogy Magyarország körülbelül top 3-at költ felsőoktatásra az alapítványi rendszerben. Ezek a tények. Nem én mondom, nem fideszes szakértők, nem, itt van, ez a helyzet, innen indulunk.

Ha az 1,4-et önök fel szeretnék vinni 1,6-ra, 1,7-re, 2-re, az szerintem helyes, azt támogatni fogjuk. Azt nem értem, hogy ahhoz miért kell szétszedni az alapítványi rendszert. Mert az alapítványi rendszerben most éppen lejárnak a finanszírozási szerződések, újra lehet őket kötni olyan feltételek szerint, amit akarnak. Át lehet nézni a kuratóriumokat, be lehet rakni új embereket. Ezt mind meg lehet csinálni. Ehhez nem kell az az alaptörvény-módosítás és az a szöveg, amit előterjesztettek. Az egy dologhoz kell: ha az alapítványi rendszert meg akarják szüntetni azért, mert a forrásokat vissza akarják vonni, és a belső egyeztetés eredményeképpen majd el akarják dönteni, hogy mire költik: egészségügyre ‑ nem tudom ‑, társadalmi egyeztetésre, kommunikációra, bármi másra. Eldönthetik. Tehát ez, ez a javaslat, ez a szöveg a szavak általánosan elfogadott jelentése és a józan ész alapján semmi máshoz nem kell, csak ahhoz, ha forráskivonást terveznek. Lehet azt mondani, hogy nem ez a terv. Persze, nyilván ezt fogják mondani, de ettől még ez a szöveg ennek ágyaz meg.

Az, hogy a nemzeti vagyon körébe tartoznak, az evidencia, természetesen azt a vonalat támogatni tudjuk. Most is a közbeszerzés alá tartoznak, a közérdekű adatok nyilvánossági követelményeinek megfelelnek, egyébként pedig az Eurostat is költségvetési körbe sorolja őket. Ezt itt senki nem vitatta, ez így a helyes, ezt ki lehet mondani, ez egy evidencia.

A másik, amit már itt Gulyás Gergely is említett, vannak olyan alapítványok, amelyeket nem az állam alapított. Ezek magánalapítású alapítványok, ezek harmincéves, több évtizedes magánalapítványok. Az egyiket a mostani miniszterelnök példaképe ‑ állítólagos példaképe ‑ Antall József alapította személyesen. Ez a javaslat ezzel a szöveggel bezúzatná, bezúzathatóvá teszi azt az alapítványt, amelyet Antall József alapított. Mi értelme van ennek? A másik alapítvány, amelyikről szó van ‑ amelynek én is kuratóriumi elnöke vagyok ‑, egy harmincéves magánalapítvány. Azt megpróbálták már tönkretenni, tehát volt már ilyen, 2002-2010 között a fűtést megpróbálták lekapcsolni, meg egy csomó ilyen történt, ismerjük ezeket. A Batthyány Lajos Alapítványt is megpróbálták az Eötvös utcából kirakni 2002-2010 között. Ismerjük ezeket a dolgokat, tehát én értem.

Ezekbe az alapítványokba az állam beszállt mint csatlakozó. Ez azt a célt szolgálta, hogy ne csak közoktatás legyen, ne csak felsőoktatás legyen, hanem amellett legyen egy nagy tehetséggondozó nemzeti intézményrendszer. Magyarország van elég erős ahhoz, hogy ne csak külföldi forrásokból végezzen tehetséggondozó tevékenységet, és ne csak egy-egy intézményhez kapcsolódjon. Ezért támogatta meg az MCC-t, amely egy harminc éve működő magánalapítvány. Hogy az alapítvány jól gazdálkodik-e? Jól, és ezt nem is tudják megkérdőjelezni. (Derültség a TISZA soraiban.) És tudják, miért? Csak mielőtt itt a nagy nevetés elkezdődik, van olyan kormánytag, akinek a közeli hozzátartozója az MCC-be jár, és van olyan állami tisztségviselő, nem a Fidesz, hanem a TISZA által kinevezett és helyzetbe hozott, akinek a közeli hozzátartozója oda jár. Úgyhogy csak óvatosan, jó?! (Zaj a TISZA soraiban.) Tehát ez egy jó szakmai program és egy jó műhely, amit önök és az önök környezetében lévő tehetséges emberek is igénybe vesznek, és szerintem ez így van jól.

Ha az állam úgy dönt, és erre tesz fel a képviselő úr javaslatot, hogy az állam mint csatlakozó által bevitt vagyonokat az állam vissza akarja kapni, azt meg lehet tenni, arról lehet tárgyalni, azt vissza lehet venni. Az állam, ott van a törvényben, hogy mit adott, azt vissza lehet venni. Ott van a vagyonjuttatás, azt vissza lehet venni, de erre az alaptörvény-módosításra ahhoz nincs szükség, különösen kétharmados többséggel. Ez az alaptörvény-módosítás ebben a szövegben és ebben a megszövegezésben azoknak a magánalapítványoknak ‑ amelyek azelőtt is léteztek már, hogy a TISZA létezett, és akkor is létezni fognak, amikor már a TISZA nem lesz ‑ a bezúzását jelenti.

Ilyet nem lehet egy demokratikus jogállamban megcsinálni. És amikor a miniszterelnök ezzel összefüggésben fenyegeti a magyar állami vezetőket, a magyar stratégiai ágazatba tartozó vállalatok vezetőit, akkor bezuhannak a részvényárfolyamok, és akkor a befektetők azon gondolkodnak, hogy ha ilyet meg lehet csinálni most, akkor hogy lehet megcsinálni azután. Tehát azt szeretném mondani, hogy ez az alaptörvény-módosítás… ‑ Én értem az önök célját, és ez rendben is van. 2022-ben a KEKVA-modellt kétharmados többséggel támogatták az emberek. Valóban, önök 2026-ban a KEKVA-modellel szemben kampányoltak, arra kaptak kétharmados többséget. Lehet tárgyalni, de ott vannak működő rendszerek, magánjogalanyok. Nem lehet alapítványokat megszüntetni, amiknek semmi közük az államhoz, nem lehet az alapítói jogokat semmibe venni, nem lehet olyan vagyonelemeket, amelyeket nem közvetlenül az államtól kaptak, elvenni. Ott magáncégek vannak, tőzsdei cégek is, ezeket nem lehet államosítani! (Közbeszólás a TISZA soraiból: Ellopni lehet?)

Egyébként ‑ bocsánat, csak ha már a vagyon értékéről beszélünk ‑ ott vannak a nyilvános beszámolók is, azok is ugyanúgy elérhetőek, mint a Képviselői Információs Szolgálat anyagai, aki veszi rá a fáradságot, meg tudja nézni. A vagyon értéke magasabb, mint az akkori értéke, amikor az alapítvány kapta. Több vagyona van az alapítványnak, többet ér ugyanaz a vagyon, mint mikor megkapta, jobban gazdálkodott, mintha az államnál lettek volna ezek a vagyonelemek. (Közbeszólások a TISZA soraiból.) Tehát több tudás, nyilvános információ, kevesebb hőbörgés!

Tehát azt szeretném mondani, hogy van itt nyolcezer gyerek ebben a konkrét esetben, egy részük, többtucatnyian külföldi ösztöndíjra pályáznak.

(12.30)

Most vissza fogják venni tőlük az összegeket? Mert az alaptörvény-módosítás, amit a jogi iskolában meg lehet nézni, ezt is tartalmazza. Majd jön a NAV, és zárolja a számláját annak a nyolcezer diáknak, aki menne az Ivy League-egyetemekre meg ilyen-olyan rendszerekre? Tehát én nem olyan dolgokat… Bocsánat! A félreértések elkerülése végett: én nem olyan dolgokat mondok, amikre önök feltétlenül készülnek. Én azt feltételezem, hogy önök ilyenekre nem készülnek. De azt látom, hogy a benyújtott szöveg ezt a kaput nyitja ki, és ezt a kaput szerintem önök sem szeretnék kinyitni, mert ez egyébként Magyarország érdeke, hogy ezt a kaput ne nyissuk ki.

Én azt szeretném kérni önöktől, hogy ha el is fogadják ezt az alkotmánymódosítást, nyilvánvalóan ezt a pontot ilyen szövegjavaslattal szerintem jóérzéssel senki nem tudja támogatni, de itt a Fidesz-KDNP oldalán biztos, hogy senki. De ha el is fogadják ezt, akkor is józanságot, higgadtságot szeretnék kérni, tárgyalást. Ez nem pusztítás, hanem rendezés. Ez az, amire mindannyian szerződtünk, és ez az, amire a felhatalmazása, azt hiszem, minden megválasztott országgyűlési képviselőnek szól. Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)