Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretnék még egyszer arról pár szót szólni, hogy ennek a javaslatnak az eredeti szövegéből szerencsére kikerül az a rész, amelyik a keresztény kultúra védelmét törölte volna el mint a magyar állam minden intézményének kötelezettségét. Számunkra ez alapvető. Ha csak körbenéznek itt, ebben az ülésteremben is, láthatják a keresztény kultúra lenyomatát akár a nemzeti címerünkben, akár azokban a díszítésekben, amelyek ebben a teremben vannak. Nem értelmezhető a magyar államiság a keresztény kultúra ezeréves, párhuzamos történelme nélkül. Minden, amiben élünk, az épített környezetünk, akár az irodalmunk, akár a szokásaink, akár az etika, akár a gazdasági viszonyaink, akár a művészet, minden a keresztény kultúrán alapul. Nem is lehetne az elmúlt ezer évből a magyar kultúrának olyan részeit elővenni vagy bemutatni, amelyre ne lett volna hatással a keresztény világnézet és a keresztény kultúra.

Ezért örülünk annak, hogy a pünkösdkor tényleg több tízezer ember által kifejtett vélemény az interneten is, a petícióban is és máshol is, akik tiltakoztak együtt az ellen, hogy ez kikerüljön az Alaptörvényből, szerencsére módosításra késztette a beterjesztőket is, és a keresztény kultúra védelme itt marad az Alaptörvényben velünk. Ez számunkra rendkívül fontos, mert a magyarsághoz szerintünk ez is hozzátartozik. Örülünk, hogy ez kikerült.

És most nézzük a lex Orbán részét ennek a törvényjavaslatnak. Azt is mondhatnánk, hogy ez egy remegő kézzel írt alaptörvény-módosítás, hiszen annyira tartanak és félnek attól, hogy Orbán Viktor elindul a választásokon, és újra miniszterelnöki versenybe száll, hogy ezt Alaptörvénnyel akarják kizárni; ilyet máshol Európában senki nem csinált. Mondhatjuk ezt eleganciának is a más országok részéről is, sőt az elegancia hiányának, mondhatjuk félelemnek is, mert félnek attól, hogy Orbán Viktor visszatér, de ilyet máshol nem mertek megcsinálni ‑ legfeljebb csak banánköztársaságokban ‑, hogy a győztes jogi eszközökkel Alaptörvénybe, ráadásul egyik első döntésével Alaptörvénybe iktatja azt, hogy akit egyébként a magyar emberek már rekordszámban megválasztottak Magyarország miniszterelnökének, nem választhatják meg még egyszer. (Magyar Péter visszamegy a miniszterelnöki helyére.) Ez egy személyre szabott jogalkotás. Olyan szép, veretes mondatok voltak egy napirenddel ezelőtt a Nemzetközi Büntetőbíróságnál, hogy mennyire káros és rossz a visszaható hatály, és itt mégiscsak egy személyre szabott jogalkotást, egy visszamenőleges hatályt látunk.

Miért nem egyenesen mondják? Azt ígérték, hogy tiszta beszéd lesz. Azt ígérték, hogy nem kitalálnak valamilyen fedőtörténetet a szándékaikhoz, hanem elmondják, hogy mit akarnak. Akkor miért nem mondják el, hogy mit akarnak? Akkor miért nem mondják ki azt, hogy önök azt nem akarják, hogy Orbán Viktor legyen a miniszterelnök? Miért csomagolják be egy ilyen csillogó csomagolópapírba? Miért tesznek hozzá izzadságszagúan mindenféle elveket vagy hosszú távú megfontolásokat? Hát miért nem mondják ki őszintén, ahogy kimondták a választási kampányban? Most, amikor bejöttek a parlamentbe, mégiscsak egy ilyen jassznyelvet kezdenek el beszélni, és ilyen új nyelvi formákkal próbálják elfedni azt, ami a valós szándékuk: Orbán Viktornak a kiiktatása a versenyből, hogy ne lehessen még egyszer Magyarország miniszterelnöke. Miért nem bízzák ezt az emberekre?

És hogy mi a legnagyobb bizonyíték arra, hogy ezt csak és kizárólag Orbán Viktor miatt írták? Pontosan a visszamenőleges hatály. Mert ha önök azt akarnák, hogy a jövőben senki ne építsen ki olyan hatalmat Magyarországon, amely két cikluson túlnyúlik ‑ itt hallottuk ennek az érveit ‑, akkor ezt a jövőre vezetik be. Akkor miért nem így fogadták el? Mert akkor ez a jövőre nézve garanciákat ad a magyar embereknek. Ez még lehet egy vitaalap is, erről tudnánk itt vitatkozni a parlament falai között, ha önök azt mondanák, hogy mától él ez a szabály, és a jövőben aki két ciklust eltöltött, az a harmadik ciklusát nem töltheti el. Hát önök a múltat nem tudják átírni! Voltak erre kísérletek, de nem tudják átírni.

Tehát önök a saját elmondásuk szerint, a saját expozéjuk szerint, a saját törvényjavaslat-indokolásuk szerint a jövőre akarják megerősíteni a magyar demokráciát. De akkor miért nem a jövőre vonatkozik a szabály? Hiszen, ha önök most, mondjuk, egy ciklusig kormányoznak, utána jön egy másik kormányzat, amelyik két ciklusig kormányoz, és utána lépne érvénybe ez a szabály. Ha Orbán Viktor lenne az a miniszterelnök, aki négy év múlva újra a miniszterelnöki székbe kerül, akkor nyilván nincs már folytonosság az előző időszakkal; ami a múltban történt, ott volt egy megszakadás. Tehát teljes mértékben logikátlan, amit mondanak. Ez csak és kizárólag Orbán Viktorról szól, a bosszúról és a félelemről szól az önök irányából, különben nem lenne visszamenőleges hatályú.

A leleplezése a szándékuknak a visszamenőleges hatály. És érthetetlen is, hiszen a visszamenőleges hatályban ráadásul egy logikai bukfenc van, mert önök azt mondják, hogy a demokratikus viszonyok megerősítése miatt hozzák ezt a szabályt, de csak a demokratikusan megválasztott miniszterelnökökre, állami vezetőkre vonatkozik, az antidemokratikusan 1990 májusa előtt megválasztott minisztertanácsi elnökökre, másokra nem vonatkozik. Nyilván életkori alapokon nem valószínű, hogy Németh Miklós vissza akarna térni, vagy bárki más abból a korszakból. De ha egy elvi szabályozást nézek ‑ mert ez egy elv nyilván önöknek ‑, miért csak a demokratikusan megválasztott miniszterelnököket zárják ki abból, hogy itt a későbbiekben is állami vezetők legyenek, a korábbiakat miért nem? Miért kellett beletenni ezt a dátumot? Miért nem dátum nélkül van? Miért hozták ezt bele? Ez is csak arról szól, hogy itt Orbán Viktor ellen akarnak önök egy ilyen jogszabályt létrehozni.

Hogy lehet, hogy jelen pillanatban elvi síkon ‑ elvi síkon! ‑ az önök javaslatában egy kommunista diktatúrában állami vezetői szerepet betöltött embernek nagyobb lehetőségei vannak, mint akiket demokratikusan a magyar nép választott meg? Hát hogy lehet elvi síkon egy ilyen jogszabályt idehozni a parlament elé? Miért tették ezt a dátumot ebbe a javaslatba? Úgyhogy ez személyre szabott és visszamenőleges hatályú, miközben, mondom, másfél órával ezelőtt hallottuk, hogy mennyire káros a visszamenőleges hatályú jogalkotás.

Persze az is felmerül az emberben, hogy miért most, miért kellett ezzel ennyire sietni. Biztos készülnek önök majd egy választójogi reformra, el is mondták, hogy majd változtatnak a választási rendszeren. Hát miért nem akkor hozzák meg azt a szabályt, hogy ki hány ciklusig lehet miniszterelnök, amikor amúgy is a választási szabályokhoz hozzányúlnak; amikor ez egy koherens egész; amikor a tetejétől a talpáig, a jelöltállítástól a miniszterelnök megválasztásáig mindent egységben tudnak kezelni? Miért kellett ezt előrébb hozni? Miért nem egységben teszik meg ezt? Az ember elgondolkodhat rajta, hogy mégiscsak logikusabb lenne. Miért fut most ez az alaptörvény-módosítás? Miért pont akkor fut az alaptörvény-módosítás, amikor a miniszterelnök fenyegeti a köztársasági elnököt, és azt mondja, hogy ha május 31-éig nem mond le, akkor majd megtalálja a jogi lehetőséget arra, hogy ő távolítja el a köztársasági elnököt? Csak nem azért kellett ezt az alaptörvény-módosítást benyújtani, mert majd május 31‑e után hozzátesznek egy olyan módosító javaslatot, amellyel a másik politikai bosszújuknak is jogi alapot tudnak teremteni? Csak nem egy ilyen ráhordó alaptörvény-módosításról beszélünk, amely egy ilyen bosszúhadjáratnak a része?

Azt láttuk már a tegnapi napon, hogy a miniszterelnök úr szereti akár a házelnök jogosítványait is gyakorolni. Úgy látszik, a köztársasági elnök is útban van neki, és úgy látszik, sok mindent kinézett magának a magyar közjogi rendszerben. Csak nem ez lesz az az előterjesztés, amelynek a nyomán ezt a hatalomkoncentrációt végre tudja hajtani, és bármiféle ellensúlyt ki tud iktatni a magyar alkotmányos rendszerben? (Magyar Péter: A KDNP…) Ennyit a… Már hiányoltam, hogy nem gúnyolódik, úgy látszik, felnézett a telefonjából.

A KEKVA-kkal kapcsolatos módosítás. Amikor ez a Ház felépült, még Magyarország egy korábbi korszakban volt, volt tengerünk, volt nagyobb országunk, ásványkincseink, ebből kifolyólag nagyobb gazdasági erőnk, aztán a XX. században ‑ mindnyájan ismerjük a történelmet ‑ sajnos ezektől a lehetőségektől Magyarország elesett. Ugyanakkor szerintem mindnyájan, mind a 199-en azt szeretnénk, ha Magyarország az élet sok területén világelső lehetne vagy a világ élvonalában lenne, de ehhez nincs már meg akár az a területi adottságunk, ami még egy bő évszázaddal ezelőtt megvolt, nincs már meg az ásványkincs-, tengerparti adottság, ami korábban megvolt. Mi az, ami most nekünk megvan ahhoz, hogy valahol, valamilyen területeken a világban a top 10-be, a top 3-ba bekerüljünk? Az a tudás, ami a magyar emberek fejében van; az, hogy egy hét alatt lehet két Nobel-díjasunk; az a tudás, ami ott van a mai fiatalokban is. Nem minden területen, hiszen nem vagyunk egy Amerikai Egyesült Államok- vagy egy Kína-méretű ország a világban; egy 10 milliós ország, egy 15 milliós nemzet vagyunk, de így is nekünk az volt az elmúlt 16 évben az ambíciónk, hogy legyenek részterületek, amelyekben viszont a csúcsra tudunk törni, és azok az egyetemekről tudnak kijönni. A magyar egyetemekről jön ki az a tudás, amivel mi egyes részterületein a tudománynak, a világnak, a gazdaságnak valóban a legjegyzettebbek közé tudunk tartozni.

(11.30)

De ehhez az egyetemeket fel kellett szabadítani abból a közalkalmazotti, közjogi béklyóból, amiben korábban voltak, mert volt 30 évig lehetőségük egy szabad világban a világ élvonalába kerülni, sok mindenkinek ez sikerült is, vannak kiváló teljesítmények a magyar egyetemeken, de mi azt mondtuk, hogy ha tényleg azt akarjuk, hogy a csúcsok csúcsát érjék el, akkor ehhez egyrészről sokkal inkább autonóm helyzetre van szükségük, tehát ne a közalkalmazotti és más jogszabályok kössék meg a rektorok, dékánok, tanszékvezetők kezét, hanem tudjanak szabadabban döntéseket hozni, és legyen nagyobb vagyonuk. Tehát nem csak a szabadságot adjuk meg, hanem hozzá azt a pénzügyi pluszt is, ami akár részvényekből, akár állami vagyonból a rendelkezésükre áll.

Mert ha így vannak tudományos műhelyeink, egyetemeink, amelyeket nem köt annyira a közjog rendszere, amely egyetem föl van tőkésítve, akkor el tud érni bizonyos részterületeken ‑ lehet, hogy a bionikában, lehet, hogy máshol ‑ olyan eredményeket, ami világelső, és az egész magyar gazdaságot magával tudja húzni. (Közbeszólás a TISZA soraiból: Neumann!) Nyilván vannak bizonyos nagy iparágak, amiben nagy országok tudnak labdába rúgni, de vannak olyanok… Mi hiszünk abban, mi hiszünk a magyar emberekben, hiszünk a magyar emberek tudásában, szorgalmában, és ezt azért számtalan példával alá tudjuk támasztani, hogy a magyar egyetemekről ilyen ki tud jönni.

Ha önök újra visszazárják kalitkába az egyetemeket, újra a régi közalkalmazotti logika szerinti működés megy, és nem tudja a teljesítményt ösztönözni az egyetem vezetése, egyrészről azért, mert van hozzá jogi lehetősége, másrészt azért, mert van hozzá vagyona, akkor ez a lehetőség elvész, elpárolog. Márpedig mi hiszünk a magyar egyetemekben, ez tud számunkra kitörési pontot jelenteni.

Mi egy közepes méretű ország vagyunk itt, Közép-Európában, de pár területen mi világbajnokok akarunk lenni, és ahhoz az egyetemeknek a szabadságára és feltőkésítésére szükség van. Ha most ezt elveszik tőlük, akkor azt a lehetőséget veszik el, hogy tíz vagy tizenöt év múlva mi magyarok valamiben világelsők tudjunk lenni.

Gondolják meg, gondolják meg, hogy el akarják‑e ezt a lehetőséget venni az egyetemektől! Önök másfajta irányból közelítik meg. Lehet, hogy ezt az érvelést, amit elmondtam, ami a valós szándékunk volt a közérdekű vagyonkezelő alapítványok létrehozatalával, lehet, hogy nem is ismerték, mert önöknek másfajta logikája van. De kérem, gondolják ezt végig: ne vegyük el az egyetemektől a lehetőséget arra, hogy az egész gazdaságot, az egész magyar gazdaságot magukkal húzzák, és tényleg spin-off cégekből magyar multik tudjanak kinőni!

Szuverenitásvédelmi Hivatal. Szerintünk erre szükség van. (Derültség a kormánypárt soraiban.) Azért, mert tudják, amikor az Európai Uniót az alapító atyák létrehozták, volt olyan szándékuk is, hogy Európában béke legyen, ne legyen többet háború Európában, ezért is gazdaságilag összekapcsolják az országokat, másrészről lenne egy olyan funkciója is az Európai Uniónak, hogy a nagy multikkal szemben megvédi a nemzetállamokat. Vannak olyan nagy cégek, amelyeknek a tőkéje, a saját éves forgalma nagyobb, mint a magyar költségvetés. Nehéz egy-egy ilyen nagy multivállalattal szembeszállni egy olyan országnak, mint Magyarország. Ezért a szuverenitás védelme ma jóval fontosabb, és nyilván a gazdasági érdek sokszor politikai érdekben is megjelenik, a politikai érdek sokszor civilnek mondott, de valójában nyomásgyakorló csoportokban is megjelenik, és éppen ezért a szuverenitás védelme ma sokkal fontosabb.

Lehet ezt hivatalnak nevezni, lehet bármi másnak, de a szuverenitás fontos. Azért is fontos, mert az előző nemzetközi büntetőbíróságos javaslat zárszavában valami olyasmi mondat hangzott el, hogy azért kell nekünk ebben benne maradni, mert nagyon sok ország benne van. Ez nem egy szuverén álláspont. Szerintem az a szuverén álláspont, ha valaki azt mondja, hogy az a nemzeti érdekünk, hogy ‑ és itt ismerteti valaki a nemzeti érdeket ‑ és ezért benne maradunk, mondjuk, a Nemzetközi Büntetőbíróságban.

Vagy más kapcsán is: abból indulunk ki, hogy mi a nemzeti érdek. A Szuverenitásvédelmi Hivatal vagy maga a szuverenitásnak a védelme ezért különösen fontos most. Hát, önök is látják: különböző, akár techcégek, akár multinacionális vállalatok átszövik a mindennapjainkat, befolyásolnak mindenkit. Nekünk, ha egy magára valamit adó ország vagyunk, ettől a befolyástól a saját országunk önrendelkezését, szuverenitását meg kell védeni. Önök ezt kitörlik. Nyilván ezt meg fogják tenni, kétharmaduk van. De akkor mi lesz utána? Hogyan fogják önök a magyar szuverenitást megvédeni, hogyan fogják erősíteni a nemzeti önazonosságunkat, az országunk függetlenségét? Mert ez egy érték. (Magyar Péter: Lánczi Tamás!) Hát nézzenek körbe ebben az épületben, ez ezért jött létre! Nem azért jött létre a magyar Országgyűlés, hogy kiszolgáljuk más országok igényeit vagy nagy tőkés csoportoknak, külföldi nagyvállalatoknak az igényét, hanem azért jött létre, hogy mi a magyar emberek érdekében tevékenykedjünk.

Mindig gondolják végig a történelmet, nem akarok történelemórát tartani, nem is kíváncsiak rá szerintem, de ha belegondolnak: mindig akkor éltek jobban a magyar emberek ‑ akár a dualizmus korára is gondolhatnak vagy a reformkorra ‑, amikor nagyobb volt a szabadsága az országnak, nagyobb volt a függetlensége az országnak. Amikor csökkentették az országunk függetlenségét, az emberek is szegényebben éltek, amikor nőtt ‑ és erre tényleg a dualizmus kora a legjobb példa, a kiegyezés utáni időszak, amikor nőtt Magyarország függetlensége ‑, akkor tudtak az emberek is jobban élni. Ez az a korszak, amikor az országunk nagy középületeinek egy jó része felépült vidéki nagyvárosokban a pályaudvartól a városházáig. Ebből az időszakból látják azokat az emblematikus épületeket, amelyek létrejöttek akkor, amikor a függetlenségünk nőtt. Ezért kincs a szuverenitás. Mi ennek vagyunk a letéteményesei 199-en. Nem adhatjuk fel, hanem ezt őriznünk kell, ez mindnyájunk számára fontos érték.

Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekeztem önöknek megvilágítani, hogy nekünk, kereszténydemokratáknak, az előző Fidesz-KDNP-kormány tagjainak mi volt a szándékunk akkor, amikor akár a szuverenitást védtük, akár a KEKVA-kat létrehoztuk. Én úgy gondolom, hogy gondolják azért még meg, hogy akarnak‑e visszamenőleges hatályú jogalkotásba belemenni, hiszen ez azt jelenti, hogy korábbi tényeknek a jövőre vonatkozóan van jogi következménye.

Ez azt jelenti, hogy egyébként minden ember valamelyest Magyarországon bizonytalanságba kerülhet, hiszen utólag mondják meg, hogy amit korábban tett, annak mi a jogkövetkezménye. Ez nem egy jó út, ez egy veszélyes út, ezért is, akár az előző expozéban is hallhattuk, hogy ezt nemzetközi szinten sem támogatják, és nyilván a jogirodalom is ez ellen beszél.

Arról beszélt az előterjesztő ‑ és ezzel teljes mértékben egyetértettem ‑, hogy a politika nyilván szolgálat, és korlátok között kell tartani. Úgyhogy bízom benne, hogy ezt önök át tudják ültetni a hétköznapokba, a hétköznapok parlamenti gyakorlatába is, mert tegnap, amit itt láthattunk, az nem a szolgálat meg a korlátok kifejeződése volt a miniszterelnök úr részéről sem, amikor átvette teljes mértékben az ülésnek az irányítását. Úgyhogy bízom benne, hogy az az önmérséklet, amiről beszéltek, ez valóban nemcsak szép szavakban fog megnyilvánulni, hanem tettekben is. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)