Dr. Takács Árpád (Fidesz)

DR. TAKÁCS ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ezt a témát, úgy látom, előmelegítettük az imént, de engedje meg, hogy föltegyem a kérdést. Önök a választási kampányban folyamatosan új rendszerváltást, tiszta lapot, a múlt szereplőitől és a múlt módszereitől való teljes elhatárolódást ígértek a magyar választóknak. Ehhez képest az államtitkárok kinevezésénél azzal szembesültek a választók, talán értetlenül, hogy dr. Tóth Gábor a Belügyminisztérium rendészeti államtitkára lett. Emlékeztetem önt, hogy dr. Tóth Gábor a 2006-os rendőri attaknál, a brutális rendőri fellépésnél a BRFK helyettes főkapitánya volt, ezt követően 2007-től pedig főkapitányként vezette a Budapesti Rendőr-főkapitányságot.

Tóth Gábornak számos feladata volt, amelyeknek az akkori jelentések szerint sem tett eleget. Az egyik a biztosítási terv készítése, ami nem készült el, a másik a Rebisz, a Készenléti Rendőrség jogelődje és a BRFK közötti biztosítási terv összehangolása, ami nem történt meg, valamint Tóth Gábor feladata volt a rendőrök azonosításának a biztosítása, és ez sem történt meg, hiszen azonosítószámot nem viseltek a rendőrök, ezért a fellépésük nem volt jogszerű sem akkor, sem amikor ártatlan járókelőket tartóztattak le. Tehát az a személy kapott kulcspozíciót a Belügyminisztériumban, sőt azt a kulcspozíciót, amely a Nemzeti Védelmi Szolgálatot, az Alkotmányvédelmi Hivatalt, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot, a rendőrséget, a katasztrófavédelmet, a büntetés-végrehajtást felügyeli, akinek a regnálása alatt gumilövedékkel lőtték a békés tüntetőket, vízágyúval lőtték a békés tüntetőket, könnygázzal, letartóztatásokkal vadásztak emberekre Budapest utcáin, az emberi jogokat lábbal tiporva. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Azt szeretném megkérdezni, mi erről a véleménye, miniszter úr. Én azt gondolom, hogy ez nem a múlt lezárása, hanem nyílt restauráció a Belügyminisztériumban, ez nem morális megújulást jelent, hanem egyértelmű kontinuitást azzal a korszakkal. Kérdezem, hogy az új politikai kultúra és a múlt lezárása hogyan fér ezzel össze.