Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha sok időt akarnék spórolni, azt mondanám, hogy egyetértek Csuzda Gáborral, és le is ülhetnék, de két bővített bekezdéssel azért kiegészíteném ezt.

Nagyon-nagyon szép mondatokat hallottunk Melléthei-Barna képviselő úrtól, már-már megkönnyeztük; bele is írhatnánk valami jogi tankönyvbe, gyönyörű szép mondatok voltak (Taps a TISZA soraiból. ‑ Melléthei-Barna Márton: Majd átküldöm!): az Alkotmánybíróság korlát minden kormánnyal szemben; nem kell félnie egy kormánynak az őt ellenőrző intézményektől, és hasonlók.

Tényleg gyönyörű mondatok, csak ne pont ennek az ellenkezőjét látnánk! Mert tényleg arról szónokol a TISZA Párt ‑ előterjesztő, vezérszónok, mindenki más, meg ezt halljuk önöktől nap mint nap ‑, hogy nyilván korlátokat kell beiktatni. És mit látunk az orrunk előtt? Hát, olyan dolgok történnek, amik sehol Európában nem történnek meg: nyolc nap alatt személyre szabott alaptörvény-módosítással egész egyszerűen leváltják a köztársasági elnököt, ciklus közben eltávolítják jogi erőszakkal; eltiltják az embereket attól, hogy a korábbi miniszterelnökre szavazhassanak; eltiltják az embereket attól, hogy korábbi képviselőkre szavazhassanak; az Alkotmánybíróságot lefejezik; az alkotmánybírók egy részét azonnali hatállyal kirakják, vagy egy-két hetes hatállyal kirakják az Alkotmánybíróságról; itt, ebben a teremben fenyegetik a legfőbb ügyészt; itt fenyegetik a Kúria vezetőjét; szintén a Kúria vezetőjének a leváltására jogszabályokat fogadnak el; fenyegetik az Állami Számvevőszéket, hogy a kormány majd átvizsgálja és ellenőrzi az Állami Számvevőszéket, és majd eltávolítja a vezetőjét, miközben az Állami Számvevőszék pont azért van, hogy a kormány gazdálkodását felügyelje. Tehát pont fordítottan gondolkoznak: az ellenőrzött akarja ellenőrizni az ellenőrzőt. Tehát teljes mértékben minden fordítva történik, mint ahogy egy normális jogállami rendszerben az elvárható lenne.

És akkor még hab a tortán, hogy két szóval ‑ „nem hinném” - a miniszterelnök meg aztán átírja az elvileg független közmédia szerkesztőségi névsorát is, és akkor ezek után krokodilkönnyeket hullajt valaki, hogy na, most akkor helyreáll a jogállamiság, helyreáll a demokrácia, amikor letarolják az összes közjogi intézményt és azoknak a vezetőit. Amit mondtak, hogy önök soha nem akarnak olyanok lenni ‑ hát, most olyanokká teszik önmagukat!

Azt mondták az embereknek, hogy ha nem akartok különböző dolgokat a magyar jogrendszerben, szavazzatok a TISZA Pártra, és a TISZA Párt mindennél brutálisabb, mindennél gyorsabb, mindent letaroló közjogi változásokat vitt véghez. Nem találnak önök a magyar demokratikus jogtörténetben hasonló időszakot, és ez a javaslat ‑ bár a technikai részek egyik-másik része tényleg racionálisnak is mondható ‑, az egésznek véres a torka, mert az egész, a tizenhetedik alaptörvény-módosítás aprópénzre váltása annak az alkotmányossági jogszabályokba való átvezetése, hogy a TISZA Párt hogyan fejezi le az Alkotmánybíróságot, miközben arról szónokol, hogy tiszteletben kell tartani a másik ciklusban megválasztott tisztségviselőket, hogy nem kell félni a korlátoktól, nem kell félni az ellenvéleménytől, de mindenki, aki jogilag ellenvéleményt fogalmazhat meg, az először egy virtuális lincselésnek lesz az áldozata, azután pedig egy egzisztenciális ellehetetlenítésnek és közjogi mandátummegszüntetésnek. És ebben nincsen semmifajta korlát, a köztársasági elnöktől az Alkotmánybíróságon át, akár az ügyészi szervezetig.

Úgyhogy a TISZA-kormány ezek szerint igenis fél az őt ellenőrző szervektől, semmiben nem a párbeszédre és nem a konszenzusra törekszik, nem megállapodni akar másokkal, nem a viták végén akar valamilyen álláspontot, közös álláspontot elfoglalni, hanem letarolni akar, leuralni akar és mindent a saját képére formálni.

Ezt most még megtehetik, mert a parlamenti többségük megvan hozzá, mert jogilag, kvázi formálisan megtehetik. Tartalmilag nem tehetnék meg, mert ez egy becikkelyezett, nem jog, hogyha jogtechnikai fogalommal élnék, de a népszerűségük megvan, és azt hiszik, hogy ezért megtehetik. A parlamenti felhatalmazásuk megvan, de amikor egy-két év múlva majd visszagondolnak erre az időszakra, akkor rájönnek, hogy már az első pillanatban túltolták. És nem önök, mert nem önök találták ki ezeket a javaslatokat, nem az önök fejéből pattant ki ez az ötlet, a miniszterelnök fejéből: a miniszterelnöknek a mindent letaroló gondolkodásmódja az, ami ebben nyilván megjelenik. Önök ebben a gépezetben csak fogaskerekek, de elfogadják az ő hatalomgyakorlási technikáját, és így osztoznak abban a felelősségben, hogy mi történik a magyar közjogi rendszerrel.

Nem tudnak önök példát mondani erre máshol sem. Úgyhogy nyilvánvalóan lehetne értelmes vitát folytatni, hogy most a Közlönyben vagy az alkotmánybírósági határozatok hivatalos tárában jelenjen meg egy-egy javaslat, de a lényege, az alapja elfogadhatatlan a számunkra. Nem lehet valaki 70 évesen alkotmánybíró, de lehet 73 évesen köztársasági elnök? (Melléthei-Barna Márton: Igen!) Mi logika van az önök jogszabályaiban? Hogy valakinek a képességei 70 éves korában egész egyszerűen megszűnnek, hogy alkotmánybíró legyen, de 73 évesen felélednek, hogy köztársasági elnök tudjon lenni? Ezek szerint csak 70-73 évesig kell valamivel az embernek az idejét eltöltenie, mert addig lehet alkotmánybíró, és utána köztársasági elnök. 70 és 73 év között nem alkalmas közjogi tisztség betöltésére, de előtte és utána természetesen teljes mértékben alkalmas.

Nevethetnénk is rajta, de nem nevetni kell ezen, hanem sírni és aggódni, mert akik így kezdik a hatalomgyakorlásukat, így is fogják folytatni. Nem az ellenzék számára veszélyes ez, hanem az ország számára, meg előbb-utóbb a TISZA-s képviselők számára is. Mert ne feledjék el, a történelemben mindig azt tapasztaltuk, hogy akik ezeket az eszközöket egyszer magukhoz ragadják ‑ ahogy ezeket az eszközöket az új TISZA-s ÁVH kapcsán is létrehozzák ‑, azok előbb-utóbb a sajátjaik ellen fordítják. Tehát sokkal kegyetlenebb dolgokra számíthatnak önök, mint amelyekre az ellenzék képviselői, ha bárki kilóg a sorból.

Úgyhogy építik az önkényt, és ez az önkénynek az aprópénzre váltása. Amit az Alaptörvényben elfogadtak, azt itt most ezekbe a törvényekbe is becikkelyezik. Elfogadhatatlanok, és higgyék el, egy vagy két év múlva, amikor visszagondolnak önök is erre a törvényjavaslatra meg az alaptörvény-módosításra is, azt mondják, hogy hiba volt, nem kellett volna; párbeszédet kellett volna folytatni, nem kellett volna ennyire agresszíven áttörni minden jogállami korlátot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)