Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ezt a javaslatot önmagában vizsgálva jelentősen más véleményt fogalmaznék meg, mint amikor a teljes összefüggésrendszert látjuk, hiszen önmagában egyébként helyes az, hogy kifejezetten csak olyan jogi szakmai gyakorlatot fogadnak el az alkotmánybíróvá választás feltételeként, vagy olyan tisztséget, aminek a betöltése jogi végzettséghez, jogászi végzettséghez kötött.

(22.20)

Ha 20 év ennek az időtartama, az is helyes, hiszen itt azért alkotmánybíróvá választás esetén a legmagasabb kritériumoknak kell hogy megfeleljenek a jelöltek. Ez önmagában tehát kipipálható.

Aztán arról is lehetne beszélni, hogy legyen‑e életkori határ, hogy ez a 65., 70. vagy 75. életév, ez is tűri a vitát. De az már valóban arcpirító, hogy az alkotmánybírók esetén legyen a 70. életév a korhatár, de Magyarországnak lehet egy egyébként gyilkossimogató, 73 éves köztársasági elnöke, meg az a borzasztó következetlenség, hogy önök szerint a fideszes báb köztársasági elnök nem jó ‑ megjegyzem, egyébként szerintem tényleg nem jó, nem helyénvaló ‑, de a TISZA-s báb már nyugodtan ott ülhet a köztársasági elnöki székben. Egészen kivételesen gyalázatos és egyébként önellentmondásoktól hemzseg.

Az, hogy a Magyar Közlönyben jelenjenek meg az Alkotmánybíróság határozatai, talán ez a legelfogadhatóbb ötlet vagy a legelfogadhatóbb pontja ennek a javaslatnak.

Viszont tényleg nem lehet elmenni szó nélkül az Alaptörvény tizenhetedik módosítása mellett. Persze könnyen visszatámadhatnak, hogy a személyes érintettség erős motiváció, ezt nem is tagadom, de onnantól kezdve, hogy például személy szerint engem, Dúró Dórát és Novák Elődöt a 12 éves mandátumkorlátozással börtönből szabadult, intellektuális vagy életellenes bűnözőkkel alacsonyabb szintre helyeznek a passzív választójog tekintetében, az nemcsak egyszerűen gyalázatos, igazságtalan, méltatlan és érdemtelen, hanem nagyon durva személyes sértés is, és ez önök szerint nem jelent semmi problémát.

Az is látszik, hogy ezt a projektet Brüsszel leokézta. Ha ezt a tizenhetedik módosítást, tisztelt... (A kormánypárti képviselők felé:) Lehet mosolyogni, főleg a rutintalanok nyugodtan mosolyoghatnak, mert azt sem tudják, hogy min mosolyognak. Ha ezt a törvénycsomagot, a tizenhetedik módosítást, tisztelt kormánypárti képviselők, egy jobboldali kormány hozza be, az egész Európai Unió, nem mondom, hogy farkasként ‑ nem akarom a farkasokat megsérteni, derék, nemes állatok ‑, de ilyen hiéna- meg sakálfalkaként vonyítana, és neonáci, fasiszta diktatúráról kezdene fantáziálni vagy delirálni. Mivel egy liberális kormány hozta be a 12 éves mandátumkorlátot is, így ezzel semmi gond nincs, ez a demokrácia nagy diadala.

Az sem zavarja önöket ‑ és nyilván ezt cinikusan, ironikusan mondom ‑, hogy olyan nagy múltú demokráciákban van ilyen szabályozás, ismételjük meg, nehogy elfelejtsék, mint Fülöp-szigetek, Botswana, Chile, Peru vagy Bolívia, de még ott sem visszamenőleges hatállyal. Legalább legyenek őszinték! Önök annyira gyűlölnek minket ‑ tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, ne vegye magára, ezt megint hozzáteszem; egyre kevésbé érdemlik meg, de a korrektség jegyében azért hozzáteszem ‑, annyira gyűlölnek minket, hogy a közjogi likvidálás eszközéhez nyúlnak. Ez nem más, mint a közjogi likvidálás egyik eszköze.

Egyébként nem tudom, ki mondta itt, hogy Sonnevend alkotmánybíró úrral kapcsolatban nincsenek problémák. Dehogy nincsenek! Csak egy kicsit későn derültek ki. Egy német nyelvről magyarra fordított anyagból kiderült, hogy ő az egyik szellemi atyja a tizenhetedik módosításnak, ő volt az egyik tippadó, hogy így kell ezt csinálni, mert a demokrácia csak akkor sérül, amikor a liberális elvárásokhoz képest jobbra elhelyezhető, a politikai skálán jobbra elhelyezhető kormányzat hoz valamilyen vitatható intézkedést.

És tudják, azért fogalmazok ilyen erősen, mert nekem teljes politikai és erkölcsi alapom van erre, mert amikor a Fidesz lépett el a rajtvonaltól nagyon sokszor, nem egyszer, nem ötször, nem tízszer, nagyon sokszor, akkor ugyanígy vagy ennél erősebben is fogalmaztam.

Egyébként igen, tisztelt Fidesz-KDNP-s képviselők, amikor 2023 végén mi azt javasoltuk… ‑ ezt csak arra fel mondom a kormánypárti képviselőknek is, hogy mi itt voltunk ellenzékben, mit csináltunk vagy mit nem csináltunk: hát, ügydöntő hatáskör hiányában mi hatan nem tudtunk leszavazni 135-öt vagy 136-ot! Ha valaki megmondja vagy megmondta volna, hogy ezt hogy kell csinálni, már másnap ezt csináljuk. Tettük, amit tehettünk, a médianyilvánosság eszközeivel, már amennyi nekünk megadatott, akár a televízió-, rádiónyilvánosságot vagy az online médiát tekintve, meg beadtunk javaslatokat. Ha akkor elfogadták volna a Fidesz-KDNP részéről ‑ akkor ők voltak a döntéshozók ‑, akkor biztosan nyert volna a TISZA egy nagyon vastag, egyszerű többséggel, de nem lett volna önállóan kétharmados többségük, nem tudták volna ilyen durván szétszurkálni a magyar alkotmányos rendszert kényük-kedvük szerint.

És az, hogy ebben benne van a miniszterelnök személyes, olthatatlan, mérhetetlen, kiapadhatatlan bosszúvágya, természetesen látszik. Ha önök egyenként, őszintén nyilatkoznának a tizenhetedik módosítás bizonyos rendelkezéseiről, szerintem a kétharmados többsége nem lett volna meg ehhez a TISZA-nak, de a pártfegyelem, a frakciófegyelem egyelőre még mindenek felett való.

Azért ahhoz, ne haragudjanak, tényleg a nyulak bátorsága szükséges, hogy olyan szabályt hozzanak, amely önök közül senkire nem vonatkozik, 141-ből senkire, egészen 2038-ig, de az ellenzéknek több mint felére viszont igen. Ha ezeket a gondolatokat is megtesszük, ezeket a mondatokat megfogalmazzuk, akkor azért minden elemében érezhető, hogy ez egészen durva, még a fideszes léptékekhez képest is nagyon durva, hiperagresszív lépés.

De önök persze mosolyoghatnak, nyugodtan lehet, hiszen bár a mézesheteknek lassan a végére érünk, de most még ezt megtehetik. És Melléthei-Barna képviselő egyik nyilatkozatából az tűnik ki, ez értelmezés kérdése, hogy 28 másik tisztségből is kizárják azokat, akik legalább 12 éven keresztül tisztességgel, becsülettel szolgálták a hazájukat ‑ akik nem, azok viseljék a következményeit ‑, de hát akkor önök is legyenek annyira korrektek, hogy nem mindenkit a kollektív bűnösség, az úgynevezett lopás, tolvajlás, politikai vagy egyéb korrupció vádjával illetnek vagy ilyen bélyeggel látják el; akik 12 éve vagy hosszabb ideje tisztességgel, becsülettel szolgálják a hazájukat, azokat nemcsak gyilkosoknál helyeznek alacsonyabb szintre a passzív választójog tekintetében ‑ és ezen még a tudatlanabbak mosolyognak is, kifejezetten büszkék is erre, fel sem fogva a tettük súlyát ‑, hanem 28 másik tisztségből is kizárják. Kérdezem én, hogy milyen alapon, vagy mire számítanak önök, ha egyszer majd fordul a kocka. De én akkor sem csinálnék, én akkor sem javasolnék, ha még lesz akkor bármi közöm a politikához, bármi apró közöm, én akkor sem javasolnék közel hasonló lépéseket sem a mindenkori politikai ellenfeleim vagy ellenfeleink ellen, legyenek azok bármilyen színűek, helyezkedjenek el a politikai paletta bármelyik pontján, középen, jobbra, balra, szélsőjobbon, teljesen mindegy. Most ahhoz képest ezt toldozgatni-foltozgatni részletkérdés, tisztelt képviselőtársaim.

Az, aminek én fültanúja lehettem néhány héttel ezelőtt, szerencsére fül- és szemtanúja lehettem, hogy amikor az én pártelnök-frakcióvezetőm azon a bizonyos rendkívüli házbizottsági ülésen a miniszterelnöki elvárásokhoz képest jóval magasabb kritikai szintet ütött meg, akkor a miniszterelnök úr alig burkoltan ‑ nem is burkoltan ‑ megfenyegette őt azzal, hogy lehet még ebből a 12 éves szabályból 8 éves is, akkor az tényleg a nyulak bátorsága. Persze, lehet, megvan hozzá a politikai magánhadserege, gyakorlatilag azt csinál, amit akar, tényleg az lenne a legegyszerűbb, legyen négy év, legyen egy év, legyen két év, és akkor sokkal gyakrabban lehet Magyarországon országgyűlési választásokat tartani.

Ahhoz képest persze ebben a mostani javaslatban vannak helyes irányú javaslatok, de ez már csak szépségtapasz, ha egyáltalán annak lehet nevezni. De mindegy, ezen a szép nyárvégi késő esti időpontban ne idegesítsük magunkat; az a lényeg, hogy mielőtt a felszólalásomhoz hozzákezdtem, már 4:0-ra vezettünk a törökök ellen. Köszönöm szépen. Ez a lényeg. (Szórványos taps az ellenzéki sorokban. ‑ Lovkó Csaba: Nyert a kosárlabdacsapat is!)