Melléthei-Barna Márton (TISZA)

MELLÉTHEI-BARNA MÁRTON, a TISZA képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Egy alkotmány valódi értéke akkor mutatkozik meg, amikor a rendelkezései a hatalom számára kényelmetlenné válnak. Ilyen eset, ha például a kormánynak meg kell állni egy alkotmányos korlát előtt, amikor a parlamenti többségnek tudomásul kell vennie, hogy a választási győzelem nem jelent korlátlan hatalmat, ha egy állampolgár jogai erősebbnek bizonyulnak az állam pillanatnyi érdekeinél.

Az Alkotmánybíróság ezeknek a pillanatoknak az intézménye. Egy demokratikus jogállamban ugyanis nem elegendő, hogy van egy alkotmányunk. Szükségünk van egy független, szakmailag hiteles és ténylegesen működőképes testületre is, amely az alkotmány rendelkezéseit a közhatalommal szemben is képes érvényre juttatni. Egy demokratikus kormányzat nem fél az őt ellenőrző intézményektől, ellenkezőleg, abban érdekelt, hogy ezek az intézmények erősek legyenek, mert éppen az ellenőrzés teszi hitelessé a közhatalom gyakorlását.

Ezért a most tárgyalt törvényjavaslat jóval többről szól, mint néhány szervezeti és eljárási szabály módosításáról. A kérdés az, hogy milyen szerepet szánunk az Alkotmánybíróságnak a magyar államban: a testület ismét a közhatalom valódi korlátja lesz‑e, vagy megmarad egy formálisan független, ám politikailag kiszolgáltatott intézménynek? A TISZA országgyűlési képviselőcsoportja az előbbit választja, ezért támogatjuk a törvényjavaslatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt másfél évtized közjogi történetének egyik legfontosabb tanulsága, hogy egy alkotmányos intézményt nem feltétlenül kell megszüntetni ahhoz, hogy elveszítse valódi rendeltetését, elegendő lehet fokozatosan átírni a személyi, szervezeti, eljárási szabályait, elegendő lehet fellazítani a tisztség betöltésének szakmai feltételeit, bizonytalanná tenni a függetlenségét, a pillanatnyi politikai érdekekhez igazítani a vezetőinek a kiválasztását. Az intézmény ilyenkor kívülről változatlannak látszik, megmarad az épület, a név, a címer, a hivatalos honlap, csak éppen az alkotmányos ellensúly tűnik el mögülük.

Magyarországon az Alkotmánybíróság tekintélyét és függetlenségét hosszú éveken keresztül ilyen egymásra épülő beavatkozások gyengítették. A mostani javaslat ennek az örökségnek több lényeges elemét számolja fel, és végrehajtja az Alaptörvény tizenhetedik módosításából következő intézményi változásokat is.

A javaslat egyik legfontosabb rendelkezése szerint az Alkotmánybíróság elnökét a jövőben a testület maga választja meg saját tagjai közül, hároméves időtartamra. Ez a változás világos alkotmányos logikát követ. Az Alkotmánybíróság elnöke elsősorban egy független testület vezetője, nem pedig a parlamenti többség által az intézmény élére állított közjogi méltóság. Munkájához szüksége van az alkotmánybírók szakmai bizalmára, hiszen neki kell megszervezni az ülés működését, képviselnie a testületet és őrködni az intézményi függetlenség felett.

A tagokat természetesen továbbra is az Országgyűlés választja meg kétharmados többséggel. A demokratikus legitimáció tehát megmarad, az Alkotmánybíróság nem válik önmagát újratermelő, zárt testületté. A változás lényege az, hogy a már megválasztott alkotmánybírák maguk dönthessenek arról, kit tartanak alkalmasnak a testület szakmai vezetésére. A választást pályázat előzi meg, a jelentkezésre megfelelő időt kell biztosítani, az elnök személyéről pedig a teljes ülés titkos szavazással dönt. A pályázat ad egy képet a tagoknak a jelölt terveiről, majd a megválasztásához az Alkotmánybíróság valamennyi tagja több mint felének támogatása szükséges. Ez a megoldás egyszerre ad az elnöknek belső szakmai legitimitást, biztosítja a pályázati eljárás rendezettségét, és kizárja annak a lehetőségét, hogy az elnöki tisztség egy politikai alku részévé váljon.

A javaslat visszaállítja az alkotmánybíróvá válás szakmai feltételeinek komolyságát is. Alkotmánybíró az lehessen, aki a szükséges 20 évi jogi szakmai gyakorlatot valóban olyan munkakörben szerezte meg, amelynek betöltéséhez jogász végzettség szükséges. Ez magától értetődő követelménynek tűnik, mégis szükség van a törvényben való újbóli kimondására, mert a korábbi szabályozás ezt a feltételt indokolatlanul fellazította.

Az Alkotmánybíróság a jogrendszerünk legösszetettebb kérdéseiben dönt, határozatai alapvető jogok érvényesülését, bírósági ítéletek, törvények alkalmazhatóságát és az egész államszervezet működését befolyásolják. Ehhez nem általában vett közéleti tapasztalatra, hanem mély jogi tudásra, kiforrott jogértelmezési képességre és hosszú idő alatt megszerzett szakmai gyakorlatra van szükség. Az alkotmánybírói tisztség nem politikai életműdíj. Ez a magyar jogászi hivatás egyik legnagyobb felelősséggel járó tisztsége, amelynek betöltéséhez világos és számonkérhető szakmai követelményekre van szükség. Nem lehet a közéletből távozó politikusok vagy a hatalomhoz közel álló személyek számára fenntartott állomás, ahogy bizonyos esetekben ezt eddig láttuk.

A törvényjavaslat rögzíti a 70 éves felső korhatárt is. Ezzel egy olyan szabály tér vissza a magyar alkotmánybíráskodásba, amely a rendszerváltást követően több mint két évtizeden keresztül természetes része volt a szabályozásnak. A kiszámítható, előre meghatározott korhatár biztosítja a testület fokozatos megújulását, és megakadályozza, hogy egyes személyek megbízatásának időtartamát pillanatnyi politikai érdekekhez igazítsák. A jogállamiság szempontjából nem az a döntő, hogy egy szabály éppen kinek kedvez. Az a döntő, hogy általános, előre megismerhető és mindenkire egyformán alkalmazandó szabály legyen.

A javaslat rendezi az alkotmánybírósági döntések hivatalos közzétételét is. A legfontosabb határozatok a jövőben ismét a Magyar Közlönyben jelennek meg. Ez nem kiadványszerkesztési kérdés, mielőtt bárki ezt így gondolja. Amikor az Alkotmánybíróság megsemmisít egy törvényt, felfüggeszti egy jogszabály hatálybalépését vagy értelmezi az Alaptörvényt, döntése a teljes magyar jogrendszerre kihat. Az ilyen határozatoknak a jogrendszer elsődleges hivatalos lapjában van a helyük, ezt követeli meg a jogbiztonság, a nyilvánosság és az egységes jogalkalmazás követelménye.

A javaslat több további működési garanciát is tartalmaz. Ha az Alkotmánybíróság elnöke és elnökhelyettese egyaránt akadályoztatva van, a feladataikat az életkorban legidősebb alkotmánybíró látja el. Ez kizárja, hogy egy korábbi elnöki kijelölés hiánya megbénítsa a teljes ülés működését.

A köztársasági elnök akadályoztatására vonatkozó párhuzamos törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezése pedig a jogrendszer koherenciáját szolgálja. Amit az Alaptörvény megfelelően és teljeskörűen szabályoz, azt szükségtelen alacsonyabb szintű jogszabályban is megismételni.

Tisztelt Országgyűlés! A mostani javaslat természetesen nem zárja le a magyar alkotmányosság megújítását. Magyarországnak új, széles körű társadalmi és szakmai egyeztetésen alapuló alkotmányra van szüksége, olyan alkotmányra, amely nem egyetlen politikai közösség műve, hanem valamennyi magyar polgár közös jogi és politikai otthona lehet. Az új alkotmány elfogadásáig sem maradhatnak azonban érintetlenül azok a szabályok, amelyek az alkotmányos állam működéséhez nélkülözhetetlenek. A jogállam helyreállítása nem egyetlen ünnepélyes pillanat, hanem egymásra épülő intézményi döntések sorozata. Ez a törvényjavaslat egy ilyen döntés. A demokrácia minőségét végső soron nem az mutatja meg, hogy a kormányzó többség milyen szépen beszél a jogállamról, az mutatja meg, hogy hajlandó‑e saját hatalmát is jogi korlátok közé szorítani. Mi erre vállalkoztunk. Olyan Alkotmánybíróságot akarunk, amely adott esetben a TISZA-kormány törvényeit is megsemmisíti; olyan testületet akarunk, amelynek tagjai nem politikai elvárások, hanem az alkotmány alapján döntenek; olyan intézményt akarunk, amelynek függetlenségét személyi, szakmai és költségvetési garanciák egyaránt védik. Mert a független Alkotmánybíróság nem a demokratikus kormányzás akadálya, hanem a demokratikus kormányzás egyik feltétele.

A TISZA országgyűlési képviselőcsoportja ezért a T/505. számú törvényjavaslat elfogadását kéri a tisztelt Országgyűléstől. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárt padsoraiból.)