Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! A tegnapi napon ön több ezer meggyilkolt honfitársunk emlékét, a túlélők emlékét és a leszármazottakat gyalázta meg a tettével, úgyhogy most önhöz szólok személyesen és a másik ülve maradt öt mi hazánkos képviselőhöz:

A táborokban, főként Auschwitzban a többi fogolytól eltérően a cigányokat nem szelektálták. A családok együtt maradhattak, dolgozniuk kellett általában. Auschwitz parancsnoka, Rudolf Höss szerint Himmler kezdetben egy további faji kutatásokra használható cigányrezervátumot akart berendezni. A terv azonban kudarcba fulladt, a tömeges deportálások miatt a táborokban éheztek, járványok törtek ki, megtizedelve az ott lakókat. A cigánytábor története, tisztelt frakcióvezető úr, 1944. augusztus 2-án ért véget, amikor egy szelekciót követően 1408 munkaképes cigányt más táborokba vittek. Éjszaka az SS körülvette a tábort, az ellenállást kutyáikkal és fegyvereikkel megtörték, 2897 cigányt teherautókon hurcoltak a gázkamrákhoz.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Most néhány magyar roma honfitársunk visszaemlékezését szeretném önnek felolvasni:

Ott egy táblán volt a nevük sorban, végig. Mindkettőt megtaláltam. Édesapámat Kolompár Rudolfnak hívták, 36 évesen halt meg, a testvérem 19 évesen. Lementünk a pincébe, mert ott is egy bunker van, ahol égették őket. Benéztem a kemencébe, be akartam nyúlni, ha egy fehérvári cigány ember nem kap el, én benyúlok a kemencébe és kiveszek egy darabot, gondoltam: kiveszem és hazahozom emléknek. Azt mondja erre a Józsi fiam: anyám, ne nyúljál bele, mert fertőzést kapsz. Nem bánom én, fiam - válaszoltam. Honnan tudod, hogy nem a testvéredé vagy az apádé volt. Elájultam, kivittek az égetőből.

(9.10)

A szintén újpesti szegkovács Patkó családhoz öt behívó érkezik az öt hadköteles fivérnek. Közülük Istvánnak, a legidősebbnek sürgönyözni kell, mert épp Érsekújváron van. Hamar jött a hír, hogy Istvánt összeszedték, az érsekújvári cigányokkal együtt munkatáborba szállították. A háborúnak vége lett, a négy testvér épségben hazajött. De érkezett egy levél is: Patkó István a dachaui táborban, közvetlen annak felszabadulása előtt az elégtelen táplálkozás következtében elhalálozott. Égetéssel tömegsírba került, ezért maradványait kiadni nem tudják.

Másik visszaemlékezés, frakcióvezető úr:

Muzsikáltunk éppen Viszákon, itt, a szomszéd községben. Egyszer csak odajött három-négy csendőr, hagyjuk abba, pakoljunk össze, mert visznek bennünket. Meg voltunk lepődve, meg az összes vendégek is. Hát, hogy? A csendőrrel nem lehetett beszélni. Mondták a vendégek is, hogy nem bántottak senkit, ezek rendes emberek, hiába volt. Össze kellett pakolnunk, aztán vittek minket, bennünket először Körmendre, tyúkólakba, aztán a táborba.

Egy másik visszaemlékezés, tisztelt frakcióvezető úr:

A huszonkettes barakkban rengetegen meghaltak mindennap. Ott főleg családok voltak, gyerekekkel, csak romák. A betegségbe, az éhségbe, a koszba haltak meg leginkább. Január-február táján mondtam az unokatestvéremnek, hogy menjünk át, nézzük meg, hogy vannak, akikkel jöttem, a bükiek, toronyiak, de senki nem volt már meg. Egyetlenegy volt meg, akkor haldoklott, egyetlenegy kislány. - Hódosi Magdolna visszaemlékezése.

Ravensbrückben különösen sok fiatal magyar roma lányt sterilizáltak, frakcióvezető úr. Augusztusban Magyarországon cigány munkaszolgálatos századokat állítottak fel, számos helyen tömeges kivégzésekre került sor. Csendőrök és nyilasok Szolgaegyházán, Nagyszalontán, Dobozon, Várpalotán, Lajoskomáromban és Lengyelben több száz romát, köztük gyerekeket és nőket gyilkoltak meg.

És egy utolsó visszaemlékezés önnek, frakcióvezető úr:

Kaptam nyolc lövést, a karba, a lábamba, az oldalamba, ide is, meg a combomba is. Én túléltem, meg még egy kislány. Amikor már csend lett, kihoztak a bakterházból egy karbidlámpát és megvizsgáltak minket. Én csak benn feküdtem a gödörben, nem mozogtam. Mikor eltávoztak és csönd lett, mindenkit megnyomtam magam körül, hogy melyik él még. Ráesett a kezem egy kislányra, az visszacsípett engem. Mondom: te ki vagy, melyik vagy? Azt mondja: én vagyok a Falat. - Lakatos Angéla, Mici túlélő visszaemlékezése.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Ezeknek az embereknek és sok ezer elhunyt honfitársunknak az emlékét alázták meg tegnap. Amíg önök nyilvánosan nem kérnek bocsánatot, addig önökkel nekünk nincs miről beszélnünk. Köszönjük szépen.