V. Németh Zsolt (Fidesz)

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában részletesen bemutattuk, hogy a TISZA-kormány javaslata nem egyszerűen egy feleslegessé vált miniszteri jogkört töröl el, hanem megszünteti azt a központi helyszínkijelölési feltételt, amely nélkül az akkumulátor-újrafeldolgozó üzemek további környezetvédelmi, hulladékgazdálkodási és más hatósági eljárásai sem indulhattak meg. Az előterjesztő az általános vitában azt állította, hogy ez nem valódi szűrő, hanem szükségtelen közbülső elem, és a döntést egyszerűen vissza kell adni a szakhatóságoknak.

A bizottsági vita azonban nem eloszlatta, hanem tovább erősítette az aggályainkat. Porcher Áron államtitkár úr a bizottság ülésén maga is elismerte, hogy szükség van stratégiai koordinációra. Azt is elmondta, hogy vannak érvek a kétlépcsős döntési rendszer mellett, és a miniszteri jóváhagyásnak akár a folyamat végén is lehetne helye. Ez fontos beismerés. Ha szükség van stratégiai koordinációra, és lehet helye egy második döntési szintnek, akkor miért kell a teljes rendszert megszüntetni? Miért nem alakítják át? Miért nem teszik objektívebbé? Miért nem helyezik a miniszteri vagy más központi döntést a hatósági vizsgálatok utánra? Miért nem szabályozzák pontosan, milyen országos környezetvédelmi, gazdasági, területfejlesztési és közegészségügyi szempontokat kell figyelembe venni?

A TISZA-kormány nem ezeket a kérdéseket rendezi, hanem egyszerűen kihúzza a törvényből a helyszínkijelölés teljes rendszerét, és semmilyen új, országos szintű előszűrő vagy koordinációs mechanizmust nem tesz a helyére.

Tisztelt Ház! A bizottsági vitában elhangzott az a nagyon egyszerű kérdés is, amely világosan megmutatja a módosítás következményét. Mi történik akkor, ha egy beruházó tíz különböző helyszínen kezdeményezi az akkumulátor-újrafeldolgozó üzem létesítését, és mind a tíz helyszín megfelel az általános hatósági feltételeknek? Létrejöhet mind a tíz üzem? A törvényjavaslat alapján erre az a válasz, hogy az előzetes miniszteri helyszínkijelölés többé egyik helyszínen sem lesz feltétel. Nem marad olyan központi döntési pont, amely országos szinten mérlegelné, hogy valóban szükség van-e mind a tíz üzemre, megfelelő-e a területi eloszlásuk, milyen kumulatív környezeti terheléssel járnak, vagy összhangban állnak-e Magyarország hosszú távú ipar-, energia- és hulladékgazdálkodási érdekeivel.

Ezért mondjuk azt, hogy a módosítás után gyakorlatilag bárhol felmerülhet ilyen létesítmény terve, de természetesen nem engedélyek nélkül, nem a környezetvédelmi vagy hulladékgazdálkodási követelmények teljes mellőzésével, hanem bármely olyan helyszínen, ahol az általános engedélyezési feltételek teljesíthetők - külön központi helyszínkijelölés nélkül -, bármely vármegyében, bármely település mellett, akár egyszerre több helyszínen is.

Önök arra hivatkoztak, hogy az önkormányzatok a helyi építési szabályzatokon keresztül továbbra is gyakorolhatnak kontrollt, csakhogy a helyi építési szabályzat nem helyettesíti az országos stratégiai mérlegelést. Egy önkormányzat a saját településének területfelhasználásáról dönthet, de nem tudja megítélni az ország egészének újrafeldolgozó kapacitását, a létesítmények területi eloszlását, az országos hulladékszállítási útvonalakat vagy több beruházás együttes környezeti hatását.

A helyi szabályozás és az ágazati hatósági engedélyezés fontos, de más feladatot lát el, mint az országos szintű helyszínkiválasztás és koordináció. Egy ilyen létesítménynél maga a helyszín kiválasztása az egyik legfontosabb környezetvédelmi döntés. Nemcsak azt kell megvizsgálni, hogy az üzem műszaki feltételei megfelelnek-e a jogszabályoknak; vizsgálni kell a vízbázisokat, a felszíni és felszín alatti vizek védelmét, a lakóterületek közelségét, a szállítási útvonalakat, a katasztrófavédelmi kockázatokat, a már működő ipari létesítmények együttes terhelését és a térség hosszú távú fejlődési lehetőségeit.

(19.50)

Nem akkor kell először feltenni a kérdést, hogy alkalmas-e a helyszín, amikor a beruházó már terveket készített, területet szerzett és elindította az engedélyezési eljárásokat, az alkalmatlan helyszíneket már a folyamat elején ki kell szűrni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha a TISZA-kormány szerint a miniszteri mérlegelés túl széles volt, akkor szűkítse a jogkört, határozzon meg objektív feltételeket, tegye nyilvánossá a döntés alapjául szolgáló vizsgálatokat, és biztosítsa az önkormányzatok, valamint a lakosság érdemi bevonását. Az viszont maga is önkényes szabályozás, ha a kormány egyik napról a másikra megszüntet egy teljes döntési szintet, a folyamatban levő ügyekre is azonnal alkalmazza az új szabályt, de nem mondja meg, hogy milyen garancia lép a megszüntetett rendszer helyére.

A bizottsági vita után is megválaszolatlanok maradtak a legfontosabb kérdések: ki végzi el az országos stratégiai mérlegelést; ki vizsgálja meg, hogy hány ilyen üzemre van szükség, és hol indokolt azokat elhelyezni; hogyan érvényesülnek az állam hosszú távú környezetvédelmi és gazdasági érdekei; milyen szerepet kapnak az önkormányzatok és az érintett lakosság; mi akadályozza meg, hogy megfelelő általános engedélyezési feltételek esetén egyszerre számos különböző helyszínen induljon meg ilyen beruházás. Ezekre a kérdésekre a törvényjavaslat nem ad választ.

Mi továbbra sem az akkumulátorok biztonságos újrafeldolgozását ellenezzük, mert az akkumulátorhulladék kezeléséről gondoskodni kell, de nem mindegy, hogy hol, milyen területi eloszlásban, milyen környezeti terheléssel és milyen állami, önkormányzati és lakossági garanciák mellett történik mindez. Ezért a törvényjavaslatot a bizottsági vitában elhangzottak ismeretében sem tudjuk támogatni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)