Novák Előd (Mi Hazánk)

NOVÁK ELŐD, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Még tíz éve sincs, hogy egy újabb rendszerváltás utáni kormányfőnkről derült ki, hogy III/II-es ügynök volt. Tudják, hogy ki az? Nem, nem Medgyessy Péter volt. Majd mindjárt elárulom, hogy kiről van szó. De ez is mutatja, hogy egyrészt van még mit feltárni, közzétenni, elemezni. Másrészt a rendszerváltás inkább módszerváltás, hatalomátmentés volt, a régi klientúra ‑ beleértve a besúgókat ‑ megőrizte a befolyását.

Az elmúlt három-négy évtized az MDF-, MSZP- és Fidesz-kormányok közös szégyene, hogy még mindig nem történt meg az állambiztonsági múlt feltárása, így többek közt az úgynevezett ügynöklisták összeállítása, persze a tartótisztekre fókuszálva, a pártállami vezetők elszámoltatása és közéletből, sőt állami cégek éléről is történő kitiltása, az úgynevezett lusztráció, valamint a kommunista luxusnyugdíjak megvonása, melyet jobb későn, mint soha alapon tavalyelőtt Csehországban is törvénybe foglaltak, miközben hazánkban még a kommunista kitüntetések után esetenként még mindig járó nyugdíjpótlékok megvonása is várat magára, egyúttal a politikai foglyok nyugdíjának méltó rendezése, no meg a Szabadság téri szovjet megszállási emlékmű eltávolítása, a csak elvileg tiltott önkényuralmi jelképeivel együtt.

Egy olyan köztársaságban élünk, melyet az a Szűrös Mátyás kiáltott ki, aki nemcsak az MSZMP egyik vezetője volt, hanem karrierjét 1951-ben a Rákosi-féle MDP-ben kezdte. A rákosista alkotmány helyére egy hasonlóan egypárti alaptörvény került, csak immár Szájer József nevével fémjelezve. De legalább már nincs a III/II-es ügynök Horn Gyuláról közterület elnevezve. Ez a Mi Hazánk Mozgalom antikommunista sikere, hogy jogi kezdeményezésünk nyomán a bírósági ítélet óta immár hivatalosan nincs Horn Gyula sétány. Az utcanévtáblákat mégis kint hagyták, ezért azokat Balog Csaba XIII. kerületi önkormányzati képviselőnkkel távolítottam el, mondhatnánk, hogy polgári engedetlenség keretében, én inkább azt mondanám azért mégis, hogy helyreállítva a törvényes rendet. Az utcanévtáblák azóta sem kerültek vissza.

Bár az ügyben a kormányhivatal a nekem küldött első válaszát még úgy zárta, idézem: „törvényességi felügyeleti intézkedés nem tehető”, ugye, tipikus fideszes hozzáállás volt, nem adtuk fel mégsem. Viszonválaszom, jogi érveim és az utcanévtábláknak először még csak a letakarásával előmozdító társadalmi nyomásunk hatására dr. Sára Botond főispán úr végül igazat adott nekem, törvényességi felhívást bocsátott ki, amelyben felkérte a Fővárosi Közgyűlést, hogy a jogszabálysértő helyzetet szüntesse meg, azaz a közterület nevét módosítsa.

Végül a Fővárosi Törvényszék is kimondta, hogy a kommunista utcaelnevezés törvénytelen volt. Horn Gyula az ’56-os forradalom vérbefojtóit aktívan kiszolgálta pufajkásként. Felelőssége elsősorban munkásőrként és magas rangú pártfunkcionáriusként állapítható meg, de ami még kevésbé köztudott, hogy III/II-es ügynök volt „Harcos” fedőnéven ‑ bár ő erről természetesen nem emlékezett meg az emlékirataiban. Még tíz éve sincs, hogy ez az információ napvilágot látott, Ungváry Krisztián történész tárta fel 2017-ben.

Ami a III/II-es ügynökök rendszerváltás után is megmaradt befolyását illeti, sajnos még az Orbán-kormánynak is tagja lehetett a D-209-es fedőnevű Medgyessy Péter későbbi miniszterelnök egykori kollégája, egy szintén III/II-es ügynök, Martonyi János, aki „Magasdi”, illetve „Marosvásárhelyi” fedőnéven jelentett, illetve a fideszes kormányzat oszlopos tagjává válhatott az ugyanúgy III/II-es Tasnádi László rendészeti államtitkár is. Még mondhatnánk példákat, de nem ismerjük a részleteit számos, akár még pozícióban lévő, akár állami vezetői pozícióban lévő exügynök munkájának, akiket akár zsarolhatnak is a múltjukkal, így ez nemzetbiztonsági kockázat is.

Most ha azt mondanánk, hogy állami vezetői pozícióban egykori besúgók, azért efelett már eljárt az idő, kihalásos alapon megoldotta azért ezt a Fidesz, de hát, valójában ilyen zsarolható személy lehetett nem is olyan régen még, néhány hónapja is a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet vezetője, Horváth József, aki egykor III/III-as ügynök volt, tehát a magyar szuverenitás védelmezését abszurd módon pont a szovjet időkben sikerült a belügynél elkezdenie, és az egykori spicliből állami vezető lehetett a Fidesz jóvoltából.

És micsoda farizeus politika úgy emlékezni például Mansfeld Péterre, hogy a rá halálos ítéletet kérő vérügyésznek néhány évvel ezelőtti haláláig folyósították a több százezres luxusnyugdíját Biszku Bélához hasonlóan, ahogy több más, még élő vérbírónak, ÁVH-s vallatótisztnek a mai napig is. Persze az elszámoltatás leginkább a kilencvenes évek elején kellett volna, legkésőbb az első Orbán-kormány idején, 1998-tól, de még mindig itt élhetnek kommunista luxusnyugdíjukkal Szűrös Mátyások, vagy például kevesen tudják, de Schmitt Pál is Kádár János miniszterhelyettesi rangban szolgáló diplomatája volt. Titkolta a Fidesz-kormány azt is, hogy hányan kaptak kommunista kitüntetések után nyugdíjpótlékokat, még manapság is.

Megtisztelő volt, hogy 2012-ben Wittner Máriával közösen nyújthattam be azt a nyugdíjtörvény-módosító javaslatot, melyet el is fogadott az Országgyűlés elvileg, és ami alapján meg kellett volna vonni a kommunista kitüntetések után járó nyugdíjpótlékokat, de a Fidesz-kormány szabotálta, sőt titkosította is az adatokat. 2012-ben még azt a tájékoztatást kaptam a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságtól, hogy alanyi vagy özvegyi jogon körülbelül 1200 személy kap évente összesen 200 millió forintot például Vörös Csillag érdemrend vagy fegyveres harcokban részt vett partizán és még tizenhétféle hasonló jogcímen.

Később ezeknek a szégyenteljes számoknak az alakulását már nem árulta el a Fidesz-kormány, de most az új kormánynak benyújtott írásbeli kérdésemre válaszul megtudhattuk ‑ ezt köszönöm pénzügyminiszter úrnak ‑, hogy a kommunista kitüntetések után járó nyugdíjpótlékok megvonását előíró törvény ellenére az így napvilágot látott információ szerint most már tudhatjuk, hogy 97 százalékuk a mai napig is kapja alanyi vagy özvegyi jogon, már aki még él, hiszen a végrehajtásért felelős Navracsics Tibor miniszter először teljesen szabotálta az elfogadott törvényt, a határidőig senkitől sem vonták meg a kommunista kitüntetések után járó nyugdíjpótlékot, majd többszöri számonkérésemre ‑ a már említett titkosítás mellett ‑ a törvénytelenséget a törvény módosításával orvosolta, kitolták a határidőt.

Végül a kormány a Szocialista Hazáért érdemrend és hasonló kitüntetések után járó nyugdíjpótlékoknak tehát a 97 százalékáról állapította meg, hogy méltó azokat folyósítani az állítólagos rendszerváltás után, mondjuk, 25 évvel is.

(11.40)

Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk Mozgalom minden lépést támogat, így e törvényt is az állambiztonsági múlt minél teljesebb nyilvánosságra hozatala érdekében, beleértve az úgynevezett ügynöklisták összeállítását is, melyet szorgalmazunk tehát, e törvényen túlmenően is, mert ez egy elmaradás.

A törvényjavaslat által ígért online kereshető adatbázis az ígért október 20-ai időpontig csak részben fog elkészülni, mert a 19. § alapján egyes iratok vonatkozásában a feltöltés véghatárideje valójában 2026. december 31. napja. Feltételezem, hogy ennek az indoka az iratok digitalizációjához szükséges idő, de ezt a törvényjavaslat indoklása nem tartalmazza, és végül is érthető és elfogadjuk. Még mindig jobb előre belátni ezt, mint ahogy a Fidesz tette, hogy utólag a törvénytelenséget egy későbbi törvénymódosítással, a határidő kitolásával orvosolják. Az egyik legfontosabb érdemi újítás tehát ez, az ÁBTL honlapján létrehozatalra kerülő online adatbázis, amely a 14. § alapján személyazonosítás nélkül és korlátozásmentesen lesz kereshető. Szintén fontos újítás, hogy a levéltár anyagaiban való, tudományos célból történő kutatáshoz a jövőben nem lesz szükséges a közlevéltárakról szóló törvény 24. § (3) bekezdése szerinti, a tudományos kutatást rendeltetésszerűen végző, közfeladatot ellátó szerv támogató állásfoglalásának csatolása. Tehát sokkal egyszerűbb, kevésbé bürokratikus lesz, és könnyebb nyilvánosságra hozni bármit is.

Az érintett adatai anonimizálás nélkül, főszabály szerint a korábbi 30 év helyett már a halálozási évét követő 5 év elteltével megismerhetővé válnak. Itt kicsit vitába kell szállnom azzal a véleménnyel, hogy az elhunyt kegyeleti jogaira hivatkozva nem kellene megismernünk a múltat, ahogy láthatjuk, még így is csak a halálozási évet követő öt év elteltével. Azt gondolom, ideje a múlttal szembenéznie akár annak a családnak is, amely elől esetleg a hozzátartozó eltitkolta ezt az esetenként akár szégyenteljes múltját. Tehát a történelmi szembenézéshez igenis indokolt az, hogy csökkentsük a 30 évet a halálozási évet követő 5 évre.

Bár kétségkívül igaz, hogy ezek az újítások papíron érdemi előrelépést jelenthetnek az ügynökakták nyilvánosságra hozatalában, azért a kérdés ugyanakkor az, hogy a gyakorlatban ténylegesen mikor és milyen formában fognak mindezek megvalósulni, hiszen a Fidesz-kormány idejében ahhoz szokhattunk, hogy a hangzatosan beígért állami digitális újítások és nagy informatikai rendszerek fejlesztései rendszeresen éveket csúsztak az eredetileg ígért határidőkhöz képest. Sőt, említhetnénk a Karácsony Gergely által ígért informatikai fejlesztéseket, mondjuk, a BudapestGO applikációban. Mindenesetre éppen a korábbi tapasztalatok miatt a puszta politikai bejelentés helyett, mely már így is részben december végére módosult az október 23-a előttre vállalt határidő helyett, mégis a gyakorlati megvalósítást kell, azt gondolom, ezek után figyelnünk.

Ne menjünk el amellett, hogy máris van egy hiba a rendszerben: rossz szerintem a tematikus megjelenítés sorrendje. Régi igazság, hogy előbb a biztos ismereteket és tényeket kell közölni, és csak azok után a bizonytalan, vitatható információkat, különben zavar támad a közvéleményben is. A mostani terv fordított az állambiztonsági ügynökök törvényi fogalmának helyes meghatározása szempontjából. Az előre sorolt papíralapú 6-os karton és a vele lényegében azonos tartalmú mágnesszalag hálózati adattára a hatályos 2003. évi III. törvény 1. § 5. pontja és a kialakult bírói gyakorlat alapján önmagában nem bizonyíték valaki érintettségére. Ezek valós tartalmuk esetén csak kiegészíthetik az előbb említett törvényhely vagylagos meghatározását, amely azt mondja, hogy az állambiztonsággal együttműködő személy ‑ ügynök, titkos megbízott, titkos munkatárs ‑ az, aki vagy beszervezési nyilatkozatot írt alá, vagy titokban, fedéssel és fedőnévvel jelentést adott, vagy ilyen tevékenységéért előnyben részesült. Ez legtöbbször pénz, leggyakrabban költségelszámolás volt.

A 6-os karton nyilvántartó lapját a hatóság állította ki, az érintett azt nem látta, és nem írta alá a mágnesszalagra került adatokat még úgy sem, azok csak archiválás célú emlékeztetők. Az interneten kereső állampolgár azonban erről nem tud semmit, ezért valós és kész tényként értékelheti majd első benyomását, háborog, vitatkozik, esetleg perel, egészen addig, amíg hónapokkal később szembesül a B-, beszervezési és az M-, munkadossziék tartalmával, amely egészen más fénybe helyezheti az ügynöknek vélt személy megítélését. Hogy ezt kicsit értsük, és ne csak ilyen jogi rébuszokban fogalmazzak, itt van például az egyik legnevesebb kutató, dr. Ilkei Csaba, aki 2011-ben egy terjedelmes mélyinterjút készített Várszegi Asztrikkal, ami „Pannonhalmi látogatás ‑ Várszegi Asztrik püspök, bencés főapát nyíltan vall titkairól” címmel a kuruc.info hírportálon jelent meg. Az ÁBTL tudományos kutatójaként dr. Ilkei Csaba elvitte magával Várszegi Asztrik 6-os kartonját, és szembesítette vele. A kartont 1988. december 8-án állította ki a katolikus egyház elhárítása, de csak hat napig élt, mert a bejegyzés szerint a főapát már december 14-én, az első feladatánál megtagadta az együttműködést. Az irat keletkezéséről annak idején nem is tudott. Tehát jó, ha egy kicsit igazságosan közelítünk, és nem egy 6-os karton birtokában rögtön ügynököt kiáltunk, még ha az sok esetben, talán a legtöbb esetben indokolt is lehetne.

Karikó Katalin ügyében kevésbé látunk tisztán. 1978-ban szervezte be a III/II-es csoportfőnökség a kémelhárítás területére titkos megbízottként. Beszervezését elismerte, aláírt nyilatkozata azonban nem került elő, és írásos jelentéseiről sem tudunk egyelőre. Megmaradt viszont papíralapú 6-os kartonja, és a mágnesszalag is megőrizte hálózati adatait, elvileg ezek fognak megjelenni elsőként, és reméljük, hogy a későbbi hónapok kiegészítései után tisztábban láthatunk.

Tisztelt Országgyűlés! Schiffer András küzdött a legtöbbet az állambiztonsági múlt átláthatóvá tétele érdekében a NER-rel szemben. Tucatnyiszor nyújtott be precíz parlamenti indítványt is a titkosítások feloldása érdekében, és ő az is, aki korántsem elégedett a TISZA mostani szabályozási tervével sem. Idéztem már néhány hete azt a Facebook-bejegyzését, amely legyen most ismét akkor egyfajta zárszó vagy annak konklúziója, hiszen abban rávilágított a globalista-atlantista körök lobbijára (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.): a TISZA-s aktanyilvánosság azt jelenti, ha, mondjuk, egy impexest annak idején egy nyugati titkosszolgálat átállított, azt bizony éppúgy nem ismerhetjük majd meg, ahogyan az elmúlt évtizedekben sem. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Mi Hazánk soraiban.)