Dr. Simicskó István (KDNP)

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Sok minden elhangzott már e témakörben, és valóban ennek nagyon komoly története van, hiszen e Ház falai között több ízben futott neki mindenféle politikai elit, hogy valamilyen módon ezt megpróbálja rendezni. Tagja lehettem a 2002 júniusában kirobbant D-209-es vizsgálóbizottságnak, elég sok élményben és tapasztalatban volt részem. Fél évig próbáltuk az igazságot keresni és a társadalmat tájékoztatni arról, hogy a valóságban mi történt.

Én értékelem a miniszter asszony és a kormány igazságkereső szándékát. Egy kérdést azért hadd tegyek föl: létezhet‑e ebben az ügyben abszolút igazság, tehát megvan‑e minden irat mindenkiről hitelesen, munkadossziéval, vagy pedig nincs? Lehet ezekből szemezgetni, szerintem ezt tették is elődeink folyamatosan, lehetett hírbe hozni néhány embert, le lehetett járatni valakit azzal, hogy az a hír járja, hogy te besúgó voltál az átkos rendszerben. Tehát óvatosságra intenék én is.

Nagy valószínűséggel egyébként az előző kormányok, az előző parlament sem hozott ebben a 2003. évi III. törvényen kívül mást, hiszen mi azt tapasztaltuk konkrétan a D-209-esnél, hogy az úgynevezett munkadosszié üres volt, tehát kivettek belőle iratokat. Nyilvánvalóan mondhatnánk azt is, nem megbántva az egykori miniszterelnököt, de nem dolgozott, nem működött együtt a hatóságokkal, de nagy valószínűséggel együttműködött, bocsánatot is kért egyébként annak idején, a tisztesség kedvéért ezt el kell mondani. Szóval, én ezt az óvatosságot fontosnak tartanám. Nyilván minél több olyan törvényi garanciát kellene alkalmazni, amely nem megosztja a társadalmat. Persze szembe kell nézni a múlttal, de azért én alapvetően azzal értek egyet, hogy a jövőbe kell tekinteni.

Voltak kísérletek Lengyelországban, Bulgáriában, Albániában, máshol, hogy egy ilyen nagy igaságosztó törvényt hozzanak létre és valóban feltárják a múlt hagyatékát és mindenféle csúnyaságot. Több-kevesebb sikerrel végezték el ők is ezt a munkát ezekben az országokban. Egyetértek egyébként az igazságkereséssel, én is nagy igazságkereső vagyok, sőt igen fejlett igazságérzetem van, talán annyit elmondhatok magamról.

Tehát valóban, aki együttműködött az egykori állambiztonsági szolgálatokkal, magyarul, besúgó volt, tehát nem az, akit megpróbáltak beszervezni, nem az, akit megpróbáltak rákényszeríteni zsarolással, más módon, hogy jelentsen másokról, szomszédairól, kollégáiról, barátairól, itt is nagyon nehéz különbséget tenni, mert ennek is van egy fokozata. Van egy teljes értelemben kiszolgáló ember, aki önként és dalolva végezte ezt a munkát, és sok embernek, sok családnak megkeserítette az életét, és van, aki pedig kényszer hatására tette ezt. Egyenlő mércével lehet‑e ebben az esetben mérni? Tehát ezt azért én is megfontolásra ajánlanám, meg egyfajta kegyeleti szempontokat is érdemes nyomatékosítani, hiszen azért tegyük föl, ha valakinek a családfáján fölfedezhető valamifajta együttműködési szándék, vagy együttműködött az akkori állambiztonsági szolgálatokkal, de már elhalálozott, sőt unokái vagy dédunokái vannak, annak most miért kell a családi hírnevét ilyen szinten megsérteni. Nagyon sok támadás érheti munkahelyén és máshol. Tehát én csak ezt az óvatosságot igényelném.

Teljes körű megismerésre szerintem már nincs lehetőség. Nagyon sok iratot megsemmisítettek akár az MSZMP, akár az MDF, akár a kisgazdák és mások, most nem akarok senkit sem bántani, de 36 évvel vagyunk a rendszerváltás megkezdése után. Tehát szemezgetni persze lehet, és azt hiszem, hogy ez nem helyes.

Itt az állambiztonsággal együttműködő személy kategória összevonásra kerül, erről Takács Árpád képviselőtársam is beszélt. A jelenleg hatályos törvény még itt különbséget tesz, próbált valahogy cizellálni azon, hogy együttműködő, de milyen mértékben. Tehát itt megnevezte a hálózati személyt, az operatív kapcsolatot és a hivatásos alkalmazottat is.

(11.30)

Ugye, itt azért nem mindegy, hogy valaki szt-tiszt volt, szigorúan titkos tiszt volt, vagy pedig éppen belekényszerítették egy olyan élethelyzetbe, hogy jelentsen. Ettől függetlenül valóban ez egy komoly adósságtörlesztés.

Összességében vannak pozitív elemei az elképzelésnek, és miniszter asszony expozéja is támogatható, úgyhogy én csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy ha lehet, ne okozzon ez morális lincselést, ne okozzunk ezzel fölösleges családi tragédiákat. Ha az igazsághoz közelebb kerülünk, szerintem az jó dolog, ezzel egyet tudok érteni. Csak a kellő óvatosságot hiányolom egy picit a koncepcióból, úgyhogy ha még lehetséges valamilyen finomítás ezen a törvényen, akkor azt örömmel vennénk ennek érdekében, hogy ne alakuljon ki egyfajta olyan lincselési hangulat, amely ha az egyébként már így is megosztott magyar társadalomra még rájön, szerintem nem helyes.

Tehát én arra hívnám fel a figyelmet, hogy minden törvény alapvetően törekedjen arra, hogy igazságot is szolgáltasson, igazságosság legyen benne. Nem mindig egyezik az igazság a jogszerűséggel, de a jogkövető magatartás talán jobban elérhető, ha tartalmaz igazságelemeket is egy törvény, és nyilván végrehajthatóságot is.

Úgyhogy összességében azt tudom mondani a KDNP részéről, hogy a szándékot értékeljük, a törvény célját is, és a végrehajtás lesz majd a nagy kihívás, hogy ez hogyan fog valóban egy igazságosabb világ felé menni. Ne legyen soha többet ilyen helyzete Magyarországnak, mint amilyen volt a kommunista diktatúrák időszakában! Bár én még valóban fiatalember voltam, de azért tényleg a házmesterektől kezdve a taxisofőrökön át sok-sok olyan besúgó hálózat, elem és ember volt, aki valóban a rendszert teljes mértékben kiszolgálta. Bízzunk benne, hogy ez valóban a társadalmi megbékélést és igazságosságot hozza el! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)