Dr. Kiss Máté Zsolt (TISZA)

DR. KISS MÁTÉ ZSOLT, a TISZA képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! 36 év késéssel kezdődhetett meg annak a törvényjavaslatnak a vitája, amely a magyar emberekkel, a közös múltunkkal szembeni súlyos mulasztást orvosolja. Egy generáció nőtt fel a rendszerváltás óta anélkül, hogy teljeskörűen megismerhette volna azokat a személyeket, akik együttműködtek a kommunista diktatúra állambiztonsági szerveivel, akár oly módon, hogy jelentést adtak saját családjukról, barátaikról, ismerőseikről, akár úgy, hogy konkrét feladatot hajtottak végre. 36 éve köztünk járnak az elkövetők, azok, akiket együttműködésre kényszerítettek, és köztünk járnak az áldozatok is.

(Az elnöki széket Kőszegi Krisztián, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A besúgók, ügynökök és más együttműködők újra és újra felszakadó sebként tették lehetetlenné az államszervezet egészének a megtisztulását; ezeknek a gyógyítására bár meglett volna a jogalkotó eszköze, mégsem élt vele. Külön felelősség terheli azokat a kormányokat, amelyek kétharmados felhatalmazás birtokában mulasztották el a közkeletű nevükön csak ügynökaktáknak nevezett iratok teljes körű kutathatóságának és minél szélesebb körű megismerhetőségének biztosítását.

(11.00)

Engedjék meg, hogy idézzek néhány részletet az Alaptörvényből: „Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét”, „A kommunista diktatúra működésének valósághű feltárását és a társadalom igazságérzetét az Alaptörvényben meghatározottak szerint kell biztosítani”, és végül „A kommunista diktatúra hatalombirtokosai a diktatúra működésével összefüggő szerepükre és cselekményeikre vonatkozó tényállításokat tűrni kötelesek, az e szerepükkel és cselekményeikkel összefüggő személyes adataik nyilvánosságra hozhatók”. Sem az elmúlt 36, sem az elmúlt 16 évben nem történt meg a nemzet lelki egységének megteremtése, a kommunista diktatúra valósághű feltárása és a társadalom igazságérzetének biztosítása. A számunkra ma még ismeretlen cinkostársak rejtegetése érdekében a NER nem teljesítette maradéktalanul az Alaptörvényben saját maguk által megfogalmazott célkitűzést. 16 éven át!

Ez a mindent összevetve 36 éves történelmi mulasztás már örökre lemoshatatlan, de a TISZA közössége más ígérettel érkezett. Mi nem kívánunk a halogató, bűnöket rejtegető cinkos összekacsintások részesei lenni; lehetővé akarjuk tenni a minél szélesebb körű megismerést. Ez a törvényjavaslat hitem szerint az elfogadása után egy korszakos jelentőségű törvénnyé válik, amely megnyugvást, szembenézést és őszinteséget teremt; hozzásegít minket ahhoz, hogy megértsük a kommunista diktatúra működését, és sokan megnyugvást leljenek; megértsék életük, sorsuk ma még érthetetlen részeit.

1989-ben ez az ország rendszert váltott; 2026-ban rendszert kellett váltanunk, mert kísérteties hasonlóság jelei sejlettek fel a rendszerváltozás előtti állapotokkal. 1990-ben a Szovjetunió szorító öleléséből szabadult fel az ország; 2026-ban sikeresen levetettük magunkról Oroszország trójai falovának jelmezét. 1990-ben egy végletekig centralizált, a saját hatalmának fenntartásában érdekelt, az országot eladósító rendszer hullt a porba; 2026 elején a magyar kormánynak már csak egy célja volt, hogy utolsó, kétségbeesett hazugságaival hatalomban maradjon, eltitkolva, hogy totálisan kifosztották az országot. 1990 előtt szabadon jártak-keltek az országban a szovjet kémek és ügynökök; míg a 2026-ot megelőző években derült ki, hogy orosz kémek tekintették átjáróháznak a Külügyminisztérium szervereit, miközben a valódi orosz érdekérvényesítők már régóta a kormányban ültek. Bár ebben a kérdésben az elmúlt napokban elbizonytalanodtam, és lehet, hogy valójában kínai érdekekről van szó? Mindig építsd a saját álmaidat, különben valaki más fog felbérelni, hogy építsd fel az övét. De tudják, mi a közös még a kommunizmus és a NER rendszerének utolsó napjaiban? 1990-ben a Belügyminisztériumban egyes becslések szerint 40 tonna állambiztonsági iratot égettek el és semmisítettek meg; míg 2026-ban, szinte minden minisztériumban ‑ hasonló logika alapján, csak már modern eszközökkel ‑ gátlás nélkül daráltak le minden iratot, ami terhelő lehetett volna a bukott rezsim számára.

Még egy szomorú párhuzam: az 1990-ben ellenzéki szerepben politizáló SZDSZ és a hozzá akkor még oly közel álló Fidesz leleplezte, hogy a titkosszolgálat még 1989. október 23. után is törvénytelenül figyelt meg ellenzéki politikusokat. Micsoda utat járt be a Fiatal Demokraták Szövetsége, mire 2026-ban bebizonyosodott, hogy ugyanezekkel a pártállami módszerekkel most ők figyeltettek ellenzéki politikusokat; egy teljes, akkor még ellenzékben lévő közösséget! A Dunagate-ügyként elhíresült esetnek fontos szerepe volt a demokratikus rendszerváltás sikerében, másrészt rávilágított arra, hogy a titkosszolgálatok és az állambiztonság működésének még lehetséges feltárása nélkül egyetlen, kizárólagos politikai hatalomra törekvő rendszer működése sem érthető meg teljes mélységében.

Egy dolgot azonban sajnos kijelenthetünk az 1990-2026 között kényelmes politikai váltógazdaságban működő pártokról: mindannyian húzták-halasztották, végül sikeresen megakadályozták, hogy a magyar népet évtizedekig megnyomorító kommunista állam álszent, kétszínű szereplőinek kilétét megismerhessük; megakadályozták, hogy belenézhessünk azoknak a szemébe, akik a magyar érdekek ellen dolgoztak, akik sikeres életeket, családokat tettek tönkre, börtönbe és disszidálásra kényszerítettek magyar anyákat, apákat és gyermekeket. 1990-1994 között még valószínűleg tucatszám ültek e padsorokban az állambiztonsággal együttműködő személyek, így nem meglepő, hogy az első, szabadon választott Országgyűlés által ’94-ben elfogadott átvilágítási törvény nem volt alkalmas arra, hogy a kommunista állambiztonsági múlt teljes körű és a társadalmi elvárásokat kielégítő feltárását biztosítsa.

1994 után az MSZMP utódpártjától nem is számíthattunk olyan lépésekre, amelyek előbbre vitték volna a múlttal való szembenézés ügyét, az igazi kudarc azonban az első Orbán kormány időszaka volt, mert nyolc évvel a rendszerváltás után jogos és alapos társadalmi igény, remény volt arra, hogy talán ez a kormányzat érdekelt lehet a feltárásban. Mindenkinek csalódnia kellett, és ma már sokkal több sejtésünk van arról, hogy miért. Ezt követően csak 2003-ban, a D-209-es ügynök Medgyessy Péter kormányzása idején került elfogadásra az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló törvény, amely abban a formában újra csak egy alkalmatlan eszköz volt. Nem hozott eredményt aztán az úgynevezett Kenedi-bizottság jelentése sem; megállapításait, javaslatait feltehetőleg el sem olvasták a döntéshozók. Ezt követően aztán reménytelen volt bármilyen törvényjavaslattal eredményt elérni a NER kétharmados többségével szemben.

Az elmúlt három évtizedben egyetlen jogalkotási kísérlet sem hozott átütő sikert, megismerést és megnyugvást, leginkább azért, mert nem volt meg rá a politikai akarat. Politikai és jogi kifogások sora állt szemben a társadalmi elvárással, a lezáratlan múlt tisztázásával. Ürügy volt bőven, de talán a legfontosabb az lehetett, hogy a nyilvánosság elől rejtve maradjanak a paktumokon alapuló érdekek. Talán abban bíztak, hogy az idő múlása egyre érdektelenebbé teszi majd ezt a kérdést, és ezek az akták örökre titkos levéltári szekrényekben porosodhatnak majd, vagy nem volt elég idő még arra, hogy eltüntessék közülük az 1990 után is hatalom közelében dolgozók iratait? Még nem tudjuk.

A TISZA teljes meggyőződéssel és hittel támogatja a T/404. számú törvényjavaslatot. A törvényalkotási folyamat már a 2026. évi XXVIII. törvény elfogadásával megkezdődött, mely biztosította a civil kontrollt a nemzetbiztonsági szolgálatok kezelésében lévő, minősítésükben fenntartott iratok felülvizsgálatában. Ezt a minősített iratok felülvizsgálatát segítő tanácsadó bizottságot természetesen az új, egységes törvény is megtartja. Formailag nem tűnik olyan jelentőségűnek, mint amekkora hatása tartalmilag lesz egyes fogalmak újradefiniálásának, új fogalmak törvényi meghatározásának. Az állambiztonsággal együttműködő személy új fogalma kellően meghatározott, ugyanakkor a történeti működés sokféleségéhez igazodó keretet ad az együttműködők körének azonosításához. Törvényi szinten jelennek meg és kapnak egyértelmű definíciót olyan fogalmak, mint a B-dosszié, a B-napló vagy a 6-os karton, illetve ezek személyazonosítás nélkül kereshető, digitális formában, korlátozástól mentesen hozzáférhetővé válnak.

A TISZA-frakció kifejezetten üdvözli az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában kezelt és odakerülő adatok megismerhetőségére és tudományos kutatására vonatkozó új szabályokat azzal, hogy a törvényjavaslat bizonyos érzékeny ‑ például faji, nemzetiségi, etnikai, egészségi, szexuális életre vonatkozó ‑ adatok szükséges és arányos védelméről is rendelkezik. Ez az új, egyértelmű, megfelelő kontroll mellett induló feltárási folyamat jól szabályozott, és kellő egyensúlyt hoz létre a közérdek, a nemzetbiztonsági érdek és az egyéni érdek között, természetesen a hangsúlyt a megismerésre, a szembenézés lehetőségére helyezve. Külön üdvözlendő, hogy a törvény megalkotására az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójának évében kerül sor. Mi így emlékezünk az áldozatokról, és így tisztelgünk a hősök előtt. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)