Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Honfitársaim! Amikor néhány év múlva majd visszatekintünk 2026 nyarára, úgy fogunk rá emlékezni, mint arra a nyárra, amikor visszatért a demokratikus politika Magyarországra, visszatért hazánkba a demokratikus politika, a nyilvános vita, a demokratikus közélet. Arra a nyárra, amikor az embereket újra foglalkoztatni kezdte, hogy mi történik a parlamentben, mi történik a közéletben, mit tesz a kormány, mit tesznek a képviselőik, és hogy ettől hogyan változik meg az ő személyes életük. (Dr. Bóka János elfoglalja képviselői helyét.) Köszöntjük a frakcióvezető urat, és boldog születésnapot kívánunk. Isten éltesse, frakcióvezető úr! (Dr. Bóka János tiszteleg. ‑ Taps.)

Ennek az élénk érdeklődésnek sok látványos jele van. Ilyen a parlamenti közvetítéseket követő honfitársaink növekvő száma vagy a közéleti műsorok és elemzések egyre növekvő száma, és ilyen jel az az elementáris igény is, hogy az ország közös ügyeiben részt vegyenek, részt vehessenek az emberek. Köszöntök innen is mindenkit a karzaton, és köszönjük, hogy napról napra követik a parlament munkáját. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Látjuk ezt a köztársasági elnök megválasztása kapcsán, de a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal ügyében vagy akár az ügynökakták nyilvánosságra hozatala kapcsán is. Mindez látványos, sokszor zajos, és elfoglalja a hírportálok, a híradók címlapját, főcímeit. Jó, hogy ez így van, mert ezek fontos ügyek, a közös ügyeink. Mi mégis hiszünk abban, hogy legalább olyan fontos az a változás, amiről gyakran megfeledkeznek az újságírók és a véleményvezérek, az a munka, ami sokszor nem kerül az újságok, a hírportálok címlapjára, azok a döntéseink, amelyek nem ilyen izgalmasak, nem ilyen szaftosak, de mégis magyarok millió számára lehetnek akár sorsfordítók is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt héten a TISZA-kormány döntött arról, hogy szeptember 1-jétől eltöröljük a vényköteles gyógyszerek áfáját, áfamentessé tesszük a vényköteles gyógyszereinket. Emiatt nem kaptam, nem kaptunk tömegesen sajtómegkereséseket, és percről percre tudósítás sem született ebben a témában, pedig szinte nincs olyan háztartás, amit ne érintene ez a döntés.

Magyarországon mintegy négymillió ember szed ‑ sajnos ‑ rendszeresen orvos által felírt gyógyszert, közel minden második gyógyszerszedő honfitársunk nyugdíjaskorú, és több százezer emberrel fordult már elő, hogy anyagi okokból nem tudta, nem tudja kiváltani a számára szükséges készítményt. Az áfamentesség minden orvosi rendelvényre kiállított gyógyszert vásárló emberre vonatkozik. Nem érinti és nem csökkenti a meglévő társadalombiztosítási támogatásokat, a közgyógyellátást vagy más gyógyszertámogatási jogosultságokat.

Igen, mondhatják azt, hogy egyetlen doboz gyógyszernél esetenként csak néhány száz forintról beszélünk, de annak, aki több készítményt szed, vagy drága, támogatásban nem részesülő gyógyszerre van szüksége, az éves megtakarítás szeptember 1-jétől több ezer, de akár több tízezer forint is lehet.

Kedves képviselőtársaim, lehet, hogy mindez kevésbé látványos, mint egy személyi vita, lehet, hogy ez kevésbé eladható, mint valakinek a hálószobájában matatni, és lehet, hogy összetettebb feladat, mint politikusi testrészekről videós híradó-beszámolót készíteni. De annak az idős embernek, aki többféle gyógyszert vált ki minden hónapban, ez is politika, sőt, neki ez maga a politika. Annak a krónikus betegnek, aki eddig halogatta valamelyik gyógyszere kiváltását, a vényköteles gyógyszerek áfamentessé tétele is fontos döntés, sőt, valószínűleg az egyik legfontosabb döntés. Annak a családnak, amely minden forint helyét előre megtervezi, ez is része a rendszerváltásnak, amelyre április 12-én szavazott.

Tisztelt Honfitársaim! Bevezettük továbbá a 100 ezer forintos iskolakezdési támogatást a rászoruló családok számára, 400 ezer magyar gyermek számára. Ez pontosan 400 ezerrel több magyar gyermek, mint ahánynak a Fidesz-kormány segített.

Látom, hogy folyik egy vita arról, hallottam és láttam, hogy folyik egy vita arról, hogy pontosan céloz‑e ez a támogatás, előfordulhat‑e esetleg, hogy olyan család is részesül belőle, amely egyszülős vagy sajátos nevelési igényű gyermeket nevel, miközben a jövedelmi helyzete alapján nem tartozik a legrászorultabbak közé.

(13.10)

A válaszom egyszerű: igen, előfordulhat. És ezt is vállaljuk. Minden támogatási rendszerben választani kell ugyanis a tökéletes célzás, a gyorsaság, az egyszerű igénylés lehetősége és a méltányosság között. Mi olyan rendszert hoztunk létre, amely világos szabályok alapján, gyorsan és kiszámíthatóan segíti azokat a családokat, amelyeket az iskolakezdés különösen nehezen érint.

De érdemes ezt a vitát talán a valóság talaján lefolytatni. A vonatkozó kutatások egyértelműen megmutatják, hogy ma a gyermeket egyedül nevelő háztartások viselik a legnagyobb, arányaiban a legnagyobb oktatási terhet; fogyasztásuk majd’ 3 százalékát fordítják oktatási eszközökre, oktatásra, miközben a két felnőttből és egy gyermekből álló háztartásoknál ez az arány 1,2 százalék. A különbség tehát több mint kétszeres. És ha 2026 nyarán arról vitatkozhatunk, hogy az új, a TISZA-kormány által előterjesztett, az Országgyűlés által megszavazott iskolakezdési támogatás tökéletesen vagy jól vagy közepesen jól céloz, az szerintem igenis hatalmas dolog. Bárcsak, bárcsak a Fidesz kormányzásának 16 éve alatt is erről vagy ilyenekről kellett, lehetett volna vitatkozni! Akkor ilyen vita azért nem volt, mert ilyen támogatás nem létezett. Családok százezrei minden szeptemberben egyedül maradtak az iskolakezdés terheivel, miközben az Orbán-kormány pontosan tudta, de legalábbis sejtette, hogy mekkora kiadást jelent néhány nap alatt megvenni a tanszereket, a ruhákat és az iskolához szükséges eszközöket.

Az iskolakezdés minden magyar családnak pénzbe kerül, de nem minden családnak jelent ugyanakkora áldozatot. A legrászorultabbak költségvetéséből arányaiban több mint kétszer annyit visznek el az oktatási kiadások, mint a tehetősebbektől. Ami egy tehetős háztartásnak könnyen kifizethető tételnek tűnik, az egy rászoruló családnál az élelmiszerrel, a rezsivel és a gyógyszerek megvásárlásával versenyez. Azoknak pedig, akik úgy érzik, hogy nem jogosultak erre a támogatásra ‑ lehet, hogy itt is vannak a tisztelt Házban páran ‑, rengeteg eszköz áll a rendelkezésükre; akár fel is ajánlhatják ezt a támogatást egy rászoruló családnak, egy iskolai alapítványnak, gyermekeket segítő civil szervezeteknek vagy a saját településeik közösségének. Köszönjük mindenkinek, aki így tesz. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Tisztelt Ház! Dönteni fogunk a tűzifa áfájának csökkentéséről is, a 27-ről 5 százalékra történő csökkentéséről. Az Orbán-kormány éveken át ‑ egy évtizeden át tulajdonképpen ‑ úgy beszélt a rezsicsökkentésről, mintha minden magyar családot megvédett volna. A fával fűtő emberek, honfitársaink nagyon jól tudták, hogy ebből egy szó sem igaz. Ők a rezsicsökkentésből a kezdetektől fogva kimaradtak, pedig több mint másfél millió ember, másfél millió honfitársunk él olyan háztartásban, amelyet részben vagy teljesen tüzelővel, tűzifával fűt. Jellemzően éppen az alacsonyabb jövedelmű, a rosszabb házakban, a kevesebb szigeteléssel rendelkező házakban élő családok vannak ilyen helyzetben. Mi ezeket a családokat is bevonjuk a valódi rezsicsökkentésbe: a vállalásainknak megfelelően rövidesen a tűzifa áfáját 27-ről 5 százalékra csökkentjük. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Gyógyszerárak, iskolakezdés, tűzifa. A döntéseink látszólag három igen eltérő területet érintenek, de egyáltalán nem így jelennek meg az emberek életében. Egy magyar család kasszájában éppen ezek a kiadások versenyeznek sokszor egymással. Egy rászoruló család számára éppen a legnehezebb döntéseket jelentik: a gyógyszert váltsák ki, tűzifát vásároljanak, vagy éppen az új iskolatáskát vegyék meg vagy a szívgyógyszert? Egy tisztességes országban senkit nem szabad, senkit nem szabadna ilyen választások elé kényszeríteni.

Kedves Képviselőtársaim! Az alig 70 napos TISZA-kormány számtalan egyéb döntését tudnám ilyen részletességgel felsorolni. Létrehoztuk, létrehozzuk a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt. Csatlakozunk az Európai Ügyészséghez. Hazahozzuk a Magyarországnak járó uniós forrásokat, akár tetszik a Fidesznek, KDNP-nek, akár nem. Megszüntettük a Szuverenitásvédelmi Hivatalt. Helyreállítottuk a közmédia függetlenségét. Megszüntettük az állami gyűlöletpropagandát és a közpénzből fizetett vizuális környezetszennyezést. Megkezdtük az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát. Elindítottuk az Orbán-rendszer visszaéléseinek átvilágítását. Szigorítottuk a vagyonnyilatkozatok rendszerét. Csökkentettük a politikusok és az állami cégvezetők fizetését és juttatásait. 8 évben korlátoztuk a miniszterelnöki, 12 évben az országgyűlési képviselői mandátumot. Megkezdtük a bírói függetlenség helyreállítását. Növeltük az oktatási intézmények autonómiáját, felülvizsgáljuk a KLIK rendszerét. Elindítottuk a közérdekű vagyonkezelő alapítványok megszüntetését. Elrendeltük a kórházi klímaberendezések soron kívüli felújítását. Megkezdtük az elmúlt évtizedek legnagyobb vasútfejlesztési programját. Stabilizáltuk a forint árfolyamát és a gazdaságot. Megvédtük a kárpátaljai magyar közösség jogait. Új alapokra helyeztük a visegrádi együttműködést. Helyreállítottuk, helyreállítjuk Magyarország szövetségeseinek bizalmát. És a sor még hosszan folytatható lenne, a kormány folyamatosan dolgozik a TISZA vállalásainak teljesítésén, egy működő és emberséges Magyarország megteremtésén. (Taps a kormánypárt soraiban.)

Mégis, mégis tudatosan ezt a három döntést választottam a mai felszólalásomban, hogy láthatóvá váljon, mi vezérel minket: a magyar emberek mindennapi biztonsága, megélhetése és méltósága. Egy valóban működő és valóban emberséges Magyarország megteremtése; annak a mélységes mély igazságtalanságnak a megszüntetése, hogy Európa közepén oligarchák gazdagodhattak abból a pénzből, amit elvettek magyar emberek millióitól.

Tisztelt Ház! Azt gondolhatnánk, azt gondolnánk, hogy ezek olyan evidens, a nemzeti minimumot képező célok, amelyekben elképzelhetetlen lenne vita. Hiszen ki ne akarná azt, hogy minden magyar család jobban éljen, boldoguljon, hogy meg tudja venni a tűzifát, a szükséges gyógyszereket vagy az iskolatáskát a gyereknek? Ki ne akarná, melyik honfitársunk, hogy erősödjön a magyar gazdaság? Ki akarná, hogy elszálljanak az árak? Megmondom, hogy ki: Orbán Viktor. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) A bukott miniszterelnök a hétvégén ismét megtartotta az egyre nagyobb bohózatba és közben egyre nagyobb unalomba fulladó éves világmegfejtését a gyönyörű Tusnádfürdőn (Pócs János: Nem hiányoztál!), ezen a jobb sorsra érdemes helyen, amely évtizedeken át a magyar jobboldal és az erdélyi magyar közösség találkozóhelye, a vita, néha a közös gondolkodás és a nemzeti összetartozás fontos fóruma volt.

(13.20)

Az egyre fogyatkozó közönségnek értékteremtés és gyümölcsöző gondolatok helyett azt kellett végighallgatnia, ahogy Orbán Viktor egyre zavarosabb politikai delíriumban magyarázza saját vereségét, és Magyarország gazdasági kudarcában keresi személyes visszatérésének lehetőségét. (Radics Béla: Így lesz!)

Önök szerint rendben van, hogy egy magyar politikus, jelen esetben Orbán Viktor annak drukkol, hogy Magyarországon elszabaduljon az infláció úgy, mint évekig az ő balul sikerült kormányzása alatt? Válaszoljanak: önök szerint, kedves fideszesek, ez rendben van? Önök szerint rendben van, hogy Orbán Viktor abban reménykedik, hogy munkahelyek szűnnek meg, hogy magyar vállalkozások mennek majd tönkre? Milyen vezető az, aki saját hatalmi visszatérésének előfeltételét a magyar családok esetleges szenvedésében vagy az országa lejtmenetében látja? És milyen politikai közösség az, amely eltűr egy ilyen, egyébként már megbukott vezetőt? A bukott miniszterelnök hétvégi szereplése feketén-fehéren megmutatta, hogy a Fidesz mint párt menthetetlen. (Németh Balázs Lajos: A Medián szerint?) Ott ül az önök politikai közössége, és megtapsolja az Orbán által remélt gazdasági apokalipszist. Ott ül az önök politikai közössége, és megtapsolják önök, hogy TISZA-kormányról és poloskajárásról beszél a volt miniszterelnök. Ott ül az önök politikai közössége, és büszkén megtapsolja, hogy a hitleri Németországhoz hasonlítja Orbán Viktor a felesküdött magyar kormányt.

Azt tudom önöknek mondani, hogy amit a gyáva főnökük és önök tettek, az szégyen. Szégyen, szégyen! (Balla György: Taps! ‑ Derültség az ellenzéki oldalon. ‑ Taps a kormánypártok padsoraiban.) Tudják, lehet itt poénkodni, kacarászni, megünnepelni, hogy már van olyan közvélemény-kutatás, ahol a Fidesz a 19 százalékot is súrolja alulról, de közben senki nem teszi fel önöknél a kérdést, hogy ha ilyen okos, ilyen felkészült, megfontolt, jó vezető Orbán Viktor, a Kárpátok géniusza, akkor vajon miért van az, hogy 30 éve nem állt ilyen rosszul a Fidesz. Hogy 30 év után először kevesebb, mint 20 százaléknyian szavaznának önökre. Hogy a magyar emberek négyötöde egyértelműen elutasítja az önök politikáját. Vajon miért dönt történelmi rekordokat a ránk hagyott költségvetési hiány? Ha ilyen fantasztikus vezető volt Orbán Viktor, akkor hogy lehet, hogy 16 év után ilyen állapotban hagyták a kórházakat, a gyermekotthonokat, az idősotthonokat? Miért halnak meg előbb a magyar emberek ‑ öt évvel legalább ‑, mint az európai társaik?

A Fidesz politikusai, önök is megdolgoztak a politikai sorsukért, sajnálatot egyáltalán nem érdemelnek. Sodródó áldozatnak, túsznak, a züllés passzív, mit sem tudó elszenvedőjének egyikük sem nevezheti magát. Kedves fideszesek, kedves KDNP-s képviselők, be lehet végre fejezni a „nem voltam ott”, „nem tudtam róla” turnét (V. Németh Zsolt: Te ott voltál!), már senki nem hisz önöknek. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Önök újra és újra, évről évre, döntésről döntésre, akár az új ciklusban is, tapsról tapsra tudatosan választották és választják azt az erkölcsi mélypontot, ahol a párthűség fontosabb a hazánál, a vezér védelme fontosabb a valóságnál (Pócs János: 14 évig ezt mondtad! ‑ Az elnök csenget.), a hatalom visszaszerzése pedig fontosabb a magyar családok biztonságánál. De az önök választói, tisztelt fideszes képviselők, egyszerűen nem ezt érdemlik, és különösen nem érdemlik meg az önök aljas hazugságait.

Azt szeretném mondani, üzenni a Fidesz megmaradt szavazóinak, hogy az önök vezetője, a bukott miniszterelnök nem mond önöknek igazat, megvezeti, megpróbálja újra megvezetni önöket. Nem igaz, hogy tévelygő, a világot nem értő fiatalok miatt bukott meg a Fidesz, ahogy azt Orbán Viktor állította. Nem igaz, hogy csak őket kellene észhez térítenie a Fidesznek, mert akkor visszatérhet az Orbán-rendszer. Ez nem igaz. Önök is tudják. Ne vezessék félre az egyre fogyatkozó szavazóikat: nincsen ma olyan korosztály, olyan településtípus, olyan végzettség, olyan társadalmi csoport, olyan régió, amelyben a Fidesz vezetne, vagy csak akár megközelítené a TISZA Pártot. Nincs, egyetlenegy ilyen sincs az országban. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Önök nagy dérrel-dúrral beszéltek még az országgyűlési választások előtt az önkormányzati választásokról, aztán most meg már el sem mernek indulni ezeken, így aztán esélyük sincs megméretni magukat. De ettől függetlenül szeretném elmondani, hogy a Fidesz szavazói természetesen senkinek nem lesznek kevesebbek a mi szemünkben és másokéban sem, mert napról napra egyre kevesebben vannak. Egyáltalán nem. A Fidesz szavazói ugyanúgy a magyar nemzet részei, ugyanúgy, mint bárki más, és a TISZA-kormány az ő biztonságukért, az ő megélhetésükért, az ő gyerekeik jövőjéért és az ő időseik méltóságáért is dolgozik mindennap. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Fidesz-szavazók! Önöknek nem egyszerűen hazudik a Fidesz, de önöket és mindannyiunkat közösen rabolt ki a Fidesz. El is mondok pár dolgot. A Miniszterelnökségen eddig összesen 106 milliárd forintos feltételezett károkozás miatt tettünk feljelentést, de nincsen olyan nap, hogy ne kerülnének elénk újabb értelmetlen vagy éppen leplezetlen lopást szolgáló szerződések. 30 milliárd forint közpénzt égettek el önök felesleges médiafigyelésre. 26 milliárd forintot adtak a haveri Századvégnek. 40 milliárd forint közpénzt költöttek úgynevezett adattörlő kódokra. 34 milliárdot adtak egy olyan egyházi közösségnek, amelynek talán kétezer követője van, zavaros teljesítésigazolásokkal, költségbecslésekkel. 1,5 forint közpénzt adtak olyan szervezeteknek, amelyek mindegyikében felbukkan egy-egy fideszes képviselő vagy képviselőjelölt. Ezekben az ügyekben mind megtettük a feljelentéseket. (Zaj az ellenzéki padsorokban. ‑ Az elnök csenget.)

De a Tudományos és Technológiai Minisztérium sem járt jobban. Ott több mint százmilliárdos szerződéseket találtak a KRÉTA, a Neptun és a Poszeidon legendásan modern és ügyfélbarát informatikai rendszereire, jórészt ugyanazzal a cégcsoporttal, gyakran a valódi verseny teljes kizárásával. Ezekben az ügyekben is megtettük a feljelentést.

A Gazdasági és Energetikai Minisztériumban is kerülnek elő hasonló szerződések, még nagyobb volumenben. Vegyük csak az Eximbankot, amely Orbán Viktor oligarcháinak magánbankjaként funkcionált tulajdonképpen a mi közpénzünkből. Egy később Tiborcz István ‑ tudják, ki az, remélem ‑ érdekeltségébe került luxusszálloda fejlesztésére 59 milliárd forint hitelt hagytak jóvá úgy, hogy a 145 oldalas előterjesztés elkészülte és a döntés között mindössze egy vagy két nap telt el. Itt is megtettük a feljelentést. Szíjj László afrikai beruházásához ‑ tudják, Kongó, Zaire ‑ 101 milliárd forintos állami garanciát vállalt az Orbán-kormány, miközben az érintett országok maguk is a bank által a legmagasabb kockázatba sorolt országok voltak. Itt is megtettük a feljelentést. De talán nem emlékeznek rá, kedves fideszesek, az egyiptomi vasúti üzletre ‑ tudják ‑ 576 milliárd forint hitelt adtak Orbán Viktorék. Igaz, több mint 200 vagon még hiányzik, a vállalkozások fizetésképtelenné váltak, de az önök haverjai, a tulajdonosok még azért kivettek 10 milliárd forint osztalékot a csőd előtt. Itt is megtettük a feljelentést.

(13.30)

És itt van Észak-Macedónia. 360 milliárd forint kedvezményes hitelt folyósítottak Orbán Viktor kormányzása alatt Észak-Macedóniának, jóval kedvezőbb feltételekkel, mint amilyen kamatokkal a magyar vállalkozások, a magyar családok kaphatnak hiteleket. Orbánék Észak-Macedónia kamattámogatására mintegy 90 milliárd forint közpénzt szántak, kamatkiegyenlítésre, ha tudják, hogy mi az. Ebben is megtettük a feljelentést.

A Nemzeti Kulturális Alapból 17 milliárd forint tűnt el. Jutott pénz a fideszes szervezeteknek, a Fidesznek kampányoló celebeknek, trash celebeknek, evőversenyre, de önök még a Bajnokok Ligája himnuszának népzenei átdolgozására is adtak közpénzt. (Moraj a Fidesz és a kormánypárt soraiban.) Közben valódi kulturális intézmények, alkotók és közösségek évek óta ‑ évek óta! ‑ a fennmaradásukért küzdöttek és küzdenek.

Talán tudtak számolni, de ha nem, segítek: az elmúlt mindössze három percben több mint 1300 milliárd forintnyi közpénzt, olyan ügyet soroltam fel, amelyben feljelentés született, nyomozás indult, vagy súlyos kérdések merültek fel a magyar emberek pénzének felhasználásával kapcsolatban. 1300 milliárd forint ‑ ízlelgessék ezt a számot! Tudják, mennyibe kerül a 100 ezer forintos iskolakezdési támogatás a magyar költségvetésnek, a magyar embereknek? Évente 40 milliárd forintba. Az imént felsorolt összegekből, ellopott tételekből, az eltűnt 1300 milliárd forintból 32 teljes éven át tudnánk iskolakezdési támogatást adni a magyar családoknak, 32 teljes éven át, 2058-ig. És ez csak egy része ‑ és ez csak egy része volt! ‑ annak az ipari méretű lopásnak, korrupciónak, amit az orbáni maffia bűneiből az első 70 napban feltártunk.

És ezek után ‑ ezt önök is tudják, hiába néznek most lefelé a telefonjukra (Pócs János felmutatja a telefonját.) ‑ összeül a Fidesz maradéka, ne legyünk igazságtalanok, a Fidesz maradéka Tusnádfürdőn, és azon töpreng, azon töprengett még közpénzen, mert, ugye, a tábor jelentős részét szintén a magyar adófizetők pénzéből finanszírozták, nem önök fizették (Pócs János: Te is ott voltál 14-szer!), hanem több száz millió forintot a magyar adófizetők pénzéből, de mindegy, önök ott összeültek, és azon töprengtek, hogy a magyar emberek vajon miért nem szeretik önöket. (Derültség a kormánypárt soraiban. ‑ Vitályos Eszter nevet.) Vajon miért? Azért, mert ellopták a pénzüket, kilopták a szemüket. (Vitályos Eszter közbeszól.) Önök a magyar emberek, a magyar gyerekek és a magyar idősek pénzét lopták el. (Taps a kormánypárt soraiban.) Most pedig (Pócs János közbeszól.) lefelé néznek, megpróbálják ezt elfelejteni (Pócs János közbeszól.), megpróbálják eltagadni, megpróbálnak úgy tenni, mintha ott sem lettek volna. Azt akarják, hogy felejtsük el, minden magyar felejtse el ezt az elmúlt 16 évet, a titkos kormányhatározatokat, a verseny nélkül szétosztott százmilliárdokat, a közpénzből felépített magánbirodalmakat (Dr. Panyi Miklós dr. Bóka Jánossal egyeztet.) és a választás előtt kiürített állami kasszát ‑ látom, a frakcióvezető úr telefonos és egyéb segítséget is kap. (Derültség a kormánypárt soraiban.) Azt szeretnék önök, hogy senki ne kérdezze meg: ki írta alá a szerződéseket, ki adott utasítást (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), ki kapta meg a pénzt és végül ki fizette meg mindennek az árát.

Kedves Fideszesek! Kedves KDNP-sek! Ezt mi nem fogjuk megengedni. Előttünk vannak a szerződések, az átutalások, a teljesítésigazolások, a titkos döntések és az önök ‑ az önök! ‑ aláírásai. Látjuk, tudjuk, hogy mit műveltek a szeretett hazánkkal, ezzel a csodálatos hazával (Pócs János: Jön az ÁVO!), amelynek végre lett volna lehetősége fejlődni, szépülni, az igazságtalanságokat csökkenteni, a jövőbe tekinteni, végre hinni magában és az államban, a teljesítményben és a méltányosságban; azokkal a magyar emberekkel, akik őszintén elhitték az önök szavait a családokról, a nemzetről, a biztonságról vagy éppen a polgári Magyarországról, és akiket önök szemérmetlen módon megraboltak, kifosztottak, és akiknek még most is szemébe nevetnek.

Ezért is ragaszkodunk hozzá, hogy minden magyar ember megismerhesse az igazság minden részletét. Nem tudunk és nem is fogunk ebből engedni. Nyilvánosságra fogjuk hozni a tényeket, megmutatjuk a döntéseket, a döntéshozókat és a kedvezményezetteket is. Az utolsó szegletéig be fogjuk mutatni az orbáni örökséget, ami minden várakozásnál borzalmasabb. Az igazságot, akár tetszik önöknek, akár nem, az egész ország meg fogja ismerni. (Pócs János: Kormányzás nem lesz?! ‑ Taps a kormánypárt soraiban.)

Ezért is tekintem, tekintjük történelmi lépésnek, hogy ezen a héten az Országgyűlés szavaz a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal felállításáról (Pócs János: ÁVO!), mert nem vagyunk hajlandóak széttárni a kezünket, hogy ezeknek a milliárdoknak már csak bottal üthetjük a nyomát; nem vagyunk hajlandóak eltűrni, hogy a bukott Orbán-kormány oligarchái és politikusai egy ország szemébe nevessenek cinikusan, majd a magyar emberektől elvett, elzabrált vagyonból éljenek továbbra is luxusban, következmények nélkül. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal feladata világos lesz: felkutatni, hol van a közpénzből felhalmozott vagyon; feltárni, milyen döntésekkel és milyen közreműködőkön keresztül került oda; megakadályozni, hogy elrejtsék, eladják vagy külföldre menekítsék; és minden törvényes eszközzel visszaszerezni azt, ami a magyar embereket illeti.

Kedves Képviselőtársaim! Az is a dolgunk, hogy még egyszer ilyet ne lehessen megtenni a hazával. Olyan Magyarországot kell építenünk, ahol az ellenőrző szervek valóban ellenőriznek, az alkotmánybírák valóban őrzik az alkotmányt, és a legfontosabb közjogi tisztségeket a hazaszeretet, a függetlenség, a tisztesség és az alkotmányos elkötelezettség alapján töltik be. Ezért is fontos, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak új elnöke van. Szeverényi Dávidot több mint 70 jelentkező közül, nyílt szakmai pályázaton választottuk ki. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Divinyit is!) Az ő vezetésével a KEHI feladata, hogy tárgyilagos és minden részletre kiterjedő ellenőrzésekkel vizsgálja meg, hogyan használták fel a közpénzeket, hogyan gazdálkodtak a nemzeti vagyonnal és milyen szerződéseket kötöttek a magyar állam nevében.

És ezért fontos az is, hogy a TISZA-frakció dr. Sonnevend Pált jelölte alkotmánybírónak. (Taps a kormánypárt soraiban.) Sonnevend Pál az ország egyik legfelkészültebb alkotmány- és nemzetközi jogásza, az ELTE egyetemi tanára és az ELTE korábbi dékánja. Dolgozott Sólyom László mellett az Alkotmánybíróságon, Mádl Ferenc és Sólyom László köztársasági elnökök alkotmányjogi tanácsadója volt, és nemzetközi bíróságok előtt is képviselte Magyarországot. Köszönöm, és köszöntöm a körünkben a leendő alkotmánybírót. (Taps a kormánypárt soraiban.) Mindkettőjüknek köszönöm, hogy vállalták ezt a szolgálatot, és a munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánok.

Szeverényi Dávid kiválasztása és Sonnevend Pál jelölése ugyanarról szól: arról, hogy az állami intézmények élére ismét felkészült, tisztességes, önálló gondolkodásra képes emberek kerüljenek, olyanok, akik a törvényt és a hazát szolgálják, ellenállnak a politikai nyomásnak, és pontosan tudják, hogy a rájuk bízott hatalom a magyar emberektől származik.

Tisztelt Honfitársaim! A legutóbbi kutatások szerint mintegy 4,5 millió ember támogatja ma aktívan a TISZA-t.

(13.40)

A biztos szavazó pártválasztók majd’ háromnegyede áll mellettünk. A rendszerváltás óta, 36 éve egyetlenegy magyar pártnak sem volt ilyen széles támogatói közössége. Köszönjük, köszönjük, köszönjük! (Taps a kormánypárt soraiban.) Ez a 4,5 millió ember óriási megelőlegezett bizalmat adott nekünk, de ez óriási felelősséget is jelent. Tudjuk és érezzük ezt mindennap. Felelősséget azért, hogy a választási győzelem után se távolodjunk el az emberektől. Felelősséget azért, hogy továbbra is ugyanúgy meghalljuk a falvak, a városok, a családok, a munkavállalók, a vállalkozók, az idősek és a fiatalok hangját. Felelősséget azért, hogy a rendszerváltásból minden magyar ember egyre többet érezzen a saját életében. Ezért indulunk újra útnak, hogy ismét bejárjuk ezt a csodálatos országot.

Kedves Képviselőtársaim! Kedves Honfitársaim! Ott leszünk újra ‑ vagy még mindig? ‑ a legkisebb településeken, a piacokon, a vasútállomásokon, a tereken és az utcákon. Beszámolunk arról, mit végeztünk el. Meghallgatjuk, hol működik rosszul az állam, és közösen határozzuk meg az előttünk álló feladatokat. Innen is kérem a TISZA-szigetek minden tagját, hogy készüljenek a közös munkára. A rendszerváltás feladatát sem a kormány, sem a parlament nem tudja egyedül elvégezni. Ehhez egy egész ország részvétele, figyelme és cselekvése szükséges. Szükségünk van azokra a közösségekre, amelyek az elmúlt években településről településre felépítették a reményt, megszervezték az összefogást és elvitték a változás lehetőségét minden magyar emberhez. A TISZA-szigetekkel együtt indultunk el, velük együtt győztünk április 12-én. Egy működő és emberséges Magyarország felépítése is csak velük, csak a magyar emberek millióival együtt sikerülhet. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárt soraiban.)