Karsai-Juhász Katalin (TISZA)

KARSAI-JUHÁSZ KATALIN (TISZA): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét nagy megtiszteltetés számomra, hogy Bács-Kiskun megye 5-ös választókerületének állampolgárai nevében, országgyűlési képviselőként szólhatok önökhöz.

Április 12‑e éjszakáján, a nagy ünneplés pillanataiban egyetlen gondolat járt a fejemben: végre lehetőségem nyílik azért dolgozni, hogy a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlása ne maradjon többé puszta ígéret. Az előző kormány jóvátehetetlen bűne többek között ennek az elmulasztása is. Miközben közel két hónapja dolgozunk itt a parlamentben, ellenzéki képviselőtársaim ez idő alatt annyi könnyet hullattak a jogállamiság iránti aggodalmukban, hogy ha ez így megy tovább, ebből lassan a térség vízpótlása is megoldódik. (Szórványos derültség a kormánypárti padsorokból.) De félretéve az iróniát, térjünk vissza a homokhátság helyzetére!

A homokhátság vízpótlásának ügye több mint harminc éve napirenden van, mégsem sikerült valódi megoldást találni. Tervek készültek, találmányok születtek, de egyetlen csepp víz sem jutott közelebb a kiszáradó tájhoz.

Pedig 16 évvel ezelőtt egy rövid ideig úgy tűnt, hogy sikerülhet megelőzni a mostanra belső migrációval is fenyegető polikrízist. A 2010-ben elfogadott nemzeti vidékstratégia még kiemelt célként kezelte a táj, a természeti erőforrások és vízkészleteink megőrzését. A koncepció azonban hamar lekerült a napirendről. A koncepciót Ángyán József vidékfejlesztési államtitkár jegyezte, aztán ő 2012 elején lemondott; ő is ment, és a koncepció sem maradt. Orbán Viktor még 2023 októberében, egy évvel a rekordaszályt követően sem látta be, hogy Magyarország egyik legégetőbb problémája a kiszáradás. Elhíresült parlamenti hozzászólásában egyenesen azt állította, hogy Magyarország ma semmilyen vízhiányban nem szenved, nekünk van feleslegünk.

Június 18-án a választókerületem mind a 23 polgármesterével találkoztunk. Kivétel nélkül a vízhiányt nevezték a térség legsúlyosabb problémájának. Magyar Péter miniszterelnök úrnak írt levelükben arra hívták fel a figyelmet, hogy a talajvíz drámai mértékben csökkent, ültetvények és erdők pusztulnak, kutak apadnak el, gazdák és családok kényszerülnek elhagyni a térséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mostani megszólalásom nem a farkast kiáltó fiú esete. A farkas már itt van: az aszály, a hőhullámok, a kiszáradó tavaink és fáink képében. A probléma enyhítésére, főleg megoldására évek, talán évtizedek kellenek. A felelősség ma már a TISZA-kormányé, de csak akkor lehetünk sikeresek, ha ezek a tervek a pártérdekeken túlmutató nemzeti egyetértésen alapulnak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárt soraiban.)