Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ráki képviselő úr minden szava arany, úgy igaz, képviselő úr, ahogy elmondta. Nekem a gyümölcságazatra van rálátásom, hiszen a családom a keleti határon almatermeléssel foglalkozik évtizedek óta, 30 hektáron nagyobbrészt szuperintenzív, kisebb hányadban intenzív ültetvényeink vannak. Messze a legfenyegetőbb veszély a gyümölcsültetvényeinken a tavaszi fagy, amely ellen a technológia felső határában rejlő lehetőségeket kihasználva is gyakorlatilag csak korlátozott mértékben lehet védekezni. Ami történik általában április-május tájékán, az „a halál ellen nincs orvosság” tankönyvi alapesete. Ha kimaxoljuk a lehetőségeket, amelyek a jelenlegi technológiában rejlenek, akkor sem tudunk teljes biztonsággal védekezni a tavaszi fagy ellen.

(18.00)

Az aszály ellen az öntözési rendszer korszerű gyümölcsösökben adott. Ugyanakkor a másik nagy kockázati tényező a vihar- és a jégkár. Mi alkalmaztunk húsz évvel ezelőtt olyan úgynevezett jégágyúkat, amelyeknek a hangja ijesztő, a honvédség nehéztüzérségi ágyúihoz hasonló, de vegyi anyagot nem juttat a légkörbe, tehát ilyen kockázatokat, mint az ezüst-jodid, egészen biztosan nem rejt magában.

A leghatékonyabb védekezési rendszer, ezt biztonsággal állíthatom önöknek, a betonkerámiára kifeszített jéghálós rendszer, de ennek a bekerülési költsége alsó hangon 7 millió forint hektáronként, tehát még uniós támogatás igénybevételével is, a jelenlegi felvásárlási árak mellett nagyon hosszú a megtérülési ideje. A piaci alapú mezőgazdasági biztosítások megfizethetetlenek egy átlag családi gazdálkodó számára, hiszen akkor gyakorlatilag a biztosítónak dolgozik a magyar parasztember, ha azokat kifizeti, tehát ott nem találunk megoldást.

A jelenlegi mezőgazdasági kárenyhítgetési rendszer még a nevében foglalt funkciót sem képes ellátni, hiszen a számítás szabályait kellene megváltoztatni. Jelen pillanatban a valós bevételkiesés elenyésző töredékét fizeti ki csak az állam. Tehát nagyon fontos, hogy időben előrehozzuk, ez támogatandó, de az összegszerűséget is meg kell változtatni.

És ha mindezen még szerencsésen túljutottunk, ott a legnagyobb probléma: a felvásárlási árak kérdése. 8-10 évvel ezelőtti felvásárlási árakon nem lehet minden egyes elemében növekvő kiadási tételeket kigazdálkodni. Amikor tőlünk az első osztályú étkezési almát, amire öröm még ránézni is ‑ teljesen egészséges élelmiszert fogyaszt az, aki azt megvásárolja ‑, mondjuk, 150 forintért viszik el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és ugyanazt 750 meg 1500 forintért látjuk viszont a rabló multik polcain, akkor ott alapvető probléma van, és a csőd előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz. Köszönöm szépen. (Dócs Dávid tapsol.)