Dr. Árvay Nikolett (TISZA)

DR. ÁRVAY NIKOLETT (TISZA): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A Vértes hegységben évtizedekig külszíni barnakőszén-bányászat folyt. A felhagyott bányagödörben egy tiszta vizű bányató és egy egyedülálló vizes élőhely alakult ki. Itt 26 védett faj élt. A térség 62 település ivóvízbázisát adó karsztvíz forrásvidéke, és a tatai Öreg-tavat is táplálja. 2022-ben a Komárom-Esztergom megyei kormányhivatal rekultivációs engedélyt adott ki az immár negyven éve felhagyott bányatelek tájrendezésére, holott a természet már elvégezte ezt a rekultivációt.

Ennek alapján a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Vértesi Környezetgazdálkodási Kft. 2024-től megkezdte a tó vizének leszivattyúzását és a gödör feltöltését mintegy 45 ezer tonna, részben veszélyes minősítésű hulladékból előállított töltőanyaggal. Civil szervezetek szerint az EU élőhelyvédelmi irányelve által kötelezővé tett hatásvizsgálat elmaradt, így az engedély jogszerűsége is kérdéses.

A kockázatokat az elmúlt hónapok is igazolták. 2026 februárjában olajszármazék-szennyezést mutattak ki a meddőhányónál és a telephely melletti patakban.

(15.50)

A Greenpeace 2026. májusi mérése szerint a Pénzes-patakban a szennyezettség harmincszorosan meghaladta a határértéket, április 19-én pedig jelentős olajkifolyás történt, amit a hatóság is szennyezésként azonosított, kármentesítést rendelve el, és a beszállítást felfüggesztette. A kormányhivatal 2026 áprilisában megtiltotta a további hulladéktárolást, -feldolgozást és -beszállítást. Ez szükséges, de nem elégséges, hiszen a felfüggesztés csupán ideiglenes, a kármentesítés után a tevékenység újraindulhatna ugyanott, ahol a bizonyítékok szerint a terület hidrogeológiailag eleve alkalmatlan veszélyes hulladék kezelésére. A megelőzés elve alapján nem elég a bekövetkezett károk utólagos felszámolása, ha a telephely maga alkalmatlan az ott folytatott tevékenységre. A térségben élők végleges garanciát várnak arra, hogy ezen a területen a jövőben ne folyhasson veszélyeshulladék-kezelés, és a kármentesítés költségei a céget, ne pedig az adófizetőket terheljék.

Mindezek alapján tisztelettel kérdezem a miniszter urat: kezdeményezi‑e a minisztérium a telephely teljes tevékenységére kiterjedő, az eddigi engedélyezési eljárástól független, átfogó hatósági vizsgálat lefolytatását, és felhasználja‑e ennek eredményét az engedély visszavonásának megalapozására? Kezdeményezi‑e a minisztérium a telephelyen folytatott veszélyeshulladék-kezelési tevékenység végleges megszüntetését, és megteszi‑e a szükséges jogi lépéseket, hogy itt ilyen tevékenység a jövőben ne folytatódhasson? Várom miniszter úr érdemi válaszát. (Taps a kormánypárt soraiban.)