Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Köszönöm a kérdését, tisztelt képviselő asszony. Szerintem ez egy komoly ügy, és remélem, hogy tudunk úgy beszélgetni, hogy ne Pócs János villogó szemüvegét kellene néznünk. Egészen döbbenetes, hogy idáig süllyedtek! Én nagyon szívesen beszélek önnel erről, szoktunk is erről beszélni, az alkotmányozásról. (Fölnézve az elnöki emelvényre:) De, tisztelt elnök asszony, az egészen botrányos, hogy miközben egy komoly témáról, az eutanáziáról, gyermekek eutanáziájáról, hospice-házakról beszél Máthé Zsuzsanna (sic!) képviselő asszony, nekünk itt Pócs János villogó szemüvegét kell néznünk, és vigyorog, mint egy félbolond! Ez szerintem egészen botrányos! (Zaj az ellenzéki oldalról.) Egészen botrányos! Én szívesen válaszolok önnek ‑ de önök nem szégyellik magukat, amikor feltesz egy valóban fontos kérdést, akkor itt van önök mellett egy ilyen ember, és teljesen komolytalanná teszik az egyébként komoly kérdést?!

Igen, valóban beszéltem erről a kérdésről. Ez egy olyan kérdés, képviselő asszony, ami rengeteg magyar családot érint. És ugyan ön említette a hospice-házakat, gyermek- és felnőtthospice-t, de nem beszélt arról, hogy milyen kevés áll rendelkezésre ezekből a lehetőségekből. Én magam is végigkövettem a nagyszüleimnek az utolsó fél évét, utolsó hónapjait, és hogy mennyire nehéz volt egyáltalán otthon ápolót találni, emberi körülményeket találni ‑ és akkor nem gyerekekről beszéltünk ‑, hogy milyen elképesztően nehéz arra a pár tucat hospice-helyre bekerülni Magyarországon.

Én azt javaslom önnek, hogy ha lehet, tisztelje meg azzal Karsai Dánielt, hogy önök a KDNP-ben és a Fidesz-frakcióban nem veszik a szájukra a nevét. (Közbeszólások a kormánypárt soraiból: Így van! ‑ Nagy taps a kormánypárt soraiban.) Önök, akik elmentek itt mellette, amikor bejött, amikor küzdött. Én magam meglátogattam őt a lakásában, több mint két éve, két és fél éve már majdnem, amikor már nagyon-nagyon rossz állapotban volt. Önök, az ön elődjei itt elmentek mellette, levegőnek nézték Karsai Dánielt, aki már alig tudott mozogni, alig tudott beszélni, de még akkor, abban az állapotában is több volt a fejében, mint szerintem ebben az egész frakcióban! És önök elmentek mellette, nagy kereszténydemokrataként, farizeusként! Nem hallgatták meg! Nem az, hogy nem segítettek neki, meg sem hallgatták, elmentek mellette! És akkor most föláll, és arról beszél, hogy kinek hogyan kellene szabályozni az eutanáziát. Kedves képviselő asszony, ezt nem önök fogják szabályozni! A magyar nép, és nem kell félni a magyar néptől!

Vannak különböző szabályok, vannak nagyon konzervatív és nyilván túlzottan megengedő szabályok is. De tudja, kedves képviselő asszony, az önök feladata nem ez lett volna. Az lett volna a feladat, hogy megfelelő életkörülményeket, lehetőségeket biztosítsanak gyerekeknek és időseknek az életük utolsó napjaiban, heteiben, hónapjaiban. Az lett volna a feladatuk, hogy ne ellopjanak sok milliárdot, sok száz, sok ezer milliárdot, hanem annak egy töredékéből minden városban vagy minden településen létrehozzanak ilyen lehetőségeket, hogy megfizessék az ott dolgozó embereket.

(14.40)

Mi ezen fogunk dolgozni, hogy ilyenek legyenek (Taps a TISZA soraiban.), és azt pedig nem fogjuk jó farizeus módjára eldönteni, ahogy önök, hogy kinek hogyan kell élnie. Szerintem mindketten szerencsésnek mondhatjuk magunkat abban, hogy soha nem kellett egy ilyen dilemma előtt állnunk, egy ilyen lelki tusa előtt állnunk. (Dr. Máthé Zsuzsa: Bármikor előfordulhat.) Valóban, jól mondja, bármikor előfordulhat ilyen. (Dr. Máthé Zsuzsa: Így van!) De egyikünk sem volt olyan helyzetben, amikor a fia vagy a lánya, egy ötéves vagy egy hatéves, vagy egy hétéves gyermek elképesztő, csillapíthatatlan fájdalmát kellett végignéznie. Vagy nem voltunk, én legalábbis nem voltam szerencsére olyan helyzetben, hogy a nagyszüleimnek, a dédszüleimnek a csillapíthatatlan fájdalmát kelljen fél évig vagy egy évig végignéznem. De ettől függetlenül, hogy nem voltam ilyen helyzetben, nem is ítélkezem, és nem is akarom egymagam, és szerintem a TISZA-frakció sem akarja önmagában, mintha a bölcsek köve, mintha valami isteni hatalom a kezünkben lenne, megmondani, hogy hogyan kellene élniük az embereknek. Akár tetszik önnek, akár nem, mindenről, így erről is, a köztársaságielnök-választás módjáról is a magyar emberek egy szakmai, társadalmi egyeztetést követően, egymással, lehet, vitatkozva, egymást meggyőzve, és etikai szakmai kérdéseket megvitatva, szakembereket is meghallgatva fogják meghozni a döntéseiket.

Ezt tudom önnek ígérni, hogy lesznek egyeztetések. Ön is el tudja mondani a véleményét, mint Máthé Zsuzsanna (sic!), Pócs János is, és remélem, hogy ennél sokkal felkészültebb, sokkal hazafibb, igaz magyar emberek is. Mindenki el tudja mondani. Lesz egyeztetés, nem fogjuk önök nélkül eldönteni, képviselő asszony. Önöknek 16 vagy inkább 20 éve volt, hogy segítsenek a magyar embereknek. Köszönöm szépen. (Taps a TISZA soraiban.)