Toroczkai László (Mi Hazánk)

TOROCZKAI LÁSZLÓ (Mi Hazánk): Köszönöm a szót, elnök asszony. Miniszterelnök Úr! Szerintem cserélje le a beszédíróját. Úgy látszik, hogy a beszédírója nem látja, hogy ön mit csinál. Tehát itt beszélt együttműködésről a képviselőkkel, az ellenzékkel, kölcsönös tiszteletről, meg hogy majd Magyarország népessége, lakossága a vasárnapi ebédnél együtt kiválasztja a következő köztársasági elnököt, erre tegnap este ön bejelentette, hogy fel fogja kérni Polgár Juditot. És abban is segítsen már nekem, miniszterelnök úr, mert én ‑ valószínűleg több millió magyar honfitársammal együtt ‑ nem vettem észre azt a széles körű társadalmi egyeztetést, amit legalább online módon lefolytatott volna Polgár Judit személyéről, vagy nem tudom, egyáltalán a TISZA Párt frakciójával egyeztettek‑e, de hogy széles körű társadalmi egyeztetés nem volt, az egészen biztos.

Ráadásul itt arról beszél, hogy majd most végre tisztelhetjük a köztársasági elnöki intézményt, miközben látjuk, hogy hogyan rúgta ki az eddigi köztársasági elnököt, és látjuk, hogy hogyan jelentette be Polgár Juditot, miféle egyeztetéssel, milyen módon, milyen módszereket használ. Beszél itt önmérsékletről. Hát milyen önmérséklet volt itt a múlt héten például a miniszterelnök úr részéről ‑ tényleg, ez az abszolút filmszínház most már egy ilyen szürreális filmmé kezd átalakulni ön miatt, miniszterelnök úr ‑, amikor itt felpattant a múlt héten, és félbeszakadt az ülésteremben az ülés, merthogy állítólag valaki videózott itt, az ellenzéki padsorokban? Aztán utána emiatt tartottunk egy házbizottsági ülést, ahol megint szürreális jelenetek voltak. Arról most nem is beszélek, hogy szerintem kár, hogy nem közvetítettük, és hogy nem látja az egész ország azt, hogy ön mit csinál zárt ajtók mögött, hogy például az a Forsthoffer Ágnes, aki most éppen a köztársasági elnöki funkciókat gyakorolja, még csak szót sem ad önnek, és ön elkezd beszélni; ennyire tiszteli ön a köztársasági elnöki intézményt vagy éppen azt, aki gyakorolja azt a jogkört. És amikor már éppen arról vitatkoztunk, miniszterelnök úr, hogy esetleg majd elveszik tőlünk, képviselőktől, a mobiltelefonokat, mielőtt belépünk ide, a terembe ‑ ez megint csak nagyon érdekes helyzet lenne egy olyan országban, ahol a titkosszolgálatok teljhatalmú urává az önök kampányfőnökét, Tóth Pétert kérik fel, aki korábban a Szocialista Pártnak is dolgozott; hát tudja, mikor fogjuk mi önként leadni a mobiltelefonunkat az ön embereinek! ‑, szóval amikor egy ilyen vitába keveredünk, akkor ön a vita hevében, amikor arról beszélek, hogy itt valójában nem együttműködés van, miniszterelnök úr, hanem csak három hónap telt el, de önök már olyan szinten megpróbálják megnyirbálni a képviselők, az ellenzéki képviselők jogköreit, hogy már a mobiltelefonjainkat is el akarják venni, és amikor megjegyeztem, hogy egyébként ez a 12 éves időbeli mandátumkorlátozás is teljesen ismeretlen a civilizált világban, Európában, akkor ott ön megfenyegetett engem, hogy lesz az még nyolc év is majd, lehet még majd nyolc év, nekem címezve, mert akkor a következő választáson már én sem indulhatok. Hát ön így képzeli el ezt az együttműködést, így képzeli el a demokráciát, így képzeli el a tiszteletet.

És nehogy azt gondolja, hogy én aggódom magam miatt vagy a mandátumom miatt, én javasoltam önnek, hogy ne ‑ hogy mondjam ‑, beszéljünk itt nyolc évről, legyen egy év, miniszterelnök úr, ön annak örülne a legjobban, a nép megválasztja a képviselőket, egy év múlva ön majd kirúghatja őket, nyugodtan megteheti. Itt az a gond, hogy én több százezer honfitársamat képviselem ‑ benne van a nevemben, hogy képviselő, hogy én őket képviselem ‑, na, őket viszont nem fogom hagyni. Ezt nem fogom lenyelni, miniszterelnök úr, hogy akár zárt ajtók mögött, akár itt, az ülésteremben, fenyegetőzzön, hogy ön akarja eldönteni, hogy ki lehet itt. Azt majd eldöntik a választópolgárok, tudja? Tehát még mielőtt elkezd beszélni itt együttműködésről meg kölcsönös tiszteletről meg demokráciáról, először talán kezdjük itt, hogy ön mit művel, és ön hogyan áll hozzá itt a parlamentarizmushoz! Erről kellene először beszélni.

A másik pedig, hogy nem említette most meg, de hát már az egész ország tudja, hogy ön már eldöntötte magában, egymagában, hogy Polgár Juditot fel fogja kérni. Szerintem minden magyar büszke lehet az ő sakkteljesítményére, de hát azért nagyon sok kérdés van még szerintem, amit majd tisztázni kell a következő köztársasági elnök esetében, főleg mivel úgy néz ki, hogy ön egyedül akarja majd kiválasztani a következő köztársasági elnököt, mert valahogy nem vettük még észre ezeket a széles körű társadalmi egyeztetéseket. Apropó, az én széles körű társadalmi egyeztetésem ‑ az ön mintáját követve ‑ már lezárult, és majdnem annyian szavaztak, mint az alaptörvény-módosításnál önöknél, online módon majdnem 20 ezren szavaztak arról, hogy használjunk‑e poligráfos hazugságvizsgálatot a vizsgálóbizottságok esetében, és képzelje el, majdnem 100 százalék támogatja ezt!

(13.40)

Tehát így kell, így kell, széles körű társadalmi egyeztetéseket csinálni, és akkor majd így fogunk majd működni. Én azért azt javaslom, miniszterelnök úr, hogy tényleg próbálja komolyan venni azt, ahol ön van, azt a pozíciót, ahol ön ül, és ne szórakozzon se velünk itt, a parlamentben, se pedig a magyar néppel! És nyilván sokkal jobb önnek, hogy most is erről fogunk vitatkozni, és hogy Polgár Judit alkalmas-e. Szerintem, egyébként egyelőre még nem bizonyította, hogy alkalmas. Nem láttam, hogy megszólalt volna az összmagyarság ügyeivel kapcsolatban akár az elmúlt 16 évben.

Minket szokott vádolni azzal, hogy mi nem szóltunk, amikor az előző kormány, a Fidesz visszaélt a hatalmával. Több száz felszólalásunk volt itt a parlamentben, amikor mi figyelmeztettünk erre. Polgár Judit esetében egyetlenegyet sem láttunk ilyet, vagy akár amikor kiállt volna az ön által az előbb említett összmagyarságért, a határon túli magyarokért.

Róluk is beszélt most a felszólalásában; csak úgy közben eszembe jutott, hogy az ön miniszterelnök-helyettese, külügyminiszter asszony hogyan válaszolt nekem, amikor a nagyváradi premontrei rend ügyében kérdeztem, ahol román fegyveresek berontottak és félbeszakították a magyar nyelvű szentmisét. Akkor azt mondta az ön helyettese, a külügyminiszter asszony, hogy nem avatkozunk be a román belügyekbe.

Úgyhogy hagyjuk most már ezt a maszlagot! Ne beszéljen itt se az összmagyarságról, se a határon túli magyarokról, mert pontosan tudjuk, hogy mit csinál valójában! Fogok ma még itt majd erről beszélni napirend előtt, de nyilván sokkal egyszerűbb, hogy most Polgár Juditról kell beszélnünk; például arról, hogy van‑e más állampolgársága a magyaron kívül. Tehát nyilván ezeket majd tisztázni kell még mielőtt megválasztaná esetleg ön egy személyben az új köztársasági elnököt. De nyilván sokkal egyszerűbb ez, mint arról beszélni, hogy az önök ígéreteit hogyan nem tartják be.

Egy egész listát itt most, az előbb összeírtam egy órával ezelőtt. Hát, mi van például a tavalyi feljelentéseimmel a végrehajtó-maffia ügyeiben? Nem gyorsult fel a nyomozás! Három hónapja itt vannak, önök kormányoznak kétharmaddal, bármit megtehetnek, kirúgják a köztársasági elnököt; ott valamiért a nyomozás továbbra is áll. Völner Pál továbbra is szabadlábon van, Schadl György a vesztegetési pénzből épített balatoni nyaralójában üldögél, Matolcsy Ádám is oda-vissza repked Dubaj és Budapest között. Nem tudjuk még mindig, hogy hol van „Zsolti bácsi” ügye. Valahogy, három hónap alatt ez az ügy sem haladt előre.

Hol van már a 480 forintos benzinár? Vagy például az azonnali béremelés a szociális szektorban dolgozók esetében? Nem látják még az emberek, honfitársaink a dupla gyest vagy éppen a családi pótlékot, a minimálnyugdíj-emelést, vagy például a mentelmi jog, a politikusok mentelmi jogának az eltörlését- Vagy legalább ha érdemben reagált volna arra a kompromisszumos javaslatomra, amikor azt mondtam, hogy a magánvádas és a közvádas ügyeket esetleg válasszuk szét; de hogy valamit tenni kell a politikusi mentelmi jogokkal. És pont ön, aki nagyon csúnyán visszaélt vele az Európai Parlamentben, na, ezekre az érdemi javaslatainkra soha nem reagál. Úgy csinál, mintha meg sem hallaná. És ehelyett itt most tényleg ezt a ködbokszolást kell űznünk megint, hiszen olyan dolgokról beszélt, amelyek szürreális filmmé teszik az ön abszolút filmszínházát.

Szerintem beszéljünk a lényegről! Fogok én ma még ezekről is beszélni, és meg fogom majd önt konkrét ügyek állásáról kérdezni, de ez, amit ma itt hallottunk, tényleg most már szürreálissá tette az ön filmszínházát. (Taps a Mi Hazánk padsoraiban.)